Viszontagságok

Jótékony az üldöztetés szele. – Mit is veszíthetünk? Csak az vész el, ami már úgyis elveszett. – Míg a vihar nem csavarja ki gyökerestül a fát – és az Egyház fáját nincs olyan hurrikán, amely kicsavarhatná helyéből –, csak az elszáradt faágak törnek le. Azok meg jó is, hogy letörnek…

Valóban rosszul bánt veled az az ember, de te nem bántál-e rosszabbul Istennel?

Jézus, bármerre jártál, senki sem maradhatott közömbös. – Téged csak szeretni vagy gyűlölni lehet.

Csodálkozhatok-e akkor azon, ha egy téged követő apostoli férfiú – aki egy másik Krisztus! – hasonló utálatot vagy szeretetet tapasztal kötelessége teljesítése során?

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Nem rejtették véka alá véleményüket: fájt neked, hisz ráadásul váratlanul ért támadásuk.

Természetfeletti válaszod legyen a megbocsátás – sőt, a bocsánatkérés –, és használd ki a lehetőséget, hogy elszakadj a teremtményektől.

A szenvedés, a megvetettség… a Kereszt idején gondolj arra, mi ez ahhoz képest, amit érdemelnél.

Viszontagságok közt hánykolódsz? – Megpróbáltatások gyötörnek? Ízlelgesd magadban e határozott, férfias imádságot:

„Teljesedjen be mindenek felett és magasztaltasson fel mindörökké Isten igazságos és szeretetre méltó akarata. – Ámen. – Ámen.”

Biztosíthatlak, hogy békére lelsz.

Rövid álom e földi szenvedés… – Örvendj, hisz Istened-Atyád nagyon szeret téged, és amennyiben nem gördítesz akadályt útjába, e rossz álom után boldog ébredéssel ajándékoz meg téged.

Fáj neked, hogy nem köszönték meg a segítséged. – Válaszolj nekem e két kérdésre: talán te elég hálát mutatsz Krisztus felé? Csak nem a földi jutalom reményében tetted meg ezt a szívességet?

Nem értem, min csodálkozol annyira. – Mindig is kevés logika volt Krisztus ellenségeiben. Lázár feltámasztása után például az lett volna a logikus, ha megadják magukat, és megvallják Jézus istenségét, de nem ez történt, sőt, azt mondták: öljük meg az élet adóját!

Ma ugyanez történik.

A harc és megpróbáltatások idején, amikor a „jók” akadályt gördítenek utadba, emeld fel apostoli szívedet: hallgasd meg Jézusnak a mustármagról és a kovászról szóló történetét. – Kérd Őt: „edissere nobis parabolam” – magyarázd meg nekem a példabeszédet.

Az eljövendő győzelem láttán szíved meg fog telni örömmel: az ég madarai otthonra lelnek majd most indult apostoli munkádban, sőt a kovászból is kenyér lesz egyszer.

Ha a viszontagságok megtörik lelkesedésed, örömöd és békéd odalesz. Így fennáll a veszélye, hogy lelki hasznod sem lesz a nehézségekből.

Az események hatására magadba zárkóztál, ami talán rosszabb is, mintha börtönbe kerültél volna. – Önmagad árnyéka lettél.

Nem találod helyed az önző, kíváncsiskodó, értetlenkedve pusmogó nyilvánossággal szemben. – És aztán? Talán elfelejtetted, hogy szabad akarattal és „gyermeki” hatalommal rendelkezel? – Attól még, hogy most se leveled, se virágod (semmi külső tevékenységed), gyökered (lelki életed) folyamatosan erősödhet.

Dolgozz: akkor hamarosan változások jönnek. Több és ízletesebb gyümölcsöt fogsz teremni, mint valaha.

Leszidnak? – Ne hagyd, hogy büszkeséged haragot ébresszen benned. – Gondolj arra, milyen jót tesznek veled, és mennyi mindent elhallgathattak!

Földi utadon végig elkísér majd a kereszt, a munka és a viszontagság. – Krisztus is ezen az úton járt, és a tanítvány nem nagyobb Mesterénél.

Mentségedre szóljon, hogy nehezek a külső körülmények, de nézz magadba, ugyanis belül is látok bűnrészességet. Arra pedig nincs mentség.

Sosem hallottad még a Mester ajkáról a szőlőtőről és a szőlővesszőről szóló példabeszédet? – Vigasztalódj, hisz a Mester azért vár tőled sokat, mert termékeny szőlővessző vagy… Lemetsz, „ut fructum plus afferas” – hogy több gyümölcsöt hozz.

A vágás, a nyesés persze fáj, de milyen bőséges aztán a termés, milyen érettek a cselekedetek!

Nyugtalan vagy. – Bármi is történjék benned vagy a téged körülvevő világban, sose feledd, hogy az eseményeknek és az embereknek relatív a fontossága. – Nyugalom, hadd múljon az idő, hogy megenyhülve tekinthess vissza a történtekre: a távolból jobb lesz rálátásod, és minden eseményt és embert a maga helyén, a maga fontossága szerint tudsz majd értékelni.

Így igazságosabban ítélsz majd, és sok aggodalmat is megspórolhatsz magadnak.

Rossz éjszaka egy rossz szálláshelyen. – Jézusról nevezett Szent Teréz állítólag így jellemezte a földi életet. – Nem is választhatott volna találóbb hasonlatot, ugye?

Látogatás egy híres kolostorba. – Az egyik külföldi hölgy, látva a kolostor szegényes felszereltségét, sajnálkozva fordult az egyik szerzeteshez: „Nehéz életük lehet…” A szent férfi jókedvében csak annyit mondott: „Ezt akartad, barát, hát ezt is kaptad.”

Amit akkor örömmel hallgattam, most szomorúan adom neked tovább, hisz azt állítod, nem vagy boldog.

Sose nyugtalankodj. – Elveszíted a békéd.

Fizikai levertség. – Kimerültél… – Pihenj. Függeszd fel minden tevékenységed. – Keresd fel orvosod. Kövesd tanácsait, aztán ne aggódj semmi miatt.

Hamar visszatérhetsz majd tevékenységeidhez, és ha hűségben élsz, apostoli teendőidet is jobban fogod végezni.