Utolsó dolgok

„Ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.” – A bűnösnek megvan a maga órája? – Igen… Istennek pedig az örökkévalósága!

Apostolként jó barátod lesz a halál: segíti majd utadat.

Láttad már szomorú őszi estéken a száraz falevelek hullását? A lelkek is így hullanak nap mint nap az örökkévalóságba: egy nap te leszel az a lehullott levél.

Hallottad már, ahogy a világi emberek azon siránkoznak, hogy „minden egyes nap közelebb visz a sírhoz”?

Én pedig azt mondom: örvendj, apostoli lélek, mert minden egyes múló nap közelebb visz téged az Élethez.

A „többiek” fennakadnak és ledöbbennek a halál tényén. – Mi a halálból – az Életből – lelkesedést és ösztönzést nyerünk.

A halál számukra a vég, számunkra azonban a kezdet.

Ne félj a haláltól. – Mostantól nagylelkűen fogadd el… amikor Isten akarja… ahogy Isten akarja… ahol Isten akarja. – Ne kételkedj: a legmegfelelőbb helyen, módon és időben fog eljönni… Istened-Atyád küldi majd. – Köszöntsük nővérünket, a halált!

Vajon összedől-e a világ, ha már nem leszek itt, ha meghalok?

Íme, így indul oszlásnak, így bomlik fertőző nedvekre egy szeretett személy holtteste. – Bizony, ilyen egy szép emberi test! – Szemléld, és vond le a tanulságot.

Püspökök és lovagok rothadó hulláit ábrázolják Valdés Leal képei. Hihetetlen számomra, hogy téged mindez nem érint meg.

Mit szólsz akkor Gandia hercegének kiáltásához: „többé nem szolgálok halandó úrnak”?

„Hősi” halálról ábrándozol. – Nem gondolod, hogy „hősiesebb” dolog lenne észrevétlenül, jó ágyban, polgárként lelni halálodat… de a Szeretet betegeként?

Ha apostol vagy, nem kell meghalnod. – Csak új házba költözöl. Semmi több.

„Onnan jön el ítélni élőket és holtakat” – imádkozzuk a Hiszekegyben. – Bár ne veszítenéd szem elől azt az ítéletet, azt az igazságot és… azt a Bírót.

Nem égsz a vágytól, hogy Istened-Atyád örvendezve hozzon majd fölötted ítéletet?

A világias emberek gyakran hivatkoznak az Úr irgalmasságára, mikor nem akarnak változtatni helytelen életvitelükön.

Igaz, hogy az Úristen végtelenül irgalmas, de Ő végtelenül igazságos is: van ítélet, és Ő lesz a Bíró.

Fel a fejjel. – Hát nem tudod, mit mondott Szent Pál a korintusi híveknek? „Mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el munkája szerint.”

Közhelyesen hangzik, de igenis van pokol. – Megismétlem: van pokol!

Alkalomadtán súgd meg társaidnak is…

Te, aki nyakig merültél a tudományba, figyelj rám: tudományod nem tagadhatja az ördögi tevékenységek létezését. Az Anyaszentegyházban – amellett, hogy dicséretes magánájtatosság – hosszú időn keresztül hagyománya volt, hogy a Papok az oltár lábánál Szent Mihályhoz imádkozzanak „contra nequitiam et insidias diaboli” – az ellenség gonoszsága és cselvetései ellen.

A mennyország: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt.”

Nem késztetnek harcra az apostol kinyilatkoztatásai?

Mindig. – Örökké! – Elcsépelt szavak, melyekkel próbáljuk elnyújtani földi élvezeteinket.

Hazug szavak ezen a földön, ahol minden véges.

A földön minden csak elmúlás: az élvezet is véget ér már mielőtt elkezdődne.