Győzelem

Utánozd a Szent Szüzet: csak semmi voltunk teljes elismerése tehet minket értékessé a Teremtő szemében.

Meg vagyok győződve, hogy János, a fiatal Apostol azért marad a Megfeszített Krisztus mellett, mert Krisztus Anyja vonzza: ennyit tehet a Szűzanya Szeretete.

Sohasem érjük el az igazi természetfeletti és emberi örömet, a „valódi” jókedvet, ha nem utánozzuk „valóban” Jézust: ha nem vagyunk alázatosak, mint Ő.

Ha őszintén odaadjuk magunkat másoknak, ez olyan hatékony, hogy Isten örömteli alázattal jutalmazza.

A megalázkodásnak, a megsemmisülésnek, az elrejtőzésnek és az eltűnésnek teljesnek, abszolútnak kell lennie.

Őszinte alázat: mi zavarhatná meg azt, aki kedvesnek tekinti a sértéseket, mert tudja, hogy nem érdemel más bánásmódot?

Jézusom: ami az enyém, az a Tiéd, mert ami a Tiéd az az enyém, és ami az enyém, azt elhagyom Benned.

Képes vagy elviselni ezeket a megaláztatásokat, melyeket Isten kér tőled olyan dolgokban, melyeknek nincs jelentősége, melyek nem homályosítják el az igazságot? – Nem? Akkor nem szereted az alázat erényét!

A gőg eltompítja a szeretetet. – Kérd mindennap az Úrtól – magadnak és mindenkinek – az alázat erényét, mert az évek múlásával a gőg növekszik, ha nem igazítják helyre idejében.

Van-e ellenszenvesebb a felnőttként viselkedő gyereknél? Milyen rokonszenvre találhat Isten előtt az a szegény ember – az a gyerek –, aki játssza a nagyot, gőgösen felfuvalkodva, meggyőződve a saját értékéről, aki csak önmagában bízik?

Biztos, hogy elítélheted magad. Méltán vagy erről meggyőződve, hiszen a szívedben ott van minden gonoszság csírája.

De ha gyermekké leszel Isten előtt, ez elvezet téged az Atyáddal, Isteneddel és Édesanyáddal, Szűz Máriával való egyesüléshez. És gyermeknek látva téged, Szent József és Őrangyalod nem fognak pártfogás nélkül hagyni.

– Higgy, tedd, amit tehetsz, bánd bűneidet, és szeress! És Ők majd elvégzik, ami hiányzik.

Mennyi nehézségbe kerül alázatosan élni! Ugyanis – mint a keresztény népi bölcsesség állítja –, „a kevélység huszonnégy órával az ember halála után hal meg”.

Ezért hát, amikor – ellentétben azzal, amit az mond, aki különös kegyelmet kapott Istentől lelked vezetésére – azt gondolod, hogy neked van igazad, győződj meg róla, hogy „egyáltalán nincs igazad”.

Szolgálni a gyerekeket, és képzést adni nekik; szeretettel ápolni a betegeket.

Hogy megértessük magunkat az egyszerű lelkekkel, meg kell aláznunk az értelmünket; hogy megértsük a szegény betegeket, meg kell aláznunk a szívünket. Így térdre kényszerítve az értelmet és a testet, könnyű eljutni Jézushoz, az emberi nyomorúság biztos útján, a saját nyomorúságunkén, mely elvezet arra, hogy semmivé tegyük magunkat, és így hagyjuk, hogy Isten építsen erre a semmire.

Elhatározás: valódi szükség nélkül soha nem beszélek személyes dolgaimról.

Légy hálás az Úrnak azért a biztonságért, melyet Ő ad neked. Mert nem makacsság ez: Isten világossága az, amitől szilárdnak érzed magad, mintha sziklán állnál, miközben mások, akikre valami hálátlan szerep jut – még ha nagyon jók is –, úgy tűnik, elmerülnek a homokban…, mert nincs talajuk a hitben.

