Pontlista

Köszönd meg Istennek, hogy ilyen gyengéden bánik veled, egyszerre atyaian és anyaian. Már eddig is mindig nagyszerű kalandokról álmodtál. Nos, most elkötelezted magad egy csodálatos kalandra, amely szentté tesz.

Ismétlem: Köszönd meg ezt Istennek apostoli élettel.

„Nagyon fáradságos út ez” – így mondta neked. Te önelégülten helyeseltél, mert arra a szóra gondoltál, mely szerint a kereszt az igaz útnak biztos jele.

De a barátod szeme előtt csak az út meredek volta állt és nem gondolt Jézus ígéretére: „Az én igám édes.”

Emlékeztesd rá: Talán átadja magát Istennek, ha megtudja…

Azokról a perspektívákról beszéltem veled, amelyek szemünk előtt feltárulnak és arról az útról, amelyen haladnunk kell. – Én nem látok itt igazi akadályokat! – mondtad nekem majdnem csodálkozva, hogy minden olyan világos…

Vésd magadba kitörölhetetlenül: Nem is szabad, hogy akadályok legyenek!

Még sohasem érezted magad ilyen tökéletesen szabadnak, mint most, mert szabadságod szeretetből és elszakadásból, biztonságból és bizonytalanságból van összetéve – mert semmiben sem bízol magadban és mindenben Istenben!

Láttad, hogy hogyan rekesztik el a vizet előrelátásból az eljövendő szárazság idejére?…

Neked is így kell előre gondoskodnod arról, hogy a jellembeli kiegyensúlyozottságot elérd, amire nehéz időben szükséged lesz: az örömet, a tiszta gondolatokat, a világosságot, amelyet az Úr ad neked – raktározd el magadban!

A kezdeti lelkesedés erősen lobogó tüze kialudt. Most fáradságossá válik a haladás a sötétben. – De éppen ez a fáradságos küszködés az előbbrejutásért különösen értékes. Valamikor, már nem is remélve, a sötétség el fog tűnni és újra izzó lelkesedést fogsz találni. Tarts ki!