Állhatatosság

Belekezdeni valamibe bárki tud, a kitartásra azonban csak a szentek képesek.

Állhatatosságod ne legyen kezdeti lelkesedésed vak következménye, a tehetetlenség törvényének műve: legyen megfontolt.

Mondd el neki: „ecce ego quia vocasti me!” – íme, itt vagyok, mert hívtál!

Letértél az útról, és szégyenedben nem kanyarodtál rá vissza. – Érthetőbb lenne, ha azon szégyenkeznél, hogy még mindig a rossz úton jársz.

„Igazság szerint nem kell ahhoz hősnek lenni (sem különcnek, sem álszentnek) – mondtad nekem –, hogy az állhatatos lelkület megőrzése érdekében az ember elkerüljön bizonyos helyzeteket.” – És hozzátetted: „Mindaddig, míg az ön által adott normák szerint élek, nem foglalkozom környezetem ostoba cselvetéseivel, sőt, akkor aggódnék, ha pont e kicsinységek aggasztanának.” – Nagyszerű!

Tápláld és őrizd a nemes eszményt, mely ma kibontakozott benned. – Tavasszal ugyebár sok növény virágzik, mégis kevés az, amely gyümölcsöt terem.

A csüggedés az állhatatosság ellensége. – Ha nem küzdesz ellene, pesszimistává, majd langyossá fogsz válni. – Légy optimista!

Annyit mondogattad már, hogy „Uram, Keresztet, Keresztet!”, hogy azt kell látnom, saját ízlésed szerint való keresztért könyörögsz.

Rendíthetetlen állhatatosságra lenne szükséged. – Kérd az Úrtól, de tégy meg te is mindent érte, ugyanis ez az erény segít megmaradnod gyümölcsöző utadon.

Képtelen vagy „felemelkedni”. – Érthető is azután az esés után…

Tarts ki, akkor sikerül majd „felemelkedned”. – Emlékezz, mit mond egy lelki szerző: szegény lelked olyan, mint a madár, melynek szárnyai még ragadnak a sártól.

Égi napsugárra és apró, kitartó erőfeszítésekre lesz szükséged, hogy a szárnyaidat összeragasztó sarat – rossz hajlamaidat, ábrándjaidat, csüggedésedet – lerázd magadról.

Akkor végre szabad leszel. – Ha kitartasz, „fel fogsz emelkedni”.

Adj hálát az Úrnak jótéteményeiért, és örülj győzelmednek. – Mily nagy örömmel tölti el lelkedet a tudat, hogy együttműködtél kegyelmével!

Hideg fejjel mérlegelsz: mennyi okod lenne, hogy elhanyagold feladataidat! – Vannak igazán nyomós érveid is.

Persze, hogy vannak érveid. – Nincs azonban igazad.

„Elillant a lelkesedésem” – írod. – Ne lelkesedésből, hanem Szeretetből, kötelességed tudatában és önmegtagadó lelkülettel végezd munkádat.

Rendíthetetlennek kell lenned. – Ha saját gyengeséged vagy mások gyarlóságai képesek megingatni állhatatosságodat, szomorú képet alkotok eszményedről.

Dönts egyszer s mindenkorra.

Ha kihűlt lelkesedésed miatt azt hiszed, letértél utadról, félreérted utad lényegét: a próbatétel óráját éled, ezért lettél megfosztva a vigasz minden érzésétől.

Hiányérzet, elszigetelődés: az állhatatosság próbatétele. – Szentmise, ima, szentségek, áldozatok, szentek közössége! A fegyvereid, melyek által kiállhatod a próbát.

Áldott a vízemelő kereket hajtó csacsi állhatatossága! – Mindig ugyanaz a lépés. Mindig ugyanaz a kör. – Minden egyes nap ugyanolyan.

Nélküle nem érnének be a gyümölcsök, nem terebélyesednének a fák, nem illatoznának a kertek.

Vonatkoztasd mindezt lelki életedre.

Hogy mi az állhatatosság titka?

A Szeretet. – Ess szerelembe, akkor sosem fogod Őt elhagyni.