Kérd az Urat, hogy teljesüljenek életedben és mindenki életében a hit erényének követelményei.

Ha másmilyen lennék, ha jobban uralkodnék vérmérsékletem fölött, ha hűségesebb lennék Hozzád, Uram, milyen csodálatosan segítenél minket!

A jóvátétel vágya, melyet Atyád, az Isten olt lelkedbe, kielégülést nyer, ha egyesíted szegény személyes engesztelésedet Jézus végtelen érdemeivel.

– Helyesbítsd szándékodat, szeresd a szenvedést Benne, Vele és Érte.

Nem tudod, haladtál-e előre, és mennyit… – Minek neked ez a számítás?…

– A fontos az, hogy kitarts, hogy a szíved tűzben izzon, hogy több fényt és tágasabb látóhatárt láss…, hogy bőkezűen add magad szándékainkra, hogy megérezd azokat – még ha nem ismered is őket –, és hogy imádkozz mindegyikért.

Mondd Neki: Jézusom, egyetlen friss virágot sem látok kertemben: mindnek van hibája…, úgy tűnik, mind elvesztették színüket, illatukat. Én szegény! Leborulva a trágyába, a porba: így. Ez nekem való hely.

– Így – megalázva magad –, Ő fog győzni benned, és tied lesz a győzelem.

Jól értettelek, mikor ezt a következtetést vontad le: biztosan nem érek fel szinte még egy szamár magasságába sem…, annak a szamárnak a magasságába, mely Jézus trónja volt, mikor bevonult Jeruzsálembe: a leghitványabb piszkos rongykupacban maradok, melyet még a legszegényebb guberáló is megvet.

De felhívtam a figyelmedet: az Úr mégis téged választott, és azt akarja, hogy az Ő eszköze légy. Ezért az, hogy magadat – nem alaptalanul – ilyen nyomorultnak látod, egy okkal több kell, hogy legyen arra, hogy hálás légy Istennek, mert meghívott.

Mária alázatos és örömteli éneke, a Magnificatban, emlékeztet az Úr végtelen nagylelkűségére, melyet azok iránt tanúsít, akik olyanok lesznek, mint a gyermek, akik megalázzák magukat, és őszintén tudják, hogy semmik.

Nagyon kedves Isten előtt jóságának elismerése a hálaadó Te Deum elimádkozásával, valahányszor valami rendkívüli dolog történik, függetlenül attól, hogy az – a világ szóhasználata szerint – kedvező-e vagy kedvezőtlen: mert ha a véső ütése megsebzi is a testet, ha az Ő atyai kezéből ered, mégiscsak a Szeretet jele, mely lefaragja érdességünket, hogy a tökéletességhez közelebb kerüljünk.

Mikor az emberek el akarnak végezni egy bizonyos munkát, megfelelő eszközöket igyekeznek használni.

Ha évszázadokkal ezelőtt éltem volna, lúdtollat használtam volna írásra; ma töltőtollat használok.

Isten viszont, mikor el akar végezni egy művet, alkalmatlan eszközöket választ, hogy lássák – hányszor mondták már ezt nekem –, hogy a mű az övé.

Ezért te meg én, akik ismerjük nyomorúságaink hatalmas súlyát, azt kell, hogy mondjuk az Úrnak: noha nyomorult vagyok, nem felejtem el, hogy isteni eszköz vagyok a Te kezedben.

Életünk minden törekvését – a nagyokat és a kicsinyeket – ajánljuk az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten dicsőségére.

– Meghatottan emlékszem vissza azoknak a ragyogó egyetemistáknak – két mérnök- és két építészhallgatónak – a munkájára, akik örömmel fáradoztak egy diákszálló építkezésének fizikai munkáján. Mihelyt elhelyezték egy teremben a táblát, az első dolog, amit ez a négy mester ráírt, ez volt: „Deo omnis gloria” – Istennek minden dicsőséget!

