Azt állítod, barátod gyakran járul szentségekhez, tiszta életet él és jó tanuló, mégsem fogékony arra, amit mondasz: amint áldozathozatalról vagy apostolkodásról beszélsz neki, elszomorodva távozik.

Ne aggódj emiatt. – Nem a te kudarcod. Pontosan az történik, amiről az Evangélista is beszámol: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és add oda a szegényeknek” (áldozat)… „azután jöjj, kövess engem” (apostoli munka).

Az ifjú is „abiit tristis” – szomorúan ment el: nem akarta viszonozni a kegyelmet.