Szentmise

Az apostoli lelkületű férfi egyik fő jellemvonása, hogy szereti a Szentmisét.

Hosszúnak tartod a Szentmisét. Hozzáteszem: mert rövid a szereteted.

Sok keresztény ráérős és ünnepélyes a társasági életben, a kevésbé aktív szakmai tevékenységekben, az étkezések és a pihenés során (nem siet sehová), de rögtön sietősre veszi, sőt sürgeti a Papot is, ha az Oltár Legszentebb Áldozatára szánt idő lerövidítéséről van szó. Furcsa, nemde?

Egy idős püspök könnyes szemmel kérte frissen szentelt papjait: „Bánjatok vele jól, bánjatok vele jól!”

– Uram, bárcsak rendelkeznék a hatalommal és tekintéllyel, hogy a keresztények tömegeinek fülébe kiálthassam és szívébe ültethessem a püspök kérését!

Az a fiatal, szentéletű Pap, aki vértanúságot is szenvedett, hogy sírt az oltár lábánál, mikor arra a lélekre gondolt, aki halálos bűn állapotában vette magához Krisztust!

– Te is sírva engeszteled az Urat?

Jézus alázata Betlehemben, Názáretben, a Kálvárián… – A Szentostyában mégis jobban megalázkodik, jobban megsemmisül, mint az istállóban, Názáretben vagy a Kereszten.

Mennyire kellene szeretnem a Szentmisét! (A „mi” Misénket, Jézus…)

Évek óta minden nap áldozok! – Más már rég szent lenne – mondtad –, én meg egyhelyben toporgok!

– Fiam – válaszoltam –, áldozz továbbra is minden nap, és gondolj arra, hol tartanál az eddigi áldozások nélkül!

Áldozás, egység, beszélgetés, bizalom: Szó, Kenyér, Szeretet.

Áldozz. – Nem tiszteletlenség. –Áldozz most, hogy sikerült megszabadulnod kötelékedtől.

– Elfeledted tán, mit mondott Jézus? Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek.

Amikor a Tabernákulum elé állsz, gondolj arra, hogy Ő… már húsz évszázada vár rád.

Ott van Ő, Királyok Királya, Urak Ura: a Kenyérbe rejtve.

Miattad alázta meg magát ennyire, mert szeret.

Miattad maradt itt. – Ne azzal tisztelegj előtte, hogy bár tiszta a lelked, nem veszed magadhoz. – Egyedül akkor vagy tiszteletlen, ha méltatlanul veszed magadhoz.

Milyen nagyszerű kegyelemforrás a lelki Áldozás! – Élj vele gyakran, hogy még inkább tudatában lehess Isten jelenlétének, és Vele egységben végezd tevékenységeidet.

Az ájtatosságnak is megvannak a maga illemszabályai. – Tanuld meg mind. – Rossz látni, hogy a „jámbor” lelkek – bár napi szinten látogatják a Szentmisét – mégsem viselkednek illendően, sőt keresztet sem tudnak vetni – furcsán kalimpálnak –, az oltár előtt sem hajtanak rendesen térdet – mintha gúnyt űznének a mozdulatból –, és nincsen tisztelet bennük, mikor az Úrnő képe előtt hajtják meg fejüket.

Ne vegyetek „tömeggyártott” kegytárgyakat: jobb szeretem a durván kovácsolt vasfeszületet a cukormázasnak tűnő, festett kereszteknél.

Láthattad, hogyan mutattam be a Szentmisét: csupasz kőoltáron, oltárkép nélkül, nagy feszülettel, egyenes gyertyatartókkal bennük nagy viaszgyertyákkal, melyek a kereszttel egy magasságig érnek. Az oltárfüggöny a napi liturgia színében pompázott. Bő miseruha. Széles talpú öblös kehely éles körvonalakkal. Nem volt világítás, de nem is hiányzott.

– Nehezedre esett elhagyni a kápolnát. Jól érezted ott magad. Látod, mennyire közel visz Istenhez a liturgia szigora?