Kiválasztás

Elkötelezett! Annyira tetszik nekem ez a szó! Mi, Isten gyermekei – szabadon – elkötelezzük magunkat arra, hogy az Úrnak szentelődve élünk, hogy így Ő uralkodjék, szuverénül és teljesen, életünkben.

Az életszentség – mikor valódi – túlárad, hogy eltöltsön más szíveket, más lelkeket a maga bőségéből.

Mi, Isten gyermekei másokat megszentelve szentelődünk meg. – Virágzik környezetedben a keresztény élet? Gondolj rá mindennap.

Jézus Krisztus országa. Ez a mi célunk! – Ezért, fiam – nagylelkűen – ne akarj tudni egyet sem a sok ok közül, melyek indokolják, hogy uralkodjék benned.

Ha nézed Őt, elég azt szemlélned, hogy mennyire szeret téged…, érezni fogod a vágyat, hogy viszonozd, hangosan kiáltva Neki, hogy „elevenen szereted”, és meg fogod érteni, hogy ha nem hagyod el, Ő nem fog elhagyni téged.

Az első lépés arra, hogy másokat közelebb vigyünk Krisztus útjához, az, hogy megelégedettnek, boldognak, Isten felé haladásodban biztosnak lássanak téged.

A katolikus ember – akár férfi, akár nő – nem feledkezhet meg erről az alap-gondolatról: utánozni Jézus Krisztust, minden környezetben, egyet sem utasítva el.

Urunk, Jézus így akarja: közelről kell követnünk Őt. Nincs más út.

Ez a Szentlélek műve minden lélekben – a tiédben –, és készségesnek kell lenned, hogy ne állíts akadályokat Istened elé.

Nyilvánvaló jele annak, hogy az életszentséget keresed – hadd mondjam így –, az az „egészséges pszichológiai elfogultság”, hogy szokásszerűen másokra gondolsz, megfeledkezve magadról, hogy Istenhez közelebb vidd őket.

Maradjon élesen bevésve lelkedbe, hogy Istennek nincs szüksége rád. – Az Ő hívása Szívének legszeretőbb irgalmassága.

Kezeld szeretetteljesen, gyengéden – keresztény szeretettel – azt, aki tévedésben van, de ne tűrj megalkuvást abban, ami szent Hitünkkel ellenkezik.

Folyamodj az Édes Úrnőhöz, Máriához, Isten Anyjához és a mi Anyánkhoz, bízd rá mindenki lelkének és testének tisztaságát.

Mondd neki, hogy segítségül akarod hívni – és hogy hívják Őt mindig segítségül –, és hogy mindig győzni akarsz, a csúnya – vagy a szép és a nagyon szép – pillanataiban annak a harcnak, melyet istengyermeki állapotunk ellenségei ellen folytatunk.

Ő azért jött a földre, mert „omnes homines vult salvos fieri” – hogy mindenkit megváltson.

– Miközben könyöknyi távolságban annyi emberrel dolgozol, soha ne feledd, hogy nincs lélek, aki Krisztust ne érdekelné!

Uram – biztosítottam –, szívesen vagyok hálás; mindig az akarok lenni mindenki iránt.

– Jól van, nézd: nem vagy szikla…, sem tölgyfa…, sem öszvér. Nem tartozol azok közé a lények közé, melyek idelent kimerítik rendeltetésüket. Ez azért van, mert Isten férfinek vagy nőnek akart alkotni téged – a saját gyermekének – …, és „in caritate perpetua” – örök szeretettel – szeret téged.

– Szívesen vagy hálás? És az Úrral kivételt tennél? – Légy azon, hogy hálaadásod naponta szenvedélyesen fakadjon fel szívedből.

Megértés, tényleges szeretet. Mikor ezt valóban elsajátítottad, mindenkivel nagylelkű leszel megkülönböztetés nélkül, és meg fogod élni – azokkal is, akik bántalmaztak – Jézus tanácsát: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok… és Én megenyhítelek titeket.”

Bánj szeretettel azokkal, akik nem ismerik Isten dolgait. De még inkább bánj ugyanígy azokkal, akik ismerik azokat: másként nem leszel képes megtartani az első célkitűzést.

