Képzés

Milyen kedvesen felnevettél, mikor azt tanácsoltam, helyezd ifjú éveidet Szent Rafael oltalma alá! Persze viccelődve hozzáfűztem: hogy mint a fiatal Tóbiás, te is szent házasságra léphess egy jó, szép és gazdag hölggyel.

És mennyire elgondolkodtál, mikor azzal folytattam intelmeimet, hogy bízd magad a fiatal János apostolra is: hátha az Úr többre hív.

Bosszankodsz, amiért kemény szigorral bánnak veled. Bezzeg a szeretteid... Álljon itt egy részlet egy katonaorvos leveléből: „A beteggel szemben két hozzáállás létezik: a tisztességes szakember hűvös és kimért, de pontos és eredményes munkája, továbbá a család aggodalmas zokogása. – Vajon hogyan lehetne a csata után kiüríteni a kötözőt, ha a feltorlódott sebesültek hordágyát még családtagjaik is körülvennék? Hamar átállnék az ellenség oldalára.”

Nincs szükségem csodákra: nekem bőven elég, amit a Szentírásban olvashatok. – Arra azonban szükségem lenne, hogy teljesítsd kötelességeidet, és hogy együttműködj a kegyelemmel.

Csalódott vagy. – Letörték szárnyadat. Megleckéztettek az emberek! – Míg azt hitték, nem szorulsz a segítségükre, szabadon tették apró felajánlásaikat, de amint megtudták, hogy anyagi nehézségekkel küzdesz – és pár nyomorult fillérrel kisegíthetnének –, barátságuk közönyre váltott.

– Csakis Istenben bízzál, és azokban, akik Általa hozzád tartoznak.

Ó, bárcsak ugyanazzal az erőfeszítéssel állnál Isten szolgálatába, mellyel ambíciódat, hiúságodat, érzéki vágyaidat szolgálod!

Ha vezérszerepre érzel meghívást, törekedj arra, hogy testvéreid között utolsó, a többiek előtt pedig első légy.

Lássuk csak… Miért veszed zokon, hogy valaki bizalmasabb viszonyban áll bizonyos személyekkel, mint te? Talán régebb óta ismerik egymást, rokonszenvesek egymásnak, vagy hasonló a munkájuk, a természetük…

– Ügyelj azonban arra, hogy a tieid körében senkit ne részesíts kitüntetett figyelemben.

Bármennyire is válogatott és ízletes az étel, ha a disznó gyomrába kerül (bocsánat, de így hívják), legjobb esetben is csak sertéshússá válik.

Legyünk angyalok, hogy megnemesítsük a befogadott eszméket. – Vagy ha nem, legalább legyünk emberek: váljon étkünk nemes és szép izomzattá, vagy akár erős aggyá… mely megérti és imádja Istent.

De… semmiképp se legyünk állatok, mint oly sokan!

Unatkozol? – Persze, mert érzékszerveid éberek, lelked azonban alszik.

Jézus Krisztus szeretete sokszor nemes engedékenységre fog ösztönözni. – Ugyancsak az Ő szeretete hajthatatlanná is fog tenni: szintén nemességből.

Ha nem vagy gonosz, de annak látszol, ostoba vagy. – És ez a fajta ostobaság – botránykő – rosszabb minden gonoszságnál.

Ha szakmailag gyenge emberek állnak nyilvános vallási rendezvények élére, biztos vagyok benne, hogy szívesen súgnád a fülükbe: kérem, legyenek egy kicsit kevésbé katolikusok!

Ha hivatalos állást töltesz be, beosztásodból kifolyólag vannak bizonyos jogaid és kötelezettségeid.

– Letérsz apostoli utadról, ha buzgalmadban – vagy annak ürügyén – elhanyagolod munkahelyi kötelezettségedet. Kockára tett szakmai tekintélyed a „horog”, mellyel „embereket halászhatnál”.

Tetszik nekem apostoli jelszavad: „Szüntelenül munkálkodni.”

Miért kapkodsz? – Ne mondd, hogy ez ügybuzgalom: inkább fejetlenség.

Kicsapongás. – Mindegy is neked, milyen tócsával oltod érzékszerveid és képességeid szomját. – Következésképp bizonytalan léptekkel, megosztott figyelemmel, szendergő akarattal, éber érzékiséggel jársz-kelsz.

– Ha keresztény életet akarsz élni, tartsd magad egy szigorú tervhez. Tetteid csak így nyerhetnek értelmet.

„Annyira befolyásol a környezet!” – mondtad. – Igazat kellett neked adnom. Ezért fontos, hogy jó képzésben részesüljetek, és így természetes módon tudjatok hatást gyakorolni környezetetekre, „tónust” adva a társadalomnak, mellyel együtt éltek.

– Ha elsajátítod ezt a lelkületet, biztos vagyok benne, hogy hasonlóan az első tanítványokhoz, akik ámulattal álltak Krisztus nevében végzett csodatetteik előtt, te is így fogsz szólni: „Nagy hatással vagyunk a környezetünkre!”

Hogyan sajátíthatom el a „képzésünket”, és hogyan lehetek hű a „szellemiségünkhöz”? – Lelkivezetőd kezedbe adta, elmagyarázta és megszerettette veled a normákat : tartsd be azokat, és apostol leszel.

Ne légy pesszimista. – Nem tudod talán, hogy bármi, ami történik vagy történhet, a javadra válik?

– Hited szükségszerű következménye lesz optimizmusod.

Természetesség. – Keresztény férfiak és nők, életetek – sótok és fényetek – áradjon természetes módon, minden különcségtől és fontoskodástól mentesen: a ránk jellemző egyszerűség lelkületét hordozzátok mindig.

„És ha elpogányosodott vagy teljesen pogány közegbe kerülök, mely ütközik az én életemmel, nem fogok mesterkéltnek tűnni?” – kérdezed.

– A válaszom: Életed egész biztosan ütközni fog az övékével, de pont ez az ellentét – melyet tetteiddel alátámasztott hited szít – tesz hitelessé. Ezt a fajta természetességet várom tőled.

Ne bánd, ha azt állítják, erős benned az összetartozás szelleme. Hát mit akarnak? Egy törékeny eszközt, mely markukban darabjaira hullik szét?

Mikor megajándékoztalak a Jézus története című kötettel, a következő sorokat írtam bele: „Keresd Krisztust! Találd meg Krisztust! Szeresd Krisztust!”

– Három világos cél. Megpróbáltál már legalább az első szerint élni?

Ha főnökként meginogsz… ne csodálkozz, ha többé nem engedelmeskednek neked.

Össze vagy zavarodva. – Tudtam, hogy nehezen döntesz jó és rossz között, úgyhogy értésedre akartam hozni: az ördög ábrázata nagyon csúf, ezért nem kockáztatja meg, hogy meglássuk szarvait. Nem játszik nyílt lapokkal.

Hányszor és hányszor ölti magára a nemesség, sőt a lelkiség álarcát!

Így szól az Úr: „Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást. Erről ismerje meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok.”

– És Szent Pál: „Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét.”

– Nincsen hozzáfűznivalóm.

Ne feledd, gyermekem, hogy egyetlen rossz létezik a földön, melyet félned, és az isteni kegyelem által kerülnöd kell: a bűn.