További gondolatok a benső életről

Titok. – Nyílt titok, hogy a világ válsága a szentek válsága.

Istennek csak egy maréknyi „saját” emberre van szüksége minden egyes emberi tevékenységben. – Akkor valósulhat meg a „pax Christi in regno Christi” – Krisztus békéje Krisztus országában.

A Feszületed. – Keresztény vagy, ezért mindenhova magaddal kellene hordanod, ki kellene tenned munkahelyi asztalodra, meg kellene csókolnod lefekvéskor és mikor felébredsz. Csókold meg akkor is, amikor szegény tested lelked ellen lázad.

Ne félj nevén nevezni az Urat – Jézus –, és megmondani neki, hogy szereted.

Add át magad minden nap legalább egy pár perc erejéig az áldott magánynak: benső életednek nagy szüksége van rá.

Azt írod: „Az egyszerűség a tökéletesség sója. Ez hiányzik belőlem. Szeretnék egyszerűvé válni az Ő és az ön segítségével.”

– Ő és én támogatni fogunk. – Te tedd meg a magad részét.

Katonasor az ember élete a földön – mondta Jób évszázadokkal ezelőtt.

– Erre a kényelemszeretők még nem jöttek rá.

Igazi katonai taktika húzódik meg természetfeletti tetteid mögött. – Különböző állásokon harcolsz – melyek benső életed mindennapos küzdelmei –, távol erődítményed falától.

Az ellenség állásaidhoz siet: apró önmegtagadásodat, imaszokásaidat, rendezett munkádat, élettervedet támadja, és nehezen tör be várad védtelenebb tornyaiba. – Ha sikerül is betörnie, legyengülve ér oda.

Idemásolom soraidat: „Örömöm és békém. Béke nélkül sohasem lesz felhőtlen az örömöm. És mi a béke? A béke szorosan kapcsolódik a háborúhoz. A béke a győzelem következménye. A béke kitartó harcot követel meg tőlem. Harc nélkül nem lelek békére.”

Nézd csak, mekkora irgalom jellemzi az isteni igazságosságot! – Az emberi igazságszolgáltatás során ugyanis büntetést kap, Istennél azonban bocsánatot nyer, aki megvallja bűnét.

Áldott legyen a bűnbánat szentsége!

„Induimini Dominum Jesum Christum” – öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, mondta Szent Pál a rómaiaknak. – Te és én a bűnbánat szentségében öltjük magunkra Krisztust és az Ő érdemeit.

Háború! – Azt állítod, a háború természetfeletti értelmét nem ismeri a világ: a háború értünk van…

– A háború a könnyű út legnagyobb akadálya. – Végül mégis meg kell, hogy szeressük, akárcsak a szerzetes az önsanyargatást.

Mekkora a hatalma nevednek, Uram! – Ahogy mindig, most is így kezdtem levelem: „Őrizzen meg Jézus”.

Válaszul ezt kaptam: „Már azzal megszabadultam egy nagy tehertől, hogy levelét így kezdte: »Őrizzen meg Jézus«. Az Úr őrizzen meg mindenkit.”

„Mivel az Úr, mint mindig, nagylelkűen megsegít, válaszul szeretnék egyre figyelmesebb lenni”, mondtad. – Nincs hozzáfűznivalóm.

Sokat mondogattam neked, és meg is írtam: „rád támaszkodom: rajtad múlik, mit teszünk!” – Mi mást is tehettünk volna, mint hogy Őrá támaszkodunk!

Misszionárius. – Missziós létről álmodsz. Xavéri Ferenc lendülete van benned: egy egész birodalmat akarsz meghódítani Krisztusnak. – Japánt, Kínát, Indiát, Oroszországot… Észak-Európa hideg népeit, vagy Amerikát, vagy Afrikát, vagy Ausztráliát?

– Tápláld a lelkedben fellobbant tüzet, a lelkek iránti éhségedet, de ne feledd, hogy „engedelmességed” tesz igazán misszionáriussá. Egyszerre dolgozol „itt” és „ott”, a földrajzilag távoli missziós területeken. Nem érzed karjaidban a fáradtságot – úgy, mint Szent Ferenc – annyi keresztelő megtartása után?

Azt mondod, igen, akarod. – Jól van, de vajon annyira akarod, mint fösvény az aranyat, mint anya a gyermeke javát, mint nagyravágyó a dicsőséget vagy szegény kéjenc a gyönyört?

– Nem? – Akkor nem is akarod.

Mennyit hajszolják az emberek földi céljaikat! A dicsőség ábrándja, a gazdagodás reménye, érzéki vágyuk hajtja őket. – Férfiak és nők, gazdagok és szegények, idősek, középkorúak, fiatalok, sőt a gyermekek is mind egyformák.

– Akkor lesz igazán élő és tevékeny a hitünk, ha te és én megtanulunk hasonló buzgalommal küzdeni lelkünk ügyéért is: akkor apostoli vállalkozásainkban nem ismerünk majd akadályt.

Sportolóként sokat jelenthetnek neked az Apostol szavai: „Nescitis quod ii qui in stadio currunt omnes quidem currunt, sed unus accipit bravium? Sic currite ut comprehendatis” – Nem tudjátok, hogy akik a versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek.

Szedd össze magad. – Önmagadban keresd Istent, és hallgass rá.

Tápláld magadban azokat a nemes gondolatokat, azokat az ébredező szent vágyakat… – Szikrából keletkezhet a nagy tűz.

Apostoli lélek: Jézus bensőséges kapcsolata veled, és annyi év az Ő közvetlen közelségében neked semmit nem jelent?

A Tabernákulumunkat valóban mindig Betániának nevezem… – Köss barátságot a Mester barátaival: Lázárral, Mártával, Máriával. – Utána már nem fogod kérdezni, miért hívom a Tabernákulumunkat Betániának.

Hallottál már az „evangéliumi tanácsokról”. Követésük a szeretet gesztusa. – Azt mondják, kevesen kapnak rá meghívást. – Én néha mégis úgy érzem, sokan léphetnének erre az útra.

„Quia hic homo coepit aedificare et non potuit consummare!” – elkezdett építeni, de nem tudta befejezni!

Szomorú megállapítás, ami ha nem akarod, sosem fog rád vonatkozni, ugyanis megszentelődésed házának felépítéséhez minden eszköz a rendelkezésedre áll: Isten kegyelme és saját akaratod.