Ha valóban egész szívvel szeretnéd Istent, a felebarát iránti szeretet – mely néha oly nehéznek tűnik számodra – szükségszerű következménye lenne a Nagy Szeretetnek. – És nem éreznél ellenségednek senkit, és nem lennél személyválogató.

Meg van benned az a vágy, az az isteni bolondság, hogy a lelkek ismerjék meg Isten Szeretetét? Akkor hát, mindennapi életedben, ajánlj fel önmegtagadásokat, imádkozz, teljesítsd kötelességedet, győzd le magad abban az oly csekély részletkérdésben.

Mondd Neki lassan: jó Jézusom, ha apostol kell, hogy legyek – apostolok apostola –, szükséges, hogy nagyon alázatossá tégy engem.

Add, hogy megismerjem magam: hogy megismerjem önmagamat, és megismerjelek Téged.

– Így soha nem fogom szem elől téveszteni, hogy semmi vagyok.

„Per Jesum Christum Dominum nostrum” – Krisztus a mi Urunk által. Így kell tenned a dolgokat: Krisztus által!

– Jó, hogy emberi szíved van; de ha csak azért mozdulsz, mert egy meghatározott személyről van szó, az már rossz! – Még ha ezért a testvéredért, ezért a barátodért teszed is, tedd főként Jézus Krisztusért!

Az Egyház, a lelkek – minden földrészen, minden jelen és jövendő korban – sokat várnak tőled…, de – vésd jól eszedbe és szívedbe – terméketlen leszel, ha nem vagy szent: helyesbítek, ha nem küzdesz, hogy szent légy.

Hagyd, hogy alakítsanak a kegyelem – erős vagy gyengéd – ütései. Igyekezz, hogy ne légy akadály, hanem eszköz. És ha akarod, Legszentebb Édesanyád segíteni fog neked, és csatorna leszel, nem pedig kő, mely eltereli az isteni vizek folyását.

Uram, segíts, hogy hűséges és készséges legyek Hozzád „sicut lutus in manu figuli” – mint az agyag a fazekas kezében. – És így nem én fogok élni, hanem Te leszel az, Szerelmem, Aki élni és működni fog bennem.

Jézus nagy szeretetet fog kelteni benned mindazok iránt, akikkel találkozol, olyan érzést, mely egyáltalán nem fogja elhomályosítani azt, amit Iránta érzel. Ellenkezőleg: minél jobban fogod szeretni Jézust, annál több ember fog helyet találni a szívedben.

Minél inkább közeledik a teremtmény Istenhez, annál inkább egyetemesnek érzi magát: a szíve kitágul, hogy helyet találjon benne mindenki és minden, abban az egyetlen nagy vágyban, hogy Jézus lába elé tegyük a világmindenséget.

Mikor meghalt a Kereszten, Jézus harminchárom éves volt. A fiatal kor nem lehet mentség!

Továbbá, napról napra kevésbé vagy fiatal…, még akkor is, ha Vele elnyered az Ő örök ifjúságát.

Utasítsd el a nacionalizmust, mely megnehezíti a megértést és az együttélést: sok történelmi helyzetben ez az egyik legveszedelmesebb akadály.

És utasítsd el még erőteljesebben – mert ártalmasabb lenne, mint valaha – ha az Egyház Testében akarnák bevezetni, ahol a leginkább ragyognia kellene minden és mindenki egységének a Krisztus iránti szeretetben.

Te, Isten gyermeke, mit tettél mind mostanáig, hogy segítsd a környezetedben lévő lelkeket?

– Nem engedheted át magad ennek a passzivitásnak, ennek a bágyadtságnak: Ő el akar jutni másokhoz a te példád, a te szavad, a te barátságod, a te szolgálatod révén…

Áldozd fel magad, ajándékozd oda magad, és dolgozd meg a lelkeket egyenként, ahogyan a drágaköveket szokás.

– Sőt, még nagyobb igyekezetet kell erre fordítanod, mert valami hasonlíthatatlanul nagy értékről van szó: lelkigondozásod tárgya: jó eszközöket készíteni fel Isten szolgálatára, olyanokat, melyeknek mindegyike Krisztusnak egész vérébe került.

