Akaratunk a kegyelemmel együttműködve mindenható Isten előtt. – Látjuk, mennyi bántás éri Urunkat, de ha erős akarattal imádkozunk Jézushoz, amikor például a villamoson utazunk, és azt mondjuk neki, „Istenem, a szeretetnek és az engesztelésnek annyi gesztusát akarom tenni, ahány fordulatot tesz ennek a villamoskocsinak az összes kereke”, abban a pillanatban kívánságunk szerint valóban sikerült szeretnünk és engesztelnünk Jézust.

Ez az „ostobaság” része a lelki gyermekségnek. Az ártatlan gyermek és a gyermekét őrülten szerető apa örök párbeszédet folytat:

– Mondd, mennyire szeretsz? – A kicsiny gyermek szótagolva mutatja: Eny-nyi-re na-gyon!