Isten embere, aki megedződött a lelki küzdelemben, így érvelt: Hogy én nem engedek a magaméból? Hát persze, hogy nem, hisz meggyőződésem, hogy igaz ügyet szolgálok. Maga azonban megalkuvó… Mit szól, ha azt mondom, kettő meg kettő az három és fél? – Ja, hogy nem igaz…? Ilyen csekély dologban még a barátság kedvéért sem enged a véleményéből?

– Végre egyszer meg van győződve az igazáról… Ezzel mellém állt a harcban!