Gyermeki élet

Ne feledd, bohó gyermek, a Szeretet mindenhatóvá tett téged.

Gyermek, ne hagyd el jó szokásod: „ostromold” szerelmeddel a Tabernákulumokat.

Ne gondold, hogy amikor „jó gyermeknek” nevezlek, félénknek és visszafogottnak tartalak. – Ha hiányzik belőled a férfiasság és a természetesség, apostol helyett csak annak nevetséges karikatúrája leszel.

Jó gyermek, sokszor mondogasd Jézusnak a nap folyamán: szeretlek, szeretlek, szeretlek…

Bosszantó nyomorúságaidat látva ne uralkodjon el rajtad a szomorúság. – Dicsekedj gyöngeségeiddel, akárcsak Szent Pál, ugyanis a gyermekek utánozhatják a nagyokat anélkül, hogy félniük kellene a nevetségessé válástól.

Hiányosságaid és tökéletlenségeid, sőt súlyos bukásaid se válasszanak el Istentől. – A gyönge gyermek, ha okos, apja közelében próbál maradni.

Ne szomorodj el, ha csak bosszankodva tudsz eleget tenni apró kéréseinek. – Fogsz te még mosolyogni…

Vagy tán nem látod, milyen kedvetlenül adja a gyermek apja kezébe az édességet, mikor az próbára akarja tenni? – De odaadja: a szeretet győzedelmeskedik.

Amikor különösen is jól akarod végezni feladataidat, akkor megy minden a legrosszabbul. – Alázattal lépj Jézus elé: „Láttad? Mindent elrontok. Ha nem sietsz a segítségemre, még többet fogok hibázni! Szánd meg gyermekedet: próbálom teleírni életem lapjait, de annyira ügyetlen vagyok! Ha a Mesterem nem fogja kezemet, karcsú betűk helyett otromba vonalak és tintafoltok kerülnek csak papíromra, melyeket jobb, ha nem mutatok meg senkinek.

Jézus, mostantól mindig együtt fogunk írni.”

Belátom, szerelmem, ügyetlen vagyok... De annyira, hogy mikor simogatni szeretnék, akkor is fájdalmat okozok. – Szelídítsd meg lelkemet: add meg nekem, vagyis szeretném, hogy megadd nekem a gyermeklét férfias erején túl azt a túláradó gyengédséget, mellyel a gyermekek szokták kényeztetni szüleiket.

Napról napra egyre világosabban látod nyomorúságodat. – Ne ijedj meg. – Ő tudja, hogy képtelen vagy több gyümölcsöt hozni.

Önkéntelen – gyermeki – eséseid miatt Istened-Atyád jobban vigyáz rád, és Anyád, Mária sem enged ki szerető karjaiból. Élj a lehetőséggel: akárhányszor az Úr felemel a porból, öleld szorosan át, és hajtsd nyomorult fejedet nyitott keblére, hogy szerető Szívének dobbanásaival magába bolondíthasson téged.

Egy apró szúrás. – Még egy. És még egy. – Bírd ki, fiam! Nem látod, hogy kicsinységed miatt életed során – kis utadon – csak ezeket az apró kereszteket tudod felajánlani?

Ráadásul figyeld meg, mekkora halom lesz a sok keresztből – az apró szúrásokból!

Végül is, gyermek, valami nagyszerű dolgot viszel véghez: Szeretsz.

Amikor egy gyermeki lélek az Úr bocsánatát kéri, biztos lehet benne, hogy kérése hamar meghallgatásra talál: Jézus kiszakítja lelkéből eddig elkövetett bűneinek láncát, leemeli róla tisztátalanságának holt terhét, mely a földhöz köti, és minden földi nehezéket messzire hajít gyermeki szívétől, hogy a fölséges Isten trónusáig emelkedve egyesülhessen az Úr Szeretetének élő lángjával.

Önzőnek vélt tetteid, eséseid és visszalépéseid miatti csüggedésed sokszor azt a benyomást kelti benned, hogy valami nagy értéket törtél össze (megszentelődésedet).

Ne aggódj: figyeld meg, hogyan viselkednek a gyermekek hasonló helyzetben, és alkalmazd bölcs megoldásaikat természetfeletti életedben.

Összetörik apjuk féltett kincsét. – Bár szinte mindig ügyetlenségből történik, mégis nagyon sajnálják, talán sírnak is, és a haszontalanná vált tárgy tulajdonosánál keresnek vigaszt... Az apa nem törődik az összetört tárgy magas értékével: gyengédségében nem csak hogy megbocsát, hanem meg is vigasztalja és bátorítja a csöppséget. – Vond le a tanúságot.

Imádságotok legyen férfias. – A gyermekek nem puhányak.

A Jézust szerető lélek számára az imádság még szárazság idején is édes gyógyír: azzal a hévvel rohan imádkozni, mellyel a gyermek keresi a cukrot, miután bevette a keserű orvosságot.

Ima közben elkalandozol. – Próbálj összpontosítani, de ne aggódj, ha igyekezeted ellenére mégis szétszórt maradsz.

