Milyen csalódás azoknak, akik az álapostol fényét látták, és a maguk sötétségéből ahhoz a derengéshez közeledve akartak kilépni! Futottak, hogy megérkezzenek. Talán bőrük cafatjait hagyták az úton… Néhányan, a fény iránti vágyukban lelkük foszlányait is elhagyták… Íme, itt vannak az álapostol mellett: hideg van és sötét. Hideg és sötét, mely végül is betölti annak megszakadt szívét, aki egy pillanatra hitt az eszmében.

Az álapostol szörnyű munkát végzett: ezek a csalódott emberek, akik azért jöttek, hogy húsukat izzó parázsra cseréljék, a szeretet csodás rubintjára, visszahullanak a földre, ahonnét jöttek, olyan szívvel, mely már nem szív… hanem egy darab jég, sötétbe burkolva, mely végül agyukat is elhomályosítja.

Szofizmák hamis apostola, ez a te műved: mert Krisztus van az ajkadon, de nincs abban, amit teszel; mert olyan fénnyel vonzol, melynek híjával vagy; mert nincs meg benned a szeretet melege, mert úgy teszel, mintha külsőkkel törődnél, s közben elhagyod a tieidet; mert hazug vagy, és a hazugság az ördög származéka… Ezért a démonnak dolgozol, megzavarod a Gazda követőit, és ha idelenn gyakran sikered van is, jaj neked, azon a nem olyan messzi napon, amikor eljön barátunk, a Halál, és meglátod a Bíró haragját, akit soha nem tudtál becsapni! – A szofizmákat nem, Uram: a szofizmákat soha.