Természetfeletti élet

Az embereket sík, földhözragadt, kétdimenziós látásmód jellemzi. – Ha természetfeletti életet élsz, Isten hozzáteszi a harmadik dimenziót: a magasságot, és vele együtt a domborzatot, a súlyt és a térfogatot.

Ha elveszíted életed természetfeletti értelmét, szereteted filantrópia, tisztaságod illendőség, önmegtagadásod együgyűség, önfegyelmed ostor, minden műved hiábavalóság lesz.

A csend a benső élet őrzője.

Paradoxon: elérhetőbb az életszentség a bölcsességnél, de könnyebb bölcsnek lenni, mint szentté válni.

Kikapcsolódás. – Szükséged van kikapcsolódásra…! Járj nyitott szemmel, nehogy bármiről is lemaradj, vagy szinte teljesen csukd be szemed, ha rövidlátátásod megköveteli...

Csukd be szemed egészen! Élj benső életet: akkor sosem látott színben és formában fognak eléd tárulni egy új és jobb világ csodái. Istennel fogsz beszélgetni… megismered gyarlóságod… és megistenülsz… Megistenülve fogsz Atyád elé lépni, aki az emberek igaz testvérévé tesz majd téged.

Igaz vágy: legyek jó, a többiek meg még nálam is legyenek jobbak.

A megtérés egy pillanat. – A megszentelődés egy élet.

Mindennél nagyobb dolog a kegyelmi állapot.

Tiszta szándék. – Szándékaid tiszták maradnak, ha mindig mindennel Isten kedvében akarsz járni.

Rejtőzz el a Megfeszített Krisztus sebeiben. – Ott majd megtanulod fegyelmezni érzékeidet, lesz benső életed, és azzal, hogy az Atyának ajánlod az Úr és Mária fájdalmát, lehetőséged lesz saját adósságod és az emberiség bűneinek törlesztésére is.

Tetszik az Úrnak, hogy szent türelmetlenséggel akarod Őt szolgálni. – Törekvésed azonban mindaddig meddő marad, míg ténylegesen nem változtatsz viselkedéseden.

Minden nap javulj egy kicsit. – Ha tényleg szentté akarsz válni, kitartóan munkálkodj magadon.

Szentté kell válnod neked is. – Ki mondta, hogy ez csak a papok és szerzetesek feladata?

Kivétel nélkül mindenkire vonatkoznak az Úr szavai: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyám tökéletes.”

Benső életednek erről kell szólnia: kezdés és… újrakezdés.

Igazán átelmélkedted bensődben az önkéntes „szolgálat” szépségét?

A hó minden növényt befedett. – A szántóföld ura mégis derűsen jegyezte meg: „most legalább befelé nőnek.”

– Erről eszembe jutottál te, aki tehetetlenségbe kényszerülsz...

– Mondd csak, te is befelé növekedsz?

Ha nem vagy a magad ura, bármekkora hatalommal is bírjál, birtokaidat látva csak szomorúan felnevetek.

Fáj Pilátus kérdése a Szent Evangéliumban: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” – A válasz még inkább szíven üt: „Barabást!”

Rá kell jönnöm, és ez fáj a legjobban, hogy sokszor mondtam én is tévelygéseimben: „Barabást!” Majd hozzátettem: „Hogy Krisztussal mi legyen?” „Crucifige eum!” – „Feszítsd meg!”

Többé-kevésbé fontosak jelenlegi aggodalmaid. – A legfontosabb mégis, hogy boldog légy, és megmenekülj.

Új felismerések! – Örülsz, hogy az Úr új távlatokat nyitott meg előtted!

– Használd ki az ilyen pillanatokat: itt az idő, hogy hálaadó ének fakadjon ajkadról, de itt az ideje annak is, hogy lelked zugait kisöprögesd, hogy felhagyj rossz szokásoddal, hogy természetfelettibb lelkülettel cselekedj, hogy ne botránkoztasd meg felebarátodat…

– Egyszóval: konkrét elhatározással fejezd ki háládat.

Krisztus meghalt érted. – Neked mit kell megtenned Krisztusért?

Személyes tapasztalatod – elégedetlenséged, nyugtalanságod, keserűséged – igazolja Jézus szavait: senki sem szolgálhat két úrnak!