Pontlista

Szeretném sok anyának és apának a fülébe kiáltani: Nem „áldozat”, ha a gyerekeket odaadják Isten szolgálatára – hanem megtiszteltetés és öröm.

Elérkezett számára a nehéz próba pillanata – akkor vigasztalanul felkeresett téged. Emlékszel még rá? Az ő számára, a barát számára, aki „okos” tanácsokat adott neked, elképzelésed délibábnak látszott, szerinte a lelki torzulás gyümölcse volt, azt mondta, akaratodat elvették és hasonló „éles elméjű” felismerései voltak… „az, hogy átadod magad az Úrnak – ítélkezett –, nem más, mint a vallásos érzelem beteges fellángolása.” És szegényes logikájával arra gondolt, hogy családod és közéd lépett egy idegen: Krisztus.

Most már megérti, amit akkor olyan sokszor mondtál neki, hogy Krisztus soha sem szakítja el egymástól a lelkeket.

Tegnap talán még azok közé tartoztál, akik keserűen temették reményeiket, akik emberi elvárásaikban csalódtak. Ma – miután Ő belépett az életedbe – nevetsz és énekelsz, és mindenütt, ahová mész, örömet, szeretetet és melegséget sugárzol.

Boldogságod a földön azonos hűségeddel a hithez, a tisztasághoz és ahhoz az úthoz, amelyet Isten meghatározott számodra.