Kereszténynek lenni – különösképpen pedig papnak lenni; nem feledve, hogy mindnyájan akik megkeresztelkedtünk, részesülünk a királyi papságban – azt jelenti, hogy állandóan a Kereszten vagyunk.

Ha következetes lennél, most, amikor láttad világosságát, annyira szent akarnál lenni, amennyire nagy bűnös voltál: és küzdenél, hogy valóságra váltsd ezt a vágyat.

Nem gőg, hanem erősség éreztetni a tekintély súlyát, levágva azt, amit le kell vágni, mikor Isten Szent Akaratának teljesítése így kívánja.

Néha meg kell kötni valakinek a kezét, tisztelettel és mértékkel, szemtelenség és udvariatlanság nélkül. Nem bosszúból, hanem segítségként. Nem büntetésül, hanem orvosság gyanánt.

Nagyon komolyan néztél rám…, de megértettél, mikor azt mondtam neked: „Meg akarom ismételni Krisztus életét Isten gyermekeiben, annak átelmélkedése révén, hogy úgy cselekedjünk, mint Ő, és csak Róla beszéljünk.”

Jézus itt maradt az Oltáriszentségben szeretetből…, érted.

– Itt maradt, pedig tudta, hogyan fogják fogadni az emberek…, és hogyan fogadod majd te.

– Itt maradt, hogy táplálkozz Vele, hogy látogasd, és meséld el Neki dolgaidat, és gyakran találkozz Vele imádságban a Tabernákulum előtt és a Szentség vételekor, hogy egyre inkább Belé szeress, és azon légy, hogy más lelkek is – sokan – ezt az utat járják.

Azt mondod, hogy élni szeretnéd a szent szegénységet, az elszakadást azoktól a dolgoktól, melyeket használsz. – Kérdezd meg magadtól: a szegénység és a gazdagság vonatkozásában ugyanaz a lelkületem, mint Jézusé, ugyanazok az érzelmeim?

Én azt tanácsoltam neked: hagyatkozz Atyádra, az Istenre, valódi gyermeki odaadással…, de ezen kívül fordítsd tekintetedet különösen is erre az erényre, hogy úgy szeresd azt, ahogy Jézus szerette. Így ahelyett, hogy keresztként látnád, a különös szeretet jeleként fogod tekinteni.

Egyes keresztények néha viselkedésükkel nem adják meg a szeretet parancsának azt a legnagyobb értéket, ami kijár neki. Krisztus, övéitől körülvéve, abban a csodálatos végső beszédben, végrendeletként ezt mondta: „Mandatum novum do vobis, ut diligatis invicem” – új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást.

És újra megismételte: „In hoc cognoscent omnes quia discipuli mei estis” – erről fogja tudni mindenki, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.

– Bárcsak elhatároznánk, hogy úgy élünk, ahogyan Ő akarja!

Ha hiányzik a kegyeletes lelkület – ez a kötelék, mely szorosan Istenhez és Érte a többiekhez köt minket, mert bennük Krisztust látjuk –, elkerülhetetlen az egység megbomlása és így minden keresztény lelkület elvesztése.

Légy egész szívedből hálás az Úrnak az értelem és az akarat csodálatos… és szörnyűséges képességéért, melyekkel teremtésedkor fel akart ruházni téged. Csodálatosak ezek, mert hasonlóvá tesznek téged Hozzá; szörnyűségesek, mert vannak emberek, akik Teremtőjük ellen használják őket.

Istengyermeki hálánk összefoglalásaként azt kell mondanom Atyánknak most és mindig: „Serviam!” – szolgálni foglak Téged!

Belső élet nélkül, képzés nélkül, nincs igazi apostoli munka, és nincsenek termékeny tettek: a munka rövid időre szóló, sőt egyenesen fiktív.

– Milyen nagy ezért Isten gyermekeinek felelőssége: éheznünk és szomjaznunk kell Őt és tanítását.

Egy jó barátunknak, hogy megalázzák, azt mondták, hogy a lelke másod- vagy harmadrendű.

