Pontlista

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy bocsánatot kell kérniök azért, hogy Istenről vagy az apostolkodásról beszélnek. Talán mert még nem fedezték fel a jellem és az erény értékét és lelkileg torzak, gyávák ahhoz, hogy másképp viselkedjenek.

„Ti mind olyan vidámak vagytok – hallottam valakitől –, ezt nem vártam volna.”

Krisztus ellenségei ősidőktől fogva ördögi módon arra törekszenek, hogy azokat az embereket, akik Istennek adták magukat, „gyászhuszárnak” állítsák be. Sajnos, néha megtalálják ennek megerősítését néhány „jó” keresztény „szomorú erényében”. Köszönjük, Urunk, hogy szolgálatodba fogadtál bennünket és így kiapadhatatlan örömünkkel ezt a torzképet meg tudjuk semmisíteni.

És arra is kérlek téged, hogy ezt sohase tévesszük szem elől!

Istennek egy jó gyermeke legyen nagyon emberi – de nem olyan módon, hogy szemtelen és tapintatlan.

Ha az Úr tehetséget, jó képességeket adott, az nemcsak azért van, hogy magad élvezd vagy hogy tetszelegj benne, hanem azért, hogy szeretettel felhasználd embertársaid szolgálatában. – Mikor találnál jobb alkalmat a szolgálatra, mint most, amikor annyi olyan emberrel élsz együtt, akiknek ugyanaz az ideáljuk, mint neked?

Milyen szomorú helyzet valaki számára az, ha csodálatos emberi erényei vannak és ugyanakkor teljesen hiányzik belőle a természetfeletti látás! Mert ezeket az erényeket könnyen a saját céljaira fogja felhasználni. – Érdemes elmélkedni erről!

„Az égen nagy jel tűnt föl: egy asszony, fején tizenkét csillagból korona, akinek öltözete a Nap volt, lába alatt a hold.” Benned, bennem és mindnyájunkban legyen meg az a bizonyosság, hogy semmi sem tudja úgy tökéletesíteni a személyiséget, mint ha igent mondunk a kegyelemre.

Vedd a fáradságot, kövesd Mária példáját és egységes személyiségű férfivá, nővé válsz.

Boldog vagy, mert hittél – így dicséri Erzsébet a Szűzanyát. – Az Istennel való egyesülés – a kegyelmi élet bennünk – mindig arra indít, hogy a természetes erényeket gyakoroljuk: Mária örömet visz unokanővére házába, mert Krisztust „hordozza”.

„Jesus Christus perfectus Deus, perfectus Homo” – Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember. Azok között a keresztények között, akik az Urat követik, sok olyan van, aki istenségét tisztelettel elfogadja, de emberségét elfelejti. Nem fáradoznak a természetes emberi erényekért. Ezért csődöt mondanak – a jámborság külső formáinak pazar bősége ellenére –, ha arról van szó, hogy a természetfeletti erényeket kell élni.

Felírtam magamnak az egyik munkás lelkes megjegyzését, aki az általad kezdeményezett találkozón vett részt: „Még sohasem hallottam úgy beszélni jellemről, tisztességről, barátságról és nagylelkűségről, mint itt…” Azután azt mondta, igazi csodálkozással: „A jobb- és baloldali materializmussal szemben… ez az igazi forradalom!”

Minden lélek fel tudja fogni azt a testvériességet, amelyet Krisztus az emberi együttélés alapelveként tárt elénk. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez a tanítás ne veszítsen erejéből!

Figyeld meg, hogy milyen nagy különbség van az emberek cselekvési módjában aszerint, hogy kizárólag evilági motívumok irányítják, vagy természetfelettiek is. Az első esetben a kezdet sokat ígérő, de azután lassanként alábbhagy a lendület. A második esetben is sokat ígérő a kezdet… de azután egyre inkább azon fáradozunk, hogy jobbat nyújtsunk.

Természetesen nem „rossz” dolog, ha tisztán emberi motívumok alapján tisztességesen élünk.

De mégis milyen más, ha a döntő motívum az Isten iránti szeretet!

Köszönöm, Jézusom! – Köszönöm, hogy tökéletes ember akartál lenni! A Te szerető és szeretetreméltó Szíved a szenvedésig, a halálig szeretett minket. Képes arra, hogy ujjongjon és gyászoljon, részt vesz a mi életutunkon, az emberek életútján és megmutatja az utat az ég felé: hősiesen aláveti magát a kötelességnek és irgalmasság vezeti; őrködik a szegények és gazdagok felett; gondoskodik a bűnösökről és az igazakról… Köszönöm, Jézusom! Alakítsd szívünket a Te Szíved szerint!