Leírom egy pap szavait, melyeket azokhoz intézet, akik követői voltak apostoli vállalkozásában: „Mikor a monstranciában az oltárra kitett Szentostyát szemlélitek, gondoljátok meg, micsoda szeretet, micsoda gyengédség a Krisztusé. Az irántatok való szeretetem segítségével magyarázom ezt magamnak; ha távol dolgozva, ugyanekkor mindegyikőtök mellett lehetnék, milyen szívesen megtenném!

Krisztus viszont megteheti! És Ő, aki végtelenül nagyobb szeretettel szeret annál, mint amit a föld összes szívei befogadhatnak, itt maradt, hogy mindig egyesülhessünk Legszentebb Emberségével, és hogy segítsen, vigasztaljon, erősítsen minket, hogy hűségesek legyünk.”