Kezdj társalogni a Szűzanyával, és mondd neki bizalmasan: Úrnőm, hogy megéljem azt az eszményt, melyet Isten oltott szívembe, repülnöm kell… nagyon, nagyon magasra!

Nem elég az, hogy elszakadj Isten segítségével az evilági dolgoktól, tudván, hogy azok nem egyebek pornál. Sőt: ha csomóba gyűrnéd az egész világmindenséget a lábad alá, hogy közelebb légy az Éghez…, az sem volna elég!

Repülnöd kell, úgy, hogy nem támaszkodsz semmi idelentről valóra, a Lélek szavára és fuvallatára figyelve. – De, mondod nekem, a szárnyaim elkérgesedtek! Az évek piszkos, ragadós iszapja…

De én megismételtem: folyamodj a Szent Szűzhöz. Édesanyám – mondd neki újra –, alig tudok felrepülni! A föld vonz, mint egy elátkozott mágnes! – Édesanyám, Te el tudod érni, hogy a lelkem felrepüljön végső és dicsőséges szárnyalással, melynek végső célja Isten Szívében van.

– Bízzál, mert meghallgat téged.