A legjobb gyerekek figyelmét is sokszor teljesen elvonják az őket körülvevő játékok, és meg sem hallják apjuk szavát. – Ez nem azt jelenti, hogy nincs bennük szeretet vagy tisztelet: csak kicsinyek és gyarlók.

Te is gyermek vagy Isten előtt.

Imádságod során, akárcsak egy forgalmi rendőr, adj utasításokat a betolakodó gondolatoknak: használhatod gyermeki létedből fakadó erős akaratodat. – Tartóztasd fel az alkalmatlankodó emlékeket, és imádkozz gondolataid főszereplőiért.

Aztán pedig előre… míg le nem telik az idő. – Ha haszontalannak tűnt imád, örvendj, és hidd el: örömet okoztál Jézusnak.

Milyen jó dolog gyermeknek lenni! – Amikor egy felnőtt kérvényez valamit, érdemeinek listáját is be kell nyújtania hozzá.

Amikor azonban egy csöppség kér – mivel a gyermekeknek nincs mit felmutatniuk –, elég, ha annyit mond: neki vagyok a fia.

Teljes szívedből mondd: Ó, Uram! Én… Isten gyermeke vagyok!

Állhatatosság. – Egy gyermek kopog az ajtón: egyszer, kétszer, sokszor… Kitartóan dörömböl, nem szégyenkezik. A házigazda dühösen nyit ajtót, de az alkalmatlankodó gyermek egyszerűsége láttán rögtön megenyhül… – Te is így fordulj Istenhez.

Láttad már valaha, hogyan mondanak köszönetet a gyermekek? – Utánozd őket. Akár siker, akár megpróbáltatás ér, úgy fordulj Jézushoz, ahogy ők: „Milyen jó vagy! Milyen jó…!”

Ha igazi átéléssel ismételgeted e mondatot, már a gyermekség útján jársz, amely örömök és könnyek árán, de mérhetetlen Szeretetben vezet el a békéhez.

Annyira kimerülsz munkád során, hogy képtelen vagy imádkozni. Mindig Atyád jelenlétében vagy. – Ha nem is beszélsz hozzá, nézz rá néha, akárcsak egy apró gyermek… Ő vissza fog mosolyogni.

Az áldozás utáni hálaadáskor önkéntelenül is kérések tolulnak ajkadra: Jézus, add meg nekem ezt… Jézus, ezért a lélekért, azért a vállalkozásért kérlek…

Ne aggódj, és ne is fogd vissza magad: az őszinte, merész gyermek először cukorkát keres jóságos apja zsebében, és csak azután köszönti csókkal, nemde? – Hát akkor?

Akaratunk a kegyelemmel együttműködve mindenható Isten előtt. – Látjuk, mennyi bántás éri Urunkat, de ha erős akarattal imádkozunk Jézushoz, amikor például a villamoson utazunk, és azt mondjuk neki, „Istenem, a szeretetnek és az engesztelésnek annyi gesztusát akarom tenni, ahány fordulatot tesz ennek a villamoskocsinak az összes kereke”, abban a pillanatban kívánságunk szerint valóban sikerült szeretnünk és engesztelnünk Jézust.

Ez az „ostobaság” része a lelki gyermekségnek. Az ártatlan gyermek és a gyermekét őrülten szerető apa örök párbeszédet folytat:

– Mondd, mennyire szeretsz? – A kicsiny gyermek szótagolva mutatja: Eny-nyi-re na-gyon!

Ha „gyermeki életed van”, ugyanis gyermek vagy, lelki ínyencnek kell lenned. – Mint minden gyermek, gondolj Édesanyád bőséges éléstárára.

Napközben gyakran gondolj kincseire. – Csak néhány másodpercet vesz igénybe: Mária… Jézus… Tabernákulum… Áldozás… Szeretet… szenvedés… a tisztítótűzben szenvedő lelkek… a küzdők: a Pápa, a papok… a hívek… saját lelked… szeretteid lelke… az Őrangyalok… a bűnösök…

Mennyire nehezedre esik ez az apró önmegtagadás! – Küzdesz. – Mintha azt kérdeznék tőled: miért kell annyira hűségesnek lenned az élettervedhez, a napirendedhez? – Mondd, tudod, milyen könnyű átverni egy kisgyereket? – Nem akarja bevenni a keserű gyógyszert, erre szülei: gyerünk, egy kanálka apáért, egy másik a nagymamádért… Addig folytatják, míg a gyermek meg nem eszi az egészet.

Te is tégy így: negyedórával több vezeklés a tisztitótűzben szenvedő lelkekért, öt perc a szüleidért, még öt perc munkatársaidért… Folytasd, míg le nem telik a vezeklésre kijelölt idő.

Sokat fog érni önmegtagadásod!

Nem vagy egyedül. – Örömmel viseld a megpróbáltatást. – Szegény gyermek, tudom, nem érzed Édesanyád kezének szorítását. – De bizonyosan láttad már, ahogy a földi édesanyák kitárt karral követik kalandvágyó, de még az izgalomtól remegő gyermekük első önálló lépéseit. – Nem vagy egyedül: Mária melletted van.

Jézus, még ha bele is halnék a Szeretetbe, akkor sem fogom tudni meghálálni neked mindazt a kegyelmet, melyet rám pazaroltál, csak hogy kicsivé tegyél.