– Tudom, Jézusom, hogy örömed telt benne.

Bárhol vagy is, jusson eszedbe, hogy az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon. Légy meggyőződve róla, hogy aki követni akarja Őt, nem tarthat igényt más viselkedési stílusra.

Istennek különleges joga van hozzánk, gyermekeihez: joga van arra, hogy megfeleljünk szeretetének, személyes tévedéseink ellenére.

– Ez a meggyőződés nagy felelősséggel terhel meg bennünket, mely elől nem térhetünk ki, de teljes biztonságot is ad: eszközök vagyunk Isten kezében, eszközök, akikre számít mindennap, és ezért mindennap igyekszünk szolgálni Őt.

Az Úr azt várja, hogy az eszközök tegyenek meg minden lehetőt, hogy alkalmasak legyenek: azon kell lenned, hogy az alkalmasság soha ne hiányozzék belőled.

Megértem, hogy minden Üdvözlégy, minden üdvözlet a Szent Szűznek, egy szerelmes szív újabb dobbanása.

A mi életünk – keresztényeké – nagyon szokásszerű kell, hogy legyen: igyekezni jót tenni mindennap, ugyanazokat a dolgokat kell megélnünk; megvalósítani a világban isteni küldetésünket, teljesítve minden pillanatban apró kötelességünket.

– Vagy még inkább: igyekezni teljesíteni azt, mert néha nem fog sikerülni, és este, lelkiismeret-vizsgálatunkban azt kell majd mondanunk az Úrnak: nem ajánlok fel Neked erényeket, ma csak hibákat tudok felajánlani Neked, de – kegyelmeddel – el fogok jutni oda, hogy győztesnek mondhassam magam.

Egész szívből kívánom, hogy Isten irgalmasságában – bűneid ellenére (ne sértsd meg Jézust soha többé!) – adja meg neked, hogy „szokásszerűen Akaratát szerető, boldog életet élj”.

Isten szolgálatában nincsenek kis jelentőségű feladatok: mindegyik nagyon fontos.

– A feladat fontossága annak lelki színvonalától függ, aki betölti.

Nem tölt el örömmel az a szilárd bizonyosság, hogy Isten a teremtményeit érintő legkisebb dolgok iránt is érdeklődik?

Jelentsd ki Neki újra, hogy hatékonyan az Övé akarsz lenni: Ó, Jézusom, segíts, tégy engem valóban magadévá: hogy lángoljak és elégjek a senkitől észre nem vett kis dolgok tüzében.

A Szent Rózsafüzér. – A Szent Szűz életének örömei, fájdalmai, dicsőségei koszorút fonnak dicséretből, mikor az Ég Angyalai és Szentjei… és azok, akik a földön szeretik Édesanyánkat, szüntelenül ismétlik őket.

– Végezd naponta, és terjeszd ezt a szent áhítatgyakorlatot.

A keresztség „fideles”-szé – hívővé tesz minket. Olyan szó ez, melyet, akárcsak a másikat, a „sancti”-t – a szentet, Jézus első követői használtak, maguk közt a saját megjelölésükre, és amely még ma is használatban van: az Egyház „híveiről” beszélnek.

– Gondold meg!

Isten nem hagyja felülmúlni magát nagylelkűségben, és – légy biztos benne – megadja a hűséget annak, aki meghajol Előtte.

Légy igényes önmagaddal szemben félelem nélkül. Rejtett életében sok lélek így tesz, hogy egyedül az Úr tündököljön.

Azt szeretném, ha te meg én úgy reagálnánk, mint az a bizonyos személy – aki teljesen Istené akart lenni – a Szent Család ünnepén, melyet akkor Vízkereszt nyolcadában ünnepeltek.

