Pontlista

Az Úr hívása – a hivatás – mindig egyformán szól: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.”

Igaz: A hivatás lemondást, áldozatot követel! De milyen boldogság múlik ezen – „gaudium cum pace”, öröm és béke! – ha a lemondás tökéletes!

Tejesen elszántnak látszott… De amikor leült, hogy megírja szakítólevelét menyasszonyának, habozás és bizonytalanság lett úrrá rajta: elhagyta a bátorsága… Ez csak emberi és érthető… vélték egyesek. Ezek számára a földi szerelem nyilvánvalóan nem tartozik azokhoz a javakhoz, amelyeket a fenntartás nélküli Krisztus követésért el kell hagynunk, ha az Úr azt kívánja.

Döntöttél, inkább józan megfontolásból, mint tüzes lelkesedésből. Szerettél volna valamit „érezni”, de erre egyszerűen nem volt lehetőség… Odaadtad magad, amikor meggyőződtél arról, hogy Isten így akarja.

Ettől a perctől kezdve már nem „éreztél” komoly kételyt, hanem nyugodt, higgadt örömet, amely időnként túlcsordul. Így jutalmazza meg Isten a szeretet bátor tetteit.

Egyszerűbb nem lehetett volna az a mód, ahogyan Jézus az első tizenkettőt hívta: „Jöjj és kövess engem!” Neked, aki olyan sok kifogást keresel, hogy ne kelljen vállalnod ezt a feladatot, a következő meggondolás mintegy testedre van szabva: Ezeknek az elsőknek tisztán emberi képzettsége nagyon kevés volt – és mégis mennyire felrázták hallgatóikat!

Azt az egyet ne felejtsd el: A továbbiakban Ő az, aki a munkát végzi – mindegyikükön keresztül…

Ne csodálkozz és ne légy csüggedt szemrehányása miatt, hogy „szemtől szembe” állítottad Krisztussal: és ne okozzon gondot, hogy haragosan mondta: „Most már nem élhetek többé nyugodtan anélkül, hogy döntenék…” Bízd őt Rá… Teljesen hiábavaló lenne az is, ha „meg akarnád nyugtatni”: Talán egy régi nyugtalanság – a lelkiismerete hangja – tört fel benne.

Miután döntöttél, mindennap valami újat fedezel fel. Emlékezel a tegnapi napra, amikor mindig újabb dolgot kérdeztél tőlem: „És mi van ezzel… és hogy áll az a dolog…?”, hogy azután kételyeidben vagy csalódásaidban turkálj.

Most mindig megtalálod a helyes válaszokat – mindig jól megalapozottan és világosan. És ha ezek az egyik – néha naiv – kérdésedre vonatkoznak, akkor eszedbe jut: „Biztosan így bánt Jézus az első tizenkettővel.”

Beszélj világosan és őszintén! Ha azt állítják, hogy „meg akarod őket fogni”, válaszold azt, hogy természetesen azt akarod. De teljesen nyugodtak lehetnek, mert ha nincs hivatásuk – azaz ha Ő nem hívja őket – nem fognak jönni. És ha Ő hívja őket – szégyen a végén úgy állni ott, mint az a bizonyos ifjú az Evangéliumban: egyedül és szomorúan…