Az aszkétikus küzdelem nem valami negatív dolog, és így nem valami ellenszenves, hanem inkább boldog állítás. Sport.

A valódi sportember nem azért küzd, hogy egyetlen győzelmet arasson, és mindjárt az első kísérletre. Felkészül, sokáig edzi magát, bizalommal és jókedvvel: megpróbálja egyszer és másodszor, és ha az elején nem sikerül neki, makacsul kitart mindaddig, amíg le nem küzdi az akadályt.