– „Nem hiányoznak nekem a kis keresztek. Egy tegnapi kereszt – még a könnyeimbe is került – ma elgondolkoztatott arról, hogy Szent József, Apám és Uram, és Édesanyám, Szűz Mária nem akarták »gyermeküket« vízkereszti ajándék nélkül hagyni. Az ajándék megvilágosított, hogy felismerjem hálátlanságomat Jézus iránt, mert kevéssé felelek meg a kegyelemnek, és azt a hatalmas tévedést, hogy bárdolatlan viselkedésemmel ellene szegülök Isten legszentebb Akaratának, mely eszközéül akar engem.”

Mikor a szent asszonyok a sírhoz értek, látták, hogy a követ már elmozdították.

Mindig így van: mikor elhatározzuk, hogy megtesszük, amit tennünk kell, a nehézségek könnyen elhárulnak.

Légy meggyőződve róla: ha nem tanulsz meg engedelmeskedni, nem leszel hatékony.

Mikor parancsot kapsz, senki ne tudjon jobban engedelmeskedni nálad! Legyen bár meleg vagy hideg, érezz kedvet hozzá, vagy légy fáradt, légy fiatal, vagy már nem igazán az.

Aki „nem tud engedelmeskedni”, sohasem fog megtanulni parancsolni.

Óriási ostobaság, ha a Lelki Vezető megelégszik azzal, hogy egy lélek négyet adjon, mikor tizenkettőt is tud adni.

Engedelmeskedned – vagy parancsolnod – mindig sok szeretettel kell.

Szeretném – segíts imádságoddal –, hogy a Szent Egyházban mindnyájan egyetlen test tagjainak érezzük magunkat, ahogyan az Apostol kéri tőlünk; és közömbösség nélkül, mélyen átéljük Anyánknak, az egy, szent, katolikus, apostoli, rómainak örömeit, gyötrődéseit, terjedését.

Szeretném ha átélnénk azonosságunkat egymással, és mindnyájunk azonosságát Krisztussal.

Légy meggyőződve róla, fiam, hogy az Egyházban elveszíteni az egységet annyi, mint meghalni.

Kérd Istentől, hogy az Anyaszentegyházban mindenki szíve egyetlen szív legyen, mint az első keresztények idején, hogy az idők végezetéig igazán megvalósuljanak a Szentírás szavai: „Multitudinis autem credentium erat cor unum et anima una” – a hívők sokaságának egy volt a szíve– lelke.

– Nagyon komolyan mondom: miattad ne szenvedjen csorbát ez a szent egység. Foglald imádságodba!

A Római Pápához való hűség világos és határozott kötelezettséget von maga után: megismerni a Pápa gondolatait, melyeket enciklikákban és más okmányokban fejez ki, és megtenni, ami rajtunk múlik, hogy minden katolikus hallgasson a Szentatya tanítóhivatalára, és ezekhez a tanításokhoz igazítsa cselekvését az életben.

Egész szívből kérem mindennap, hogy adja meg nekünk az Úr a nyelvek adományát. A nyelvek olyan adományát, mely nem különböző nyelvek ismeretében, hanem a hallgatóhoz való alkalmazkodás képességében áll.

– Nem arról van szó, hogy „butaságokat beszéljünk, hogy a köznép megértse”, hanem hogy bölcsen, keresztényül beszéljünk, de mindenki számára hozzáférhető módon.

– Ez a nyelveknek az az adománya, melyet kérek az Úrtól és áldott Anyjától fiai számára.

Egyesek rosszindulata és sokak tudatlansága: ez Isten és az Egyház ellensége.

– Szégyenítsük meg a rosszindulatút, világítsuk meg a tudatlan értelmét… Isten segítségével és a magunk erőfeszítésével meg fogjuk menteni a világot.

El kell érnünk, hogy minden szellemi pályán legyenek megfelelő emberek, akiknek hamisítatlan keresztény lelkiismeretük van, következetes az életük, és a tudomány fegyvereit az emberiség és az Egyház szolgálatába állítják.

