Bűnbánat

Áldott fájdalom. – Szeretetreméltó fájdalom. – Megszentelt fájdalom… Dicsőséges fájdalom!

A fájdalom iskolájának sikeres teljesítéséhez az Apostol a következő biztos támpontokat adja: „spe gaudentes” – örvendezők a reménységben, „in tribulatione patientes” – béketűrők a nyomorúságban, „orationi instantes” – állhatatosak az imádságban.

Vezeklés: íme az ösvény, amely az Életre vezet.

Az alázatod által ásott mély verembe temesse bűnbánatod minden mulasztásodat, sértésedet, bűnödet. – A parasztember is így temeti el a fa tövébe a fa romlott gyümölcseit, száraz gallyait és lehullajtott leveleit. – Mindaz tehát, ami haszontalan, sőt ártalmas volt, a friss termésnek hasznára válik majd.

Tanulj meg az eséseidből új lendületet, a halálból új életet meríteni.

Az a Krisztus, akit te szemed homályos tükrén keresztül látsz, nem Jézus, legfeljebb egy szánalmas utánzata… – Tisztulj meg. Az alázat és a bűnbánat vegye le a hályogot a szemedről, hogy a Szeretet tiszta fényének ragyogásában tökéletessé váljék látásod. Akkor végre a benned élő kép tényleg Ő lesz!

Jézus a szenvedés által teljesíti Atyja akaratát… Akkor te, aki teljesíteni akarod Isten Legszentebb Akaratát, és a Mester nyomdokaiban akarsz járni, panaszkodhatsz-e, ha útitársadul szegődik a szenvedés?

Szólj így testedhez: inkább te légy az én rabszolgám, mint én a tied.

Mennyire irtóznak az emberek a vezekléstől! Pedig, ha ugyanazt, amivel a világ előtt akarnak tetszelegni, megtisztult szándékkal Istenért tennék… hányan válhatnának szentté!

Sírsz? – Ne szégyelld. Sírj: bizony a férfiak is sírnak, ahogy te is, Isten előtt és magányodban. – Éjjelenként könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet – mondja Dávid király.

Forró, férfias könnyeiddel tisztára moshatod a múltat, és természetfelettivé teheted a jelent.

Boldognak akarlak látni a földön. – Addig azonban nem válhatsz boldoggá, míg ennyire félsz a fájdalomtól. „Zarándokutunkon” éppen a fájdalomban lelünk boldogságra.

Mily szép dolog elveszteni az életet az Életért!

Magasztalj minden olyan – testi vagy lelki – fájdalmat, mely megtisztít és jutalmadul szolgál.

Nem zavar, hogy néha a koldusok kéregetés közben, vagy ha megköszönik adományodat, „Jó egészséget, testvér!” felkiáltással csupán testi jólétet kívánnak neked?

Ha nagylelkűek vagyunk az önként vállalt vezeklésben, Jézus megadja majd a kegyelmet, hogy az Általa küldött vezekléseket is magunkhoz öleljük.

Akaratod a vezeklés által kényszerítse ki érzékeidből mindazt, amit imád során többi képességed megtagad tőle.

Mily keveset ér a bűnbánat folytonos önmegtagadás nélkül!

Tartasz a bűnbánattól? Attól a bűnbánattól, amely segít eljutnod az örök Életre? – Látod, az emberek mégis véres sebészeti beavatkozások ezernyi gyötrelmének vetik alá magukat, csak hogy megőrizzék szegény földi életüket.

Legnagyobb ellenséged te magad vagy.

Szeresd testedet, de ne jobban, mint egy áruló ellenséget.

Miért bánsz testeddel oly finoman, ha tudod, hogy tested önmagadnak és Isten dicsőségének is ellensége, és megszentelődésed útjába áll?

„Jó estét kívánok” – köszönt valaki megszokásból –, mire Isten embere így szólt: „mily csekély jókívánság ez!”

Veled, Jézus, öröm a fájdalom és fény a sötétség!

Szenvedsz! – Nézd: az „Ő” Szíve sem kisebb a miénknél. – Szenvedsz? Jól van ez így.

A szigorú böjt kedves az Úr előtt. – Mégis itt-ott enyhítettünk rajta. Te ezzel ne foglalkozz, sőt, Lelkivezetőd jóváhagyásával nyugodtan végezz rendszeres böjtöt.

Hogy mi a bűnbánat célja? Jóvátétel, engesztelés, kérés, hálaadás, lelki fejlődés útja: érted, értem, a többiekért, a családodért, az országodért, az Egyházért… És még ezernyi célja van.

Ne vezekelj többet annál, mint amennyit Lelkivezetőd jóváhagy.

Mennyire megnemesítjük a fájdalmat, ha a lelki gazdálkodásban az őt megillető helyre (vezeklés) tesszük!