Az életszentséget az ügyes izmok rugalmassága jellemzi. Aki szent akar lenni, az tud úgy mozogni, hogy míg egy olyan dolgot végez, amely önmegtagadás a számára, elhagy egy másikat – ha ezzel nem sérti az Istent –, amely szintén fáradságába kerül, és hálát ad az Úrnak, ezért a kényelemért. Ha mi, keresztények, másként cselekednénk, azt kockáztatnánk, hogy merevvé válunk, élettelenné, mint egy rongybaba.

A szentség nem merev, mint a kartonpapír: tud mosolyogni, engedni, várni. Élet az: természetfeletti élet.