Meggyőződve semmiségéről, harag nélkül, így gondolkodott: mivel kinek-kinek csak egy lelke van – nekem az enyém, és csak ez – mindenki számára a maga lelke… elsőrendű. Nem akarok túl alacsonyra célozni! Ezért „legelső osztályú” lelkem van, és Isten segítségével meg akarom tisztítani, ragyogóvá akarom tenni, és lángra akarom lobbantani, hogy Akit szeretek, nagyon elégedett legyen.

– Ne feledd, hogy te sem „célozhatsz alacsonyra” – ha még annyira telve látod is magad nyomorúsággal.

Te, aki arról panaszkodsz, hogy egyedül vagy, és a környezet agresszív: gondold meg, hogy Jézus Krisztus, a Jó Magvető, mint gyermekeit, mindegyikünket – mint gabonaszemeket – markában tart; megöntöz Vérével, megtisztít, tisztává tesz és megrészegít…; azután, nagylelkűen egyenként elvet minket szerte a világon: mert a gabonát nem zsák számra vetik, hanem szemenként.

Ismétlem: kérd az Urat, adja meg gyermekeinek a „nyelvek ajándékát”, annak adományát, hogy meg tudjuk értetni magunkat mindenkivel.

Hogy miért kívánom „a nyelveknek ezt az adományát”, kiolvashatod az Evangélium lapjairól, melyek gazdagok példabeszédekben, példákban, melyek anyagi alakba öltöztetik a tanítást, és megvilágítják azt, ami lelki, anélkül, hogy lealacsonyítanák vagy lefokoznák Isten igéjét.

Mindenki számára – tanultak és kevésbé tanultak számára – könnyebb emberi képek révén szemlélni és megérteni az isteni üzenetet.

Ezekben a pillanatokban – és mindig – mikor az Úr azt akarja, hogy hintsék vetőmagvát, isteni szétszórással a különböző környezetekben, azt is akarja, hogy a kör szélessége ne váljék az intenzitás kárára…

És neked az a világos és természetfeletti küldetésed, hogy hozzájárulj ahhoz, hogy az intenzitás ne csökkenjen.

Igen, igazad van: milyen mélységes a te nyomorúságod! Ha tőled függött volna, hol lennél most, hova jutottál volna?

„Csak egy irgalommal teli Szeretet tud engem továbbra is szeretni” – ismerted el.

– Vigasztalódj: ha keresed, Ő nem fogja megtagadni tőled sem Szeretetét sem Irgalmát.

Légy rajta, hogy a világban sok olyan lélek legyen, aki teljes szívből szereti Istent.

– Itt az ideje az összegzésnek: te hány embernek segítettél, hogy felfedezze ezt a Szeretetet?

Isten gyermekeinek jelenléte a világban arra való, hogy magukkal ragadjanak másokat, nem arra, hogy őket ragadják meg mások; hogy közöljék saját világukat – a Krisztusét –, nem pedig, hogy hagyják, hogy egy másik környezet hajtsa őket uralma alá.

Köteles vagy foglalkozni azokkal, akik a környezetedben vannak, hogy felrázd őket zsibbadtságukból, hogy más és széles horizontokat tárj fel polgárias és önző életük előtt, hogy szentül bonyolultabbá tedd az életüket, hogy azon légy: megfeledkezzenek magukról, és megértsék mások problémáit.

Másként nem vagy jó testvére embertársaidnak, akiknek szükségük van a „gaudium cum pace”-ra – az örömre és a békére, melyet talán nem ismernek vagy elfelejtettek.

A Szent Egyház egyetlen gyermeke sem élhet nyugodtan, aggodalom érése nélkül az elszemélytelenedett tömegek láttán: csorda, nyáj, falka – írtam egy más alkalommal. Mennyi nemes szenvedély van a közöny látszata mögött! Mennyi lehetőség!

Mindenkit szolgálni kell, mindenkire rá kell tennünk a kezünket – „singulis manus imponens”, ahogy Jézus tette –, hogy az életre vezessük őket, megvilágítsuk értelmüket, és megerősítsük akaratukat, hogy azok hasznosak legyenek!

Magam sem gondoltam, hogy Isten úgy megragad, ahogyan tette. De az Úr – hadd ismételjem neked – nem kér engedélyt tőlünk, hogy „bonyolultabbá tegye életünