Aggályok

Kergess el minden aggályt, mely békétlenné tesz. – Nem Istentől való, ami megfoszt békédtől.

Isten látogatásakor rá fogsz érezni a köszöntésében rejlő igazságra: a békémet adom nektek… a békémet hagyom rátok… a béke legyen veletek… Béke a viszontagságok közepette.

Még mindig ez az aggályoskodás! – Egyszerű és egyértelmű szavakkal fordulj Lelkivezetőd felé.

Engedelmeskedj… és ne becsüld le Urunk szerető Szívét.

Szomorúság, zavartság. Nem csodálom: esésed felkavarta a port, de elég a bánkódásból, hisz a kegyelem szele már minden porszemet elsöpört! Hiszed ezt?

Ha nem mondasz le róla, könnyen lehet, hogy szomorúságod igazából a gőg jele. – Azt hitted, hogy tökéletes vagy, és nem követhetsz el bűnt?

Megtiltom, hogy többé erre gondolj. – Inkább áldd az Urat, hogy lelkedet újra életre keltette.

Ne gondolj többé esésedre. – E gondolat márványlapként nehezedhet rád, és könnyen vezethet újból kísértésbe. – Krisztus már megbocsátott: feledd el a régi embert.

Ne csüggedj. – Láttalak küzdeni… Mai vereséged megedz a végső győzelemre.

Helyesen jártál el, még ha nagyot is estél… – Helyesen jártál el, hisz megalázkodtál, jóvátetted hibádat, visszakaptad reményedet, és reményed visszavezetett a Szeretethez. – Ne nézz rám ilyen értetlenül! Jól csináltad! – Felkeltél: „surge ”, újra hallatszott az erős hang, „et ambula ”: munkára fel!