218

Vesd el magadtól ezt az emberi okosságot, mely annyira óvatossá – bocsáss meg! –, annyira gyávává tesz.

– Nem lehetünk szánalmas emberek, kiskorú férfiak vagy nők, rövidlátók, természetfeletti horizont nélküliek…! Talán saját magunkért dolgozunk? Nem!

Akkor hát mondjuk ki félelem nélkül: Jézusom, Érted dolgozunk, és… megtagadnád tőlünk az anyagi eszközöket? Jól tudod, hogy kevesek vagyunk; mégis, én sem viselkednék így egy cseléddel, aki a szolgálatomra lenne…

Ezért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy megadod nekünk azt, ami szükséges, hogy szolgáljunk neked.

Ez a könyv más nyelven