Az apostolkodás

Ahogy az óceán zúgása is a hullámok morajának összessége, úgy apostoli munkátok is személyes erényeiteket összeadva válik szentté.

Fontos, hogy „Isten embere”, lelki ember, imádságos és áldozatos lélek legyél. – Apostoli tevékenységed benső életed kiáradásából fakadjon.

Egység. – Egység és alárendeltség. Mi hasznom egy kitűnő óraszerkezet alkatrészeiből, ha nem mutatják nekem az időt?

Apostoli munkátokban ne alakítsatok ki „klikkeket”. – Csak lealacsonyítanátok apostolkodásotokat, mert ha a „klikk” végre egy egyetemes vállalkozás élére kerül, maga az egyetemes vállalkozás is pillanatok alatt klikkesedni fog!

Szomorúan sóhajtottál: mennyi különböző út! – Igenis sok útra van szükség, hogy minden lélek megtalálja a saját útját ebben a csodálatos változatosságban.

Belezavarodsz? – Dönts örökre egyetlen út mellett: zavarod akkor bizonyosságra vált.

Örvendj, ha mások sikeres apostoli munkát végeznek. – Kérj számukra bőséges kegyelmet, a kegyelemmel való együttműködésre pedig fogékonyságot.

Aztán foglalkozz a magad útjával: győzd meg magad arról, hogy nincs más út.

Rossz a hozzáállásod, amennyiben zavar, hogy mások nélküled szolgálják Krisztust. – Emlékezz Szent Márk soraira: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki. Ne tiltsátok meg neki – felelte Jézus –, mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van.”

Hasztalan merülsz el megannyi tevékenységben, ha hiányzik belőled a Szeretet. – Ez olyan, mintha cérna nélkül varrnál.

Milyen kár lenne, ha „magadnak”, és nem „Neki” apostolkodnál!

Örömmel adom áldásom rád, fiam, apostoli küldetésedbe vetett hitedért, melyről így írsz: „Kétségtelen, hogy jövőnk talán tőlünk függetlenül is biztos. Fontos azonban, hogy egyek legyünk a Fővel – »ut omnes unum sint !« – imádság és áldozat révén.”

Akik mások javára lemondanak a cselekvésről, hogy imádkozzanak és szenvedjenek, bár a földi dicsőségből nem részesülnek, az Élet Királyságában annál inkább fog ragyogni koronájuk! – Áldott legyen a „szenvedés apostolsága”!

Igaz, hogy visszafogott apostoli tevékenységedet „csendes, de tevékeny missziónak” neveztem. – Nem vonom vissza szavaimat.

Jónak tartom, hogy így tiszteled az első keresztényeket. Mindent meg fogok tenni, hogy erősítselek ebben, hogy úgy, mint ők, te is minden nap egyre nagyobb lelkesedéssel végezd hatékony, bár visszafogott és bizalmas apostoli tevékenységedet.

Ne mondd, hogy nem tudod, mit mondj „visszafogott és bizalmas apostolkodásod” megvalósítása során. – A zsoltárossal együtt állítom neked: „Dominus dabit verbum evangelizantibus virtute multa” – az Úr hathatós szavakat ad apostolai ajkára.

Jól időzített szavaid, melyekkel megerősíted bizonytalankodó barátodat, a célzott beszélgetés, melyet a megfelelő pillanatban kezdeményeztél, a szakmai tanács, mellyel segíted egyetemi munkáját, és tapintatos tapintatlanságod, mely révén új és váratlan horizontokat nyitsz meg lelkesedése számára: mindez a „bizalom apostolkodása”.

Az „étkezés apostolkodása”: a Pátriárkák ősi vendégszeretete a betániai testvéri szeretettel párosul. – Amikor így apostolkodunk, mintha Jézus ülne az asztalfőn, akárcsak Lázár házában.

Az ünnepeket és a népszokásokat újból kereszténnyé kellene tenni. – Sürgősen el kellene kerülnünk, hogy a nyilvános szórakozásnak csak bugyuta vagy pogány formái legyenek.

Kérd az Urat, hogy legyen, aki részt vesz e sürgős misszióban, melynek azt a nevet adhatnánk, hogy a „szórakozás apostolkodása”.

Csak dicsérni tudod a „levélírás apostolkodását”. – Azt írod: „Nem könnyű olyan dolgokkal teleírni a papírt, melyek hasznára válhatnak a címzettnek. Akárhányszor nekiülök, mindig az Őrangyalomhoz fordulok, hogy segítsen bölcsen megírnom a levelet. És még ha csupa ostobaságot is hordok össze, senki nem foszthat meg engem – sem őt – azoktól a percektől, amikor címzettem lelkének legégetőbb szükségleteiért imádkoztam”.

„Megmagyarázhatatlan szomorúság ült rajtam, mikor eljutott hozzám levele, ahogy azonban a többiek munkájáról olvastam, lelkesedésem azonnal visszatért.” – És egy másik: „Segítenek levelei és testvéreimről szóló beszámolói. Mint egy örömteli álom a minket körülvevő valóságban…” – És még egy: „Mily nagy öröm minden egyes levél, és a tudat, hogy barátaim barátja lehetek!” – És még megannyi üzenet: „Levelet kaptam, és rögtön elszégyelltem magam, hisz belőlem hiányzik az ő lelkületük.”

Ugye milyen hatékony a „levélírás apostolkodása”?

„Venite post me, et faciam vos fieri piscatores hominum.” – Jöjjetek utánam, és én emberek halászaivá teszlek titeket. – Nem kis bölcsesség rejlik az Úr szavaiban: az embereket – akárcsak a halakat – a fejüknél kell megfogni.

Mily evangéliumi mélységei vannak az „értelem apostolkodásának”!

Emberi dolog, hogy ami kevésbe kerül, többnyire nem sokat ér. – Ezért javasoltam neked a „nem ingyenes apostolkodást”.

Ha foglalkozásod apostoli tevékenységed eszköze, tarts igényt hivatásbeli munkádban a jogos és méltányos fizetségre.

„Vajon nincs jogunk útitársul fogadni Krisztusban néhány asszonytestvért, hogy segítsenek, ahogy a többi apostol, az Úr rokonai és maga Péter is teszi?”

Így szól Szent Pál a korintusiakhoz írt első levelében: – Nem utasíthatjuk el az asszonyok közreműködését az apostolkodásban.

Szent Lukács evangéliumának nyolcadik fejezetében olvashatjuk: „Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.”

Idemásoltam, és kérem az Urat, hogy ha nő olvassa e sorokat, érezzen cselekvésre késztető, szent irigységet.

Erősebb a nő a férfinál, és hűségesebb a szenvedés idején. – Mária Magdolna, Mária (Kleofás felesége) és Szalóme!

Mily nagy szolgálatot lehetne tenni a lelkeknek ma a világban, ha bátor nők egy csoportja ehhez hasonlóan jól összefogna a Fájdalmas Anya oldalán!