Elhívás

Miért nem adod át magad Istennek… de igazán… most?!

Ha világosan látod magad előtt az utat, kövesd. – Hátráltat a félelem? Vesd le!

„Menjetek és hirdessétek az Evangéliumot… Veletek leszek…” – Jézus mondta… És hozzád intézte szavait.

A hazaszeretet dicséretes dolog, és sok embert ösztönöz arra, hogy életét a „szolgálatnak”, a „katonaságnak” szentelje. – Ne feledd, Jézusnak is van „katonasága”, és vannak kiválasztottjai is, akiket saját „szolgálatára” hív.

„Et regni ejus non erit finis.” – Királyságának nem lesz vége!

Téged nem tesz boldoggá, hogy egy ilyen királyságot szolgálhatsz?

„Nesciebatis quia in his quae Patris mei sunt oportet me esse?” – Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?

A serdülő Jézus válasza anyjának, Máriának, aki három nap keresés után már elveszettnek hitte fiát. – Jézus válaszát kiegészítik Szent Máté evangéliumának szavai: „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám”.

Együgyűségre vall, ha csak külső szempontok alapján értékeled az apostoli vállalkozásokat. – Olyan, mintha egy mázsa szenet többre becsülnél egy maroknyi gyémántnál.

Isten embere, most, hogy átadtad magad neki, kérj tőle új életet, „új pecsétet”, hogy még nagyobb hitelt nyerjen szolgálatod.

Mind eszményed, mind hivatásod őrültség… – Barátaid és testvéreid is egytől egyig bolondok…

Sosem visszhangoztak még lelked mélyén hasonló gondolatok? – Fejezd ki bátran háládat Istennek, hogy megtiszteltetés számodra az „őrültekházába” tartozni.

Azt írod: „annyira szeretnénk, hogy »ez« előrehaladjon és terjedjen, hogy vágyunk türelmetlenségbe csap át. Mikor kerül felszínre? Mikor töri át a gátat? Mikor lesz végre miénk a világ?”

És hozzáteszed: „vágyunk megvalósulhat, ha kérésünkkel szakadatlan ostromoljuk az Urat: ez az igazi időgazdálkodás.”

Megértem szenvedésed, mikor kényszerült tétlenségben szemléled a sok hátramaradt feladatot. – Szívedben elférne az egész világ, mégis meg kell elégedned egy egyszerű hivatali munkával.

Mikor lehetne mondani, hogy „fiat ”, ha nem most?

Ne kételkedj: hivatásodnál nincs nagyobb kegyelem, amit az Úrtól kaphatsz. – Adj hálát érte.

Mily fájdalom, hogy a felső, középső és alsó osztálybeli tömegeknek sincsen eszményük! Mintha nem tudnák, hogy lelkük is van. Csak egy csorda… egy nyáj… egy konda.

Jézus, Irgalmas Szereteted segítségével a csordából csapatot, a nyájból hadsereget nevelünk… a kondából pedig megtisztítva emeljük ki azokat, akik nem akarnak többé tisztátalanok lenni.

Isten művei nem emelőrudak, és nem lépcsőfokok.

Uram, bolondíts meg minket azzal az őrülettel, amely másokat is bevon apostolaid világába.

„Nonne cor nostrum ardens erat in nobis, dum loqueretur in via?” – Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton?

Ha apostol vagy, munkatársaid szájából önkéntelenül is az emmauszi tanítványok szavai kellett, hogy elhangozzanak, miután összeért utatok.

Apostolkodj: adj át mindent, és ne keress földi hasznot.

Azért akarta az Úr, hogy apostol legyél, hogy soha ne feledd: „Isten fia” vagy.

Törekedjetek mindnyájan, hogy apostolok apostola legyetek.

Só vagy, apostoli lélek. – „Bonum est sal.” – Azt olvassuk az Evangéliumban, hogy a só jó, „si autem sal evanuerit” – de ha a só ízét veszti, a földbe vagy a trágyába is hasztalan szórnák: kidobják, mert nincs többé értéke.

Só vagy, apostoli lélek. – De ha ízetlenné válsz…

Fiam, ha szereted apostoli munkádat, biztos lehetsz benne, hogy Istent is szereted.

Amint „ráérzel” apostolkodásod lényegére, apostoli munkád lesz a vért, mely földi és alvilági ellenségeid alattomos támadásait mind elhárítja.

Szüntelenül kérd magad és apostoltársaid számára az állhatatosság kegyelmét, hisz az ördög túlságosan is jól tudja, hogy nagy ellenfelekkel áll szemben… Mennyire nagy az öröme, ha csak egy ember is kihullik soraitokból!

Ahogy a hűséges szerzetesek buzgón kutatják, hogyan élhettek rendjük alapítói, mert szeretnék példájukat követni, úgy te is – keresztény férfi – ismerd meg és utánozd Jézus tanítványainak példáját, akik ismerték Pétert, Pált és Jánost, és majdnem kortársként tanúskodhattak a Mester Haláláról és Feltámadásáról.

Te kérdezel… én válaszolok: tökéletességed abban áll, hogy tökéletesen helyt állsz azon a helyen, abban a hivatalban és abban a beosztásban, melyet Isten a föléd rendelt embereken keresztül jelölt ki számodra.

Imádkozzatok egymásért. – Meginog az egyik? – Aztán a másik is?

Ti csak imádkozzatok tovább… Ne veszítsétek el békéteket! – Elmennek? Elvesznek? Az Úr öröktől fogva számontart benneteket.

Igazad van. – Azt írod, hogy bár a hegycsúcsról több kilométeres körzetben messze ellátni, mégsem látszik egyetlen síkság sem, csak újabb és újabb hegyek. Még ha úgy is tűnik, hogy itt-ott megenyhül a táj, amint felszáll a köd, rögtön egy újabb hegylánc tárul az ember szeme elé.

Ilyen a természet. Apostoli munkádhoz is hasonlóan viszonyulj: át kell kelni e világ akadályain. Nincsenek kész ösvények… Hegyláncok közt haladva kell kitaposnotok az utat.