A mi életünk – keresztényeké – nagyon szokásszerű kell, hogy legyen: igyekezni jót tenni mindennap, ugyanazokat a dolgokat kell megélnünk; megvalósítani a világban isteni küldetésünket, teljesítve minden pillanatban apró kötelességünket.

– Vagy még inkább: igyekezni teljesíteni azt, mert néha nem fog sikerülni, és este, lelkiismeret-vizsgálatunkban azt kell majd mondanunk az Úrnak: nem ajánlok fel Neked erényeket, ma csak hibákat tudok felajánlani Neked, de – kegyelmeddel – el fogok jutni oda, hogy győztesnek mondhassam magam.