„Qui sunt isti, qui ut nubes volant, et quasi columbae ad fenestras suas?” – kik azok, akik úgy repülnek, mint a felhők, és mint a galambok fészkükre – kérdezi a Próféta. Ezt egy szerző így magyarázza: „A felhők a tengerből és a folyókból erednek, s egy többé kevésbé hosszú ciklus vagy körforgás után ismét visszatérnek forrásukhoz.”

Én pedig hozzáfűzöm számodra: ilyennek kell lenned: felhőnek, mely megtermékenyíti a világot, hogy Krisztus életét élje… Az isteni vizek meg fogják öntözni – és át fogják járni – a föld belsejét; és egyáltalán nem kimerülve, beszennyeződve át fognak szűrődni a sok tisztátalanságon, és tiszta forrásként bukkannak elő, melyek aztán patakok és hatalmas folyamok lesznek, hogy táplálják az egész emberiséget. – Azután vonulj vissza Menedékedbe, hatalmas Tengeredbe, Istenedbe, tudva, hogy még más gyümölcsöket is fognak érlelni, a te apostoli tevékenységed természetfeletti ösztönzésével, Isten vizeinek termékenységével, és hogy ezek a gyümölcsök az idők végezetéig megmaradhassanak.