Mert, ahogy annak idején, Jézus földi életében, sohasem fognak hiányozni a világból az új Heródesek, akik arra igyekeznek felhasználni a tudományos ismereteket, még meg is hamisítva őket, hogy üldözzék Krisztust és övéit.

Micsoda nagy munka vár ránk!

A lelkekkel végzett munkádban – ilyennek kell lennie minden elfoglaltságodnak –, töltsön el a hit, a remény, a szeretet, mert minden nehézség elhárul.

Hogy megerősítsen minket ebben az igazságban, a zsoltáros ezt írta: „Et Tu, Domine, deridebis eos: ad nihilum deduces omnes gentes” – Te, Uram, kineveted őket: semmivé teszed őket.

Ezek a szavak megerősítik a „non praevalebunt”-ot – Isten ellenségei nem vesznek erőt: nincs semmi hatalmuk az Egyház ellen és azok ellen, akik – Isten eszközeként – az Egyházat szolgálják.

Anyaszentegyházunk, a szeretet nagyszerű terjesztésével hinti az Evangélium magvát az egész világon. Rómától a peremvidékig.

– Együttműködve ebben a terjesztésben az egész világon, vidd a Pápához a peremvidéket, hogy az egész föld egyetlen nyáj legyen, egyetlen Pásztorral: egyetlen apostolság!

„Regnare Christum volumus!” – azt akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék. „Deo omnis gloria!” – Istennek minden dicsőséget.

A Krisztus fegyvereivel való küzdelemnek – és győzelemnek – ez az eszménye csak az imádság és az áldozat, a hit és a Szeretet révén válik valósággá.

– Rajta hát…, imádkozni, hinni, szenvedni és Szeretni!

Az Egyház munkája, mindennap, olyan, mint egy nagy szőttes, melyet az Úrnak ajánlunk, mert mi mindnyájan, megkereszteltek, Egyház vagyunk.

– Ha teljesítjük feladatunkat – hűségesen és odaadással – ez a nap szép és hibátlan lesz. – De ha valaki meglazít egy szálat itt, egy másik ott, egy harmadik amott…, akkor szép szőttes helyett egy szétfoszlott rongydarabunk lesz csupán.

Miért nem szánod el magad a testvéri feddés gyakorlására? – Szenved az ember, ha ilyenben részesül, mert nehéz megalázkodnunk, legalábbis eleinte. Ám gyakorolni ezt a feddést mindig nehezünkre esik. Ezzel mindenki tökéletesen tisztában van.

A testvéri feddés gyakorlása a legjobb mód a segítségre, az imádság és a jó példa után.

Tekintettel a bizalomra, mellyel Ő viseltetik irántad, mivel meghívott téged az Egyházba, el kell sajátítanod az érett személy – emberi és természetfeletti – mértékletességét, derűjét, erősségét, okosságát, melyet sokan csak az évek múlásával szereznek meg.

Ne feledd, hogy a keresztény, ahogyan a katekizmusból tanultuk, olyan férfit-nőt jelent, akinek hite van Krisztusban.

Akarsz erős lenni? – Először is vess számot azzal, hogy nagyon gyenge vagy; azután bízz Krisztusban, Aki Atya, Testvér és Mester, és Aki erőssé tesz minket, mert megadja nekünk a győzelem eszközeit: a szentségeket. Élj velük!

Jól értettelek, mikor bizalmasan azt mondtad nekem: hagyni akarom, hogy átjárjon a Szentmise liturgiája.

Az áhítat értéke a Szent Liturgiában!

Egyáltalán nem csodálkozom annak a megjegyzésén, aki néhány napja egy nemrég elhunyt mintaszerű papról ezt mondta: micsoda szent ember volt!

– Jól ismerte? – kérdeztem.

– Nem – válaszolta –, de egyszer láttam misézni.

Neked, aki kereszténynek mondod magad, élned kell az Egyház Szent Liturgiáját, valódi érdeklődéssel imádkozva és önmegtagadást vállalva a papokért – különösen az újmisésekért –, azokon a napokon, melyeket erre a szándékra ajánlanak, és amikor tudod, hogy elnyerik az egyházi rend szentségét.

