Szolgáló szeretet

Munkád végeztével Krisztus kedvéért végezd el testvéred részét is, méghozzá olyan természetes eleganciával, hogy még ő se vegye észre, hogy az igazságosság követelményein felül teljesítesz.

– Ez bizony istengyermeki nemességre vall!

Fáj felebarátod szeretetlensége. Hát még mennyire fájhat Istennek a te szeretetlenséged – a Szeretet hiánya – vele szemben!

Senkiről ne gondolj rosszat, még ha szavaival vagy tetteivel jogos okot is ad az ítélkezésre.

Ne fogalmazz meg negatív kritikát: ha nincs mit dicsérned, inkább hallgass.

Sose mondj rosszat testvéredről, még ha okot is adna rá. – Először fuss az Oltáriszentséghez, aztán fordulj a Paphoz, és neki mondd el bánatodat.

– Aztán senki másnak.

A szóbeszéd mocsok, mely beborítja és hátráltatja az apostoli munkát. – Szembemegy a szeretettel, erőtlenné és békétlenné tesz, és megfoszt az Istennel való egységtől.

Ha olyan nyomorult vagy, miért csodálkozol mások nyomorúságán?

Látva, mi tölti ki annyi ember életét (csak beszélnek, csak beszélnek, annak minden hozadékával együtt), szükségesebb és jobb dolognak tartom a csöndet. – Értem, Uram, miért is kéred számon a felesleges beszédet.

Könnyebb beszélni, mint cselekedni. – Te… akinek olyan éles a nyelve, mint a köszörült kard, vetted valaha a fáradságot, hogy legalább megpróbáld „jól” csinálni azt, amit „szerény” véleményed szerint mások kevésbé csinálnak jól?

Ez nem más, mint fecsegés, szóbeszéd, ármánykodás, áskálódás, pletyka, pusmogás, intrika, rágalom, aljasság…

– Az illetéktelen ember ítélete könnyen válhat „üres fecsegéssé”.

Hogy fáj Istennek, mennyi kárt tesz a lelkekben – és mennyi embernek válik megszentelődésére – az „igazak” igazságtalan viselkedése!

Ne ítélkezzünk. – Mindenki a saját szemszögéből látja a dolgokat… Értelmünk szinte mindig korlátozott, szemünkre pedig gyakran sötétség és felhő ereszkedik: a szenvedély homálya ül rajta.

Ráadásul némelyek látásmódja annyira szubjektív és beteges, hogy akárcsak a modernista festők, önkényesen megfestett vázlatukról makacsul állítják, hogy minket ábrázol, a mi viselkedésünket tükrözi…

Mily keveset ér az emberi ítélet! – Rostáljátok meg véleményeteket az imában: csak aztán ítéljetek!

Erőltesd meg magad, hogy ha szükséges, már az első pillanatban mindig meg tudj bocsátani azoknak, akik megbántottak. Bármekkora sérelem is ért, Isten többet bocsátott meg neked.

Kibeszélsz másokat? – Így kárt szenved a jó szellem. Ha nem tanulsz meg hallgatni, minden egyes szavad egy lépéssel közelebb visz apostoli vállalkozásod kijáratához.

Ne ítélkezzetek anélkül, hogy ne hallgattátok volna meg mindkét felet. – Még a legimádságosabb emberek is könnyen megfeledkeznek az okosság ezen alapszabályáról.

Tudod, mekkora kárt okozhatsz azzal, ha bekötött szemmel hajítasz el egy követ?

– Azzal sem vagy tisztában, mekkora kárt okozhatsz, ha másokat lejárató, légből kapott mondatokkal dobálózol. Nem vagy tisztában tetted súlyával, mivel ilyenkor az érzéketlenség és ingerültség kendője takarja szemed.

A kritizálás, a rombolás nem egy nehéz feladat: a legtapasztalatlanabb kőműves is jól tudja, hogyan kell kárt tenni egy katedrális gyönyörű, nemes falában.

– Az építkezéshez azonban mesterekre van szükség.

Ki vagy te, hogy felülbíráld elöljáród döntését? – Nem veszed észre, hogy ő jóval több szempont és tapasztalat alapján ítél, mint te, több igaz, bölcs és elfogulatlan tanácsadóval rendelkezik, ráadásul különleges kegyelem, állapotbeli kegyelem birtokában van, mely hathatós isteni segítséget és fényt közvetít számára?

Minél többször ütközöl a világ önzésével, annál többre fogod becsülni a tieid testvéri szeretetét.

Szereteted… öntelt szeretet. – Messziről vonzónak tűnsz, hisz fényt közvetítesz. – Közelről azonban taszítasz, mert nincs benned melegség. – Milyen kár!

„Frater qui adjuvatur a fratre quasi civitas firma” – Erős város a testvér, akit testvére megsegít.

– Gondolkodj el ezen, és éld meg végre a testvériség szellemét, melyre oly régóta bíztatlak.

Ha nem látom rajtad, hogy az áldott testvériség lelkületével élnél, melyre folyton bíztatlak, emlékeztetni foglak Szent János szeretetteljes szavaira: „Filioli mei, non diligamus verbo neque lingua, sed opere et veritate” – Gyermekeim, ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!

A szeretet hatalma! – Ha kötelességeitek teljesítése során megélitek az áldott testvériességet, gyengeségetekben is megtartjátok majd egymást, akárcsak az egymásnak támasztott kártyalapok.

A szeretet nem annyira „adás”, mint inkább „megértés”. – Ezért, ha ítéletet kell hoznod, találj valami mentséget testvéred viselkedésére. Mindig fogsz találni.

Tudsz róla, hogy a lelke veszélyben van? – Még így, a távolból is hatékonyan segítheted, ha lélekben mellette állsz. – Előre hát, és ne nyugtalankodj!

Jó dolognak tartom, hogy aggódsz testvéreidért: ez a kölcsönös szeretet próbája. – Aggodalmad azonban ne fajuljon állandó nyugtalansággá.

Az emberek általában zsugoriak – írod. – Lelkes beszélgetések, látványos ígéretek, tervek. – Kevesen serénykednek áldozatot hozni, mikor lehetőségük lenne rá. És ha mégis adakoznának, valami mulatság – tánc, tombola, mozi, koncert –, sajtóhirdetés vagy adományozási lista feltétlenül szükséges hozzá.

– Szomorú tény, de azért vannak kivételek: amikor adakozol, ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal.

Könyvek. – Krisztus koldusaként nyújtottam ki kezemet: könyveket! A könyvek szellemi táplálékot jelentenek sok katolikus, apostoli és római lelkületű egyetemista számára.

– Krisztus koldusaként nyújtottam ki kezemet… de sok csalódás ért!

– Jézus, miért nem értik, mennyivel nagyobb ajándék a szellemi alamizsna a jó búzából készült kenyérnél?

Túlságosan naiv vagy. – Azt mondod, kevés a nagylelkű ember! – Szerinted a nagylelkűség nem használt ruhákról vagy aprópénzről kellene, hogy szóljon…

– Elém tárod csalódásokkal teli élményedet.

– Nincs jobb ötletem, mint hogy te és én fukarkodás nélkül adjuk oda mindenünket. Így legalább azokat, akik hozzánk fordulnak, nem fogja a tiédhez hasonló csalódás érni.

„Köszöntsétek az összes szentet. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan. Az Efezusban lévő szenteknek. Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben.” – Ugye milyen megindító, hogy szentekként hivatkoztak egymásra az első keresztények?

– Tanulj meg jól bánni testvéreiddel.