Öröm

A valódi erény nem szomorú és nem ellenszenves, hanem örömteli és barátságos.

Ha jól mennek dolgaink, örvendjünk és adjunk hálát Istennek a gyarapodásért. – És ha rosszul mennek dolgaink? – Örvendjünk és adjunk hálát Istennek, amiért édes Keresztjében részesít bennünket.

Örömöd ne pusztán élettani tünet legyen – mint az állatok esetében –, hanem legyen természetfeletti megnyilvánulás, mely abból fakad, hogy lemondva mindenről Isten-Atyánk szerető karjaiba veted magad.

Sose csüggedj, ha apostol vagy. – Nincs akadály, amellyel ne tudnál megküzdeni. – Miért szomorkodsz?

Lógó orr… modortalanság… fintor… ellenszenves kisugárzás: ezzel akarod rávenni az embereket, hogy kövessék Krisztust?

Hiányzik az öröm az életedből? – Gondolj arra, hogy akadály képződött Isten és teközötted. – Ritkán fogsz tévedni.

Szomorú vagy, és tőlem kérsz tanácsot. – Jakab apostol megbízható receptjét kínálom neked:

– „Tristatur aliquis vestrum?” – Szomorú vagy, gyermekem? – „Oret!” – Imádkozz! – Próbáld csak ki.

Ne légy szomorú. – Nézd a világot úgy, ahogy mi: keresztény szemmel.

Szeretném, hogy mindig elégedett légy, hisz az öröm utad elválaszthatatlan része. – Kérd a többiek számára is ugyanezt a természetfeletti örömöt.

„Laetetur cor quaerentium Dominum” – Örvendezzen azoknak a szíve, akik az Urat keresik.

– Világítsanak rá e szavak szomorúságod okára.