Ajánld fel az imádságot, az engesztelést és a cselekvést erre a célra: „Ut sint unum!” – hogy nekünk, keresztényeknek egy akaratunk, egy szívünk, egy lelkünk legyen, – hogy „omnes cum Petro ad Iesum per Mariam!” – mindnyájan, egységben a Pápával, Jézushoz menjünk, Mária által.

Azt kérdezted tőlem, fiam, mit tehetsz, hogy valóban elégedett legyek veled.

– Ha az Úr elégedett veled, én is az vagyok. Azt pedig, hogy Ő elégedett-e veled, tudhatod a szíved békéjéből és öröméből.

Isten emberének nyilvánvaló jellemzője a lelkében uralkodó béke: „a béke” van benne, és békét ad azoknak, akikkel találkozik.

Szokd meg, hogy a szegény „gyűlölködők” kődobásaira egy Üdvözlégy kődobásával válaszolsz.

Ne aggódj, ha munkád most terméketlennek tűnik. Ha a vetés életszentségből van, nem megy veszendőbe; mások takarítják be majd a termést.

Ha kevés megvilágosulást kapsz is az imában, ha erőltetettnek, száraznak tűnik is neked…, szem előtt kell tartanod, mindig új és biztos tekintettel, hogy milyen szükséges a kitartás áhítatgyakorlataid minden részletében.

Felbátorodtál apostoli tevékenységed nehézségei láttán. Így imádkoztál: „Uram, Te mindig ugyanaz vagy. Add meg nekem azoknak az embereknek a hitét, akik meg tudtak felelni kegyelmednek, és – Nevedben – nagy jeleket, valódi csodákat műveltek…” – És hozzáfűzted: „Tudom, hogy megteszed, de azt is tudom, hogy azt akarod, hogy kérjük Tőled, hogy keressünk Téged, hogy erősen kopogtassunk Szíved ajtaján.”

– Végül megújítottad elhatározásodat, hogy kitartasz az alázatos és bizakodó imában.

Mikor szomorú helyzetben látod magad…, és a győzelem órájában is, ismételd: Uram, ne hagyj el, ne távozz tőlem, segíts mint tapasztalatlan teremtményedet, vezess mindig kézenfogva!

„Aquae multae non potuerunt exstinguere caritatem!” – a víz ereje nem tudta kioltani a szeretet tüzét. – Ezeknek a szentírási szavaknak két magyarázatát ajánlom neked. – Az első: múlt bűneid sokasága – igen megbántad őket – nem választ el téged Istenünk Szeretetétől; a másik: a meg nem értés, az ellenkezés vizei, melyekben esetleg részed van, nem szabad, hogy megszakítsák apostoli munkádat.

Befejezni! Befejezni! – Fiam, „qui perseveraverit usque in finem, hic salvus erit” – aki mindvégig kitart, üdvözül.

– És nekünk, Isten fiainak, neked is, megvannak az eszközeink: tető alá fogjuk vinni a dolgot, mert mindenre képesek vagyunk Abban, Aki megerősít minket.

– Az Úrral semmi sem lehetetlen: a dolgok mindig megoldódnak.

Néha a közvetlen jövő aggasztónak tűnik, ha elveszítjük az események természetfeletti szemléletét.

– Tehát, fiam, még egyszer: hit… és több tett. Így biztos, hogy Istenünk, Atyánk továbbra is meg fogja oldani problémáidat.

A rendes gondviselés folytonos csoda, de… Ő rendkívüli eszközöket fog alkalmazni, amikor szükséges.

A keresztény derűlátás nem édeskés optimizmus, nem is emberi bizalom abban, hogy minden jól fog sikerülni.

