Mindig úgy fogtam fel a keresztény ember imáját, mint szerető beszélgetést Jézussal, melynek azokban a pillanatokban sem kell megszakadnia, amikor fizikailag távol vagyunk a Tabernákulumtól, mert egész életünk az emberi szeretet Istenhez szóló versszakaiból áll…, és mindig képesek vagyunk szeretni.