Tanulás

Nincs bocsánat annak, aki bár tanult ember lehetne, nem lesz azzá.

Tanulás. – Engedelmesség: „non multa, sed multum ”.

Imádkozol, önmegtagadást gyakorolsz, ezernyi apostoli munkát végzel… de nem tanulsz. – Mindez semmit nem ér, ha nem változol meg.

A tanulás, a szakmai képzés nálunk komoly kötelesség.

A mai apostolok életében egy óra tanulás felér egy óra imával.

Komoly kötelesség a tanulás, ha értelmeddel kell szolgálnod az Urat.

Gyakran járulsz szentségekhez, imádkozol, tiszta életet élsz… de nem tanulsz… – Nem vagy igazán jó: legfeljebb jóságos.

Korábban, mivel az emberi megismerés – a tudomány– szűkebb korlátok között mozgott, úgy tűnt, egyetlen tudós ember is elég, hogy megvédje Szent Hitünket.

Ma, a modern tudományok határozott terjeszkedésével fontossá válik, hogy a hitvédők egymással együttműködésben, a tudomány minden területén megvédjék az Egyházat.

– Te nem hunyhatsz szemet kötelességed fölött…

Könyvek: csak olyan könyvet vegyél, melyről kikérted egy tanult és megfontolt keresztény ember véleményét. – Különben könnyen futhatsz haszontalan és káros olvasmányokba.

Hányan hiszik, hogy könyv van a hónuk alatt… miközben igazából szemetet cipelnek.

Tanulj. – Fektess energiát a tanulásba. – Ha arra lettél meghívva, hogy só és fény legyél, tudásra és jártasságra kell szert tenned.

Vagy azt gondolod, a naplopóknak infúzión adagolják a tudományt?

Jó, hogy ennyi energiát fektetsz a tanulásba, feltéve, ha ugyanennyi figyelmet szentelsz lelki életed ápolásának is.

Ne feledd: először a tettek, aztán a tanítás. – A Szentírás szerint Jézus Krisztus „coepit facere et docere”: tett és tanított.

– Elsők a tettek. Tanuljunk belőlük mindketten.

Dolgozz. – A felelősséggel járó szakmai munka javít majd lelki életeden: férfiasabbá fogsz válni tőle, ugyanis többé nem lesz időd a fecsegésre.

Tanár: tagadhatatlan, hogy diákjaid érdekében rengeteg energiát fektetsz a lehető leghatékonyabb tanítási módszer megismerésébe és gyakorlásába. Fektess ugyanennyi energiát a keresztény aszkézis megismerésébe és gyakorlásába, ugyanis csakis ez utóbbi tehet téged és őket is jobbá.

Kultúra, kultúra! – Senki ne küzdjön érte jobban, mint mi. – Bár a kultúra nem cél, csak eszköz.

Diák: imaéleted legyen élő és tevékeny, tűnj ki tanulmányaiddal, érezz magadban eltökélt vágyat a szakmádban való apostolkodásra. – Biztosíthatlak, hogy alapos vallásos és tudományos felkészültségeddel gyorsan és mélyrehatóan terjeszkedhetsz.

Csak a műveltségre fektetsz hangsúlyt. – Fontos lenne, hogy lelkileg is fejlődj. – Így valóban Krisztusért fogsz munkálkodni: ahhoz, hogy Ő uralkodhasson a világban, szükség van olyan emberekre, akik égre emelt tekintettel, kiválóan végzik földi tevékenységeiket, és csendesen – de hatékonyan – apostolkodnak szakmai életükben.

Lelkiismereted folyamatosan vádol: hanyagságod, gondatlanságod, lebzselésed gyávaság és kényelemszeretet. – Ez „nem út”.

Ne nyugtalankodj, ha egyházhű véleményeddel megbotránkoztatod a rosszindulatúakat. – Farizeusi hozzáállás az övék.

Nem elég, hogy tanult ember és jó keresztény vagy. – Ha nem csiszolod jellemedet, ha képtelen vagy összeegyeztetni buzgalmadat és tudományodat a jómodorral, nem gondolom, hogy szent lehetnél. – És még ha nagy is lenne tudásod, a jászol mellé kellene kötni, mint az öszvért.

Sugárzik rólad az önteltség, ami ellenszenvet kelt másokban, nevetségessé tesz, és ami még rosszabb, apostoli munkád is emiatt veszít hatékonyságából.

Ne feledd, hogy még a „középszerűek” is vétkezhetnek, ha túl sokat képzelnek magukról.

Éppen tapasztalatlanságod tesz önhitté és hiúvá. Nélkülözhetetlennek érzed magad.

– Nézz magadba. Ostobasága ellenére is kerülhet az ember vezető beosztásba (láttunk már ilyet), és ha nem vállalja fel hiányosságait, bölcs tanácsadóira sem fog hallgatni. Rossz belegondolni, mennyi kár származhat a rossz vezetésből.

Szekularizmus. Semlegesség. – Régi mondák új köntösben.

Ugye képtelen ötlet, hogy az egyetem, a szakszervezet, a tudományos kör vagy a parlament küszöbét átlépve már ne számíts katolikusnak? Mintha csak a tornácon hagynád a kalapod.

Gazdálkodj jól az időddel. – Emlékezz a megátkozott fügefára. Az is tett valamit: levelet hajtott, akárcsak te…

– Ne szabadkozz. – A fügefának sem szolgált mentségére – meséli az Evangélista –, hogy nem volt gyümölcsérés ideje, mikor az Úr fügét keresett rajta.

– Mindörökre gyümölcs nélkül maradt.

Földi vállalkozásoknál azt mondják, az idő arany. – Szerintem több annál: számunkra, akik égi vállalkozásba fogtunk, az idő dicsőség!

Nem fér a fejembe, hogyan mondhatod magad kereszténynek, miközben lopod a napot. – Elfeledted, hogy Krisztus dolgos ember volt?

Azt mondod, a tétlenség a bűn előszobája. Már maga a tétlenség is bűn!

– Nem lehet szabadideje annak, aki Krisztusért dolgozik, ugyanis a pihenés nem egyenlő a semmittevéssel: a pihenés lényege, hogy kisebb erőfeszítést igénylő tevékenységek által kapcsolódjunk ki.

Nem lehet tétlen az a férfi, akinek apostoli lelke van.

Szakmai tevékenységedhez rendelj természetfeletti célt. Így szenteled meg munkádat.