Megszentelődésed síkja

Megszentelődésünk síkját, melyre az Úrtól kapunk meghívást, három pont határozza meg: a szent hajthatatlanság, a szent kényszer és a szent szégyentelenség.

A szent szégyentelenség és a világi értelemben vett arcátlanság nem egy és ugyanazon dolog.

A szent szégyentelenség a „gyermeki lét” jellegzetessége. A gyermek nem aggodalmaskodik. – Gyarlóságait, természetes gyarlóságait nem leplezi, és nem is érdekli, hányan látják…

A természetfeletti élet vonatkozásában e szégyentelenség a következőkre enged következtetni: dicséret, megvetés, csodálat, gúny, tisztelet, gyalázat, egészség, betegség, gazdagság, szegénység, szépség, rútság…

Rendben… Mit számít mindez?

Legyints a kínos helyzetekre. – Ne érdekeljen, mit fognak szólni. Lásd és érezd Isten jelenlétét önmagadban és környezetedben.

Így tiéd lesz a hőn áhított szent szégyentelenség ajándéka, hogy egy keresztény úriember gyengédségével élhess. Mily paradoxon!

Ha tiéd a szent szégyentelenség, miért érdekel, hogy „mit mondtak”, vagy hogy „mit fognak szólni”?

Hidd el, nem kerül kínos helyzetbe, aki jót cselekszik.

Egy ember… egy megalkuvó úriember ma ugyanúgy halálra ítélné Jézust.

A megalkuvás annak biztos jele, hogy nem élünk igazságban. – Ha az ember enged eszményeiből, becsületéből, Hitéből, akkor… nincs többé sem eszménye, sem becsülete, sem Hite.

Isten embere, aki megedződött a lelki küzdelemben, így érvelt: Hogy én nem engedek a magaméból? Hát persze, hogy nem, hisz meggyőződésem, hogy igaz ügyet szolgálok. Maga azonban megalkuvó… Mit szól, ha azt mondom, kettő meg kettő az három és fél? – Ja, hogy nem igaz…? Ilyen csekély dologban még a barátság kedvéért sem enged a véleményéből?

– Végre egyszer meg van győződve az igazáról… Ezzel mellém állt a harcban!

A szent hajthatatlanság nem mértéktelenség.

Légy hajthatatlan a hittan és az erkölcs terén, azonban szelíden képviseld nézeteidet. – Mint a kipárnázott acélbuzogány.

Légy hajthatatlan, de ne gorombáskodj.

A hajthatatlanság nem csupán hajthatatlanság, hanem „szent hajthatatlanság”. Ne feledjük: „szent kényszer” is van.

Ha egy földi élet kedvéért – tapsvihar közepette – minden erőnket bevetjük, hogy megmentsünk egy embert az öngyilkosságtól, nem élhetünk ugyanezzel a kényszerrel – a szent kényszerrel –, hogy sokak (nagybetűs) Életét megmentsük, akik balga módon ragaszkodnak lelki öngyilkosságukhoz?

Hányan követnek el bűnt az igazság nevében! Ha lőfegyver-kereskedő lennél, és valaki azért akarna fegyvert venni nálad, hogy megölje vele édesanyádat, eladnád neki a fegyvert? Hisz jól megfizetné az árát…

– Egyetemi tanárok, újságírók, politikusok, diplomaták: gondolkodjatok el ezen.

Isten és merészség! – A merészség nem meggondolatlanság. – A merészség nem vakmerőség.

Ne csak a magad vétkei miatt kérj bocsánatot Jézustól: ne csak a saját szíveddel szeresd…

Engeszteld Őt mások minden múltbeli, jelenlegi és jövőbeni bűnéért, szeresd Őt minden ember szívével, aki valaha is szerette Őt.

Légy merész: mondd meg neki, hogy jobban belebolondultál, mint Mária Magdolna, Avilai Szent Teréz vagy Kis Szent Teréz. Mondd, hogy Ágostonnál, Domonkosnál, Ferencnél, sőt még Ignácnál és Xavéri Szent Ferencnél is őrültebben szereted.

Légy még merészebb, és mikor szükséged van valamire, bár mindig a „Fiat ”-ból kiindulva, de ne kérleld, hanem mondd: „Jézus, ezt vagy azt akarom”. A gyermekek is így kérnek.

Kudarc ért! – Mi sosem vallunk kudarcot. – Minden bizodalmadat Istenbe vetetted. – Minden rendelkezésedre álló eszközzel éltél.

Hidd el, itt és most bukásod volt sikered. – Adj hálát az Úrnak, aztán kezdd újra!

Kudarcot vallottál? – Jól tudod, téged sosem érhet kudarc.

Nem buktál el, csak tapasztalatra tettél szert. – Előre!

Az bizony kudarc volt. Szerencsétlenség. Nem a mi lelkületünk szerint cselekedtél. – De jól tudod, természetfeletti szemléletmóddal a végkifejlet (Győzelem vagy vereség? Mindegy is!) mindig csak a siker lehet.

Ne keverjük össze a hivatali és az egyéni jogokat. – Az előbbiekről nem lehet lemondani.

Az álszentség az életszentségnek csakúgy, mint az ájtatoskodás az áhítatnak csak karikatúrája.

Ne gondoljuk, hogy bármit is érhet látszólag szent életünk, ha nem gyakoroljuk napról napra a keresztény erényeket.

– Mintha csak az alsóneműnket akarnánk káprázatos ékszerekkel díszíteni.

Erényes életedet ne kísérje harsonaszó.

Sok a hamis apostol, akik Jézus tanításának ereje által – bár ők maguk nem követik – jó hatással vannak a tömegre, a népre.

Mégis eltörpül munkájuk gyümölcse az általuk okozott hatalmas károk mellett. Vezérek, apostolok lelkét ölik meg, akik undorral fordítanak hátat a hitelteleneknek.

Azok a férfiak és nők tehát, akik nem hajlandóak becsülettel élni, ne álljanak semmilyen csoport élére.

Szereteted ne legyen lidércfény. – Látszat, tűznek csak árnyéka, mely nem lobbant lángra és nem melegít.

A Sátán „non serviam” kijelentése túlságosan is eredményes volt. – Nem érzed magadban a meghívást, hogy mindennapos imáidban és tetteidben így kiálts: „serviam ” – szolgálni foglak, hűséges leszek hozzád –, hogy az engedetlenség hangzavarával szemben még nagyobb eredményeket érj el?

Mekkora fájdalom „Isten emberének” zülléséről hallani! – De még ennél is fájdalmasabb, ha „Isten embere” langyos és világias!

Ne foglalkozz azzal, mi győzelem és mi vereség a világ szemében. – A győztes annyiszor távozik vesztesként…

„Sine me nihil potestis facere !” – Új fény, sőt új ragyogás árad felém a szent evangélium örök fényéből.

– Csodálkozhatok tán „saját” ostobaságomon?

– Jézust kell helyeznem minden tevékenységem élére. Akkor ostobaságom elmúlik, sőt, ha még pontosabban akarnám kifejezni magam, többé nem beszélhetek saját tevékenységeimről, hanem csakis „a mi tevékenységeinkről”.