Az Evangélista elbeszéli, hogy a napkeleti Bölcsek „videntes stellam” – ahogy meglátták a csillagot –, nagy örömet éreztek.

– Azért örülnek – fiacskám –, ezzel a mérhetetlen örömmel, mert azt tették, amit tenniük kellett, és örülnek, mert biztosak abban, hogy eljutnak ahhoz a Királyhoz, aki sohasem hagyja el azokat, akik keresik Őt.