A vászon előtt, a felülkerekedés izgalmával, egy művész így kiáltott: Uram harmincnyolc szívet akarok festeni Neked, harmincnyolc angyalt, akik elégnek az Irántad való szeretettől: harmincnyolc hímzett csodát a Te egedbe, harmincnyolc csillagot a Te köntösödre, harmincnyolc tüzet, harmincnyolc szerelmet, harmincnyolc bolondságot, harmincnyolc vidámságot…

Azután alázatosan elismerte: mindezt képzeletben, vágyban. A valóságban harmincnyolc rosszul sikerült figura ez, melyek inkább sértik a tekintetet, semhogy gyönyörűséget szereznének.