Olyan optimizmus az, mely a szabadság tudatában és a kegyelem hatalmának bizonyosságában gyökeredzik, olyan optimizmus, mely arra vezet, hogy önmagunkkal szemben igényesek legyünk, s azon fáradozzunk, hogy minden pillanatban megfeleljünk Isten hívásainak.

Az Úr győzelmének, Feltámadásának napja végleges. Hol vannak a katonák, akiket a hatóságok őrségbe állítottak? Hol vannak a pecsétek, melyeket a sírkőre tettek? Hol vannak, akik a Mestert elítélték? Hol vannak azok, akik Jézust keresztre feszítették?… Győzelmének színe elől ezek a szegény szerencsétlenek viharosan elmenekültek.

Töltsön el a remény: Jézus Krisztus mindig győz.

Ha Máriát keresed, „szükségképpen” megtalálod Jézust, és – egyre mélyebben – meg fogod tanulni, mi van Isten Szívében.

Mikor egy apostoli munka elvégzésére adod magad, alkalmazd magadra, amit egy istenkereső ember mondott: „Ma lelkigyakorlatot kezdek tartani papoknak. Adja Isten, hogy sok hasznunkra váljék: először is nekem magamnak!”

– És később: „Több nap telt el a lelkigyakorlatból. A résztvevők százhúszan vannak. Remélem, hogy az Úr jó munkát végez a lelkünkben.”

Fiam, érdemes alázatosnak, engedelmesnek, készségesnek lenned, érdemes töltekezned az Úr Lelkével, hogy elvidd Őt – arról a helyről, melyet betöltesz, a munkahelyedről – minden népnek, mely benépesíti a világot!

A háborúban vajmi keveset érne az ellenséggel szemben álló katonák bátorsága, ha nem lennének mások, akik, bár látszólag nem vesznek részt a harcban, utánpótlást, élelmet és orvosságot szállítanak a küzdőknek…

– Oly sok lélek imája és áldozata nélkül nem lesz valódi cselekvő apostolkodás.

A csodatevő hatalom! Hány halott, sőt rothadó lelket fel fogsz támasztani, ha megengeded Krisztusnak, hogy cselekedjék benned.

Abban az időben, mondják az Evangéliumok, az Úr ment, és ők, a betegek segítségül hívták és keresték. Ma is, keresztény életeddel Jézus az, Aki megy, és ha Őt követed, sokan meg fogják Őt ismerni, segítségül fogják hívni, a segítségét fogják kérni, és megnyílik a szemük a kegyelem csodálatos fényeire.

Makacsul a magad módján jársz el, s munkád terméketlen.

Engedelmeskedj, légy kezes: ahogyan a gépben is szükséges, hogy minden kerék a maga helyére kerüljön (különben megáll, vagy alkatrészei eltorzulnak; és biztosan nem termel, vagy nagyon gyér a haszna), ugyanúgy ha egy férfit vagy egy nőt kiszakítanak működési területéről, inkább akadálya, mint eszköze lesz az apostoli munkának.

Az apostolnak nincs más célja, mint hogy hagyja, hogy az Úr cselekedjék, vagyis, hogy rendelkezésre álljon.

Az első tizenkettő is idegen volt azokon a vidékeken, ahol hirdették az Evangéliumot, és olyan személyekkel álltak szemben, akik Krisztus tanításával szögesen ellenkező alapra építették a világot.

– Nézd: túl ezeken a kedvezőtlen körülményeken, a Megváltás isteni üzenete letéteményeseinek tudták magukat. És az Apostol így kiált: „Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!”

Életünknek a megváltásba társuló, örök hatékonysága csak alázatosságban valósulhat meg, eltűrve, hogy mások felfedezzék az Urat.

Isten fiainak apostoli tevékenységükben olyanoknak kell lenniük, mint egyes nagy teljesítményű elektromos erőműveknek, melyek betöltik a világot fénnyel anélkül, hogy ennek forrását látni lehetne.

Jézus mondja: „Aki titeket hallgat, Engem hallgat.”

– Még mindig azt hiszed, hogy a te szavaid győzik meg az embereket?… Ne feledd továbbá, hogy a Szentlélek tervei szolgálatára a legalkalmatlanabb eszközt is felhasználhatja.

Milyen csodálatosan illenek Isten fiaira Szent Ambrusnak ezek a szavai! A nőstény szamárhoz kötött szamárcsikóról beszél, melyre Jézusnak szüksége volt diadalmenetéhez, s ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Csak az Úr parancsa oldozhatta el. Az Apostolok keze oldotta el. Ilyesmihez megfelelő életmódra és sajátos kegyelemre van szükség. Légy te is apostol, hogy megszabadíthasd a rabokat.”

– Engedd meg, hogy egy megjegyzést fűzzek ehhez a szöveghez: hányszor kell Jézus parancsára feloldanunk a lelkek kötelékeit, mert Neki szüksége van rá diadalmenetéhez! Legyen a kezünk apostoli kéz, de a tetteink meg az életünk is… Akkor Isten meg fogja adni nekünk az apostoli kegyelmet is, hogy széttörjük a megláncoltak bilincseit.

Soha nem tulajdoníthatjuk önmagunknak a köztünk járó Jézus hatalmát. Az Úr elhalad, és átformálja a lelkeket, mikor mindnyájan a közelébe megyünk, egy szívvel, egy érzéssel, azzal a közös vággyal, hogy jó keresztények legyünk: de Ő az, nem te, nem is én. Jézus az, aki áthalad!

– Továbbá, Ő itt marad szívünkben – a tiédben és az enyémben – és tabernákulumainkban.

– Jézus az, Aki áthalad, és Jézus az, Aki itt marad. Itt marad benned, mindannyiotokban és bennem is.

Az Úr társaivá akart tenni minket a megváltásban.

Ezért, hogy segítsen megértenünk ezt a csodálatos dolgot, arra indítja az evangélistákat, hogy annyi nagy csodát beszéljenek el. Onnan vehetett kenyeret, ahonnan akart…, de nem tette! Emberi együttműködést keres: szüksége van egy gyerekre, egy fiúra, néhány darab kenyérre és néhány halra.

– Szüksége van rád és rám, és Isten! – Ennek arra kell indítani minket, hogy nagylelkűen feleljünk meg kegyelmeinek.

Ha segítesz Neki, még ha valami aprósággal is, ahogyan az Apostolok tették, Ő kész csodákat tenni, megszaporítani a kenyeret, megváltoztatni a szándékokat, megvilágosítani a legelhomályosultabb értelmeket, elérni – rendkívüli kegyelemmel –, hogy képesek legyenek igaz életre, akik sohasem voltak azok.

Minderre… és még többre is, ha segíted azzal, amid van.

Jézus meghalt. Holttest. A szent asszonyok már nem reméltek semmit. Látták, hogyan bántalmazták, és hogyan feszítették keresztre: mennyire a szemük előtt volt az elszenvedett Passió erőszakossága.

Tudták azt is, hogy katonák őrizték a helyet, tudták, hogy a sírt teljesen lezárták: ki hengeríti el nekünk a követ a bejárattól – kérdezték egymástól, mert a szikla igen nagy volt. Mégis…, mindezek ellenére, oda mennek, hogy Vele legyenek.

Nézd, a nehézségek – nagyok és apróbbak – rögtön látszanak…, de ha van szeretet, nem állunk meg az akadályok előtt, hanem merészen, határozottan, bátran előre megyünk: nem ismered el, hogy elfog a szégyen, mikor ezeknek az asszonyoknak a lendületére, rettenthetetlen bátorságára gondolsz?

Mária, a te Édesanyád el fog vezetni téged Jézus Szeretetére. És ott „cum gaudio et pace” – örömben és békében leszel, mindig „hordozni fognak” – mert magadban beleesnél és belesüllyednél az iszapba – nagy léptekkel, hogy higgy, szeress és szenvedj.