215
Szeplőtelen Szűz, Édesanyám, ne hagyj el: nézd, hogy telik meg könnyekkel az én szegény szívem. – Nem akarom megsérteni Istenemet!
– Jól tudom, és úgy gondolom, sosem fogom elfelejteni, hogy nem érek semmit: annyira nyomaszt a kevélységem – a magányom! –, de… nem vagyok egyedül: Te, édes Úrnő, és az én Atyám, az Isten, Ti, nem hagytok el engem.
Testem lázadozásai és a Hitem elleni ördögi gondolataim ellenére, szeretem Jézust, és hiszek: Szeretek és Hiszek.
Ez a könyv más nyelven
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/forja/215/ (2025.12.14.)