Pontlista

Hozd be azt az időt, amelyet elvesztettél azzal, hogy az önmagaddal való megelégedettség babérain pihentél: „jó embernek” tartottad magad, mintha elég lenne gyilkosság és lopás nélkül keresztülvergődnünk az életen.

Mutass fel munkádban is szigorúbb tempót! Az az út, amelyet még meg kell tenned, nagyon hosszú! Légy jó mindenkihez, éppen azokhoz, akik az idegeidre mennek: és vedd a fáradságot, hogy különösen szeresd azokat, akiket régebben lenéztél és szolgálj nekik!

Milyen részvétet érzel irántuk!… Szeretnél nekik odakiáltani, hogy elfecsérlik idejüket… Miért olyan vakok és nem veszik észre azt, amit te – egy nyomorult ember – megláttál? Miért nem döntenek a legjobb mellett?

Imádkozz és hozz áldozatot értük. És azután – ez a kötelességed – ébreszd fel őket egyenként és magyarázd meg nekik – szintén egyenként! –, hogy ők is, anélkül, hogy elhagynák helyüket a társadalomban, megtalálhatják az Istenhez vezető utat, ahogy te is megtaláltad.

Az élet a mai világban olyan túlpörgetett, hogy a keresztény felebaráti szeretet kivételes jelenséggé vált, bár – legalább is szóban – továbbra is hirdetik Krisztust…

Egyetértek ezzel. De – mit teszel te magad, hiszen mint katolikus kereszténynek, eggyé kell válnod Vele és a nyomában kell járnod? Nem azt parancsolta nekünk, hogy tanítását mindenütt, minden embernek – mindegyiknek! – és minden időben terjesszük?