A szerző előszava

Egy édesanya
– szentül szenvedélyes, mint minden anya –
kisgyermekét
hercegének, királyának, kincsének, napjának hívta.
Rád gondoltam.
És megértettem
– melyik atyának ne lenne a szívében valami anyai? –,
hogy nem volt túlzás, amit ez a szerető édesanya mondott:
Te… több vagy, mint kincs,
többet érsz a napnál:
Krisztus egész Vérét!
Hogyne fognánk hát a lelkedet
– ezt a tiszta aranyat –,
s tennénk a kovácstűzhelyre,
hogy megmunkáljuk tűzzel és kalapáccsal,
míg ebből a nyers aranyból ragyogó ékszer nem válik,
hogy felajánljuk Istenemnek,
Istenednek!