Egy jó barátunknak, hogy megalázzák, azt mondták, hogy a lelke másod- vagy harmadrendű.

Meggyőződve semmiségéről, harag nélkül, így gondolkodott: mivel kinek-kinek csak egy lelke van – nekem az enyém, és csak ez – mindenki számára a maga lelke… elsőrendű. Nem akarok túl alacsonyra célozni! Ezért „legelső osztályú” lelkem van, és Isten segítségével meg akarom tisztítani, ragyogóvá akarom tenni, és lángra akarom lobbantani, hogy Akit szeretek, nagyon elégedett legyen.

– Ne feledd, hogy te sem „célozhatsz alacsonyra” – ha még annyira telve látod is magad nyomorúsággal.