Elmondásod szerint mintha egy pontatlan óra lennél, amely mindig rosszkor csörög: az imára kijelölt időben hidegség, szárazság lesz úrrá rajtad, ellenben amikor a legkevésbé várnád – az utcán, napi teendőid közepette, a város lármás forgatagában vagy akár szorgalmas munkavégzésed csendjében – azon kapod magad, hogy imádkozol… Vajon tényleg nem időszerű? Használd ki órád váratlan csörgéseit is. – A lélek ott fúj, ahol akar.