Uram – biztosítottam –, szívesen vagyok hálás; mindig az akarok lenni mindenki iránt.

– Jól van, nézd: nem vagy szikla…, sem tölgyfa…, sem öszvér. Nem tartozol azok közé a lények közé, melyek idelent kimerítik rendeltetésüket. Ez azért van, mert Isten férfinek vagy nőnek akart alkotni téged – a saját gyermekének – …, és „in caritate perpetua” – örök szeretettel – szeret téged.

– Szívesen vagy hálás? És az Úrral kivételt tennél? – Légy azon, hogy hálaadásod naponta szenvedélyesen fakadjon fel szívedből.