Mennyire szerette Isten Akaratát az a beteg, akit elláttam. Hosszú, kínos és bonyolult betegségében (már semmi ép nem volt benne) Jézus áldását és különleges Szeretetét látta: és noha alázatosságában azt állította, hogy büntetést érdemel a szörnyű fájdalom, melyet egész szervezetében érzett, nem büntetés, hanem irgalom volt.

– A halálról beszéltünk. És a mennyországról. És arról, hogy, mit mondjon Jézusnak és a Szűzanyának… És arról, hogy odafent többet fog „dolgozni”, mint idelent… Akkor kívánt meghalni, amikor Isten akarja…; de – kiáltotta örömmel telve – bárcsak ma lenne! Az olyan ember örömével szemlélte a halált, aki tudja, hogy a halállal Atyjához tér.