Micsoda örömet szerzett nekem a mai Szentlecke! A Szentlélek Szent Pál ajkán keresztül a halhatatlanság és a Dicsőség titkát tanítja nekünk. Mi emberek, mindnyájan a megmaradásra vágyunk.

Örökkévalóvá szeretnénk tenni az életnek azokat a pillanatait, melyeket boldognak tartunk. Dicsőséges emléket szeretnénk hagyni magunk után… Azt szeretnénk, ha eszményeink halhatatlanok lennének. Ezért, a látszólagos boldogság pillanataiban, mikor van valami, ami fájdalmunkat vigasztalja, természetesen mindnyájan azt mondjuk és azt kívánjuk: örökre, örökre…

Mennyit tud erről a gonosz szellem! Milyen jól ismerte az emberi szívet! Olyanná váltok, mint az Isten – mondta ősszüleinknek. Kegyetlen csalás volt. Szent Pál a Filippieknek írt levélben, melyet most olvastunk, megtanítja a halhatatlanság és a Dicsőség elnyerésének isteni titkát: Jézus kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött… Megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta és olyan nevet adott neki, mely fölötte áll minden más névnek: hogy Jézus nevében hajoljon meg minden térd, a Mennyben, a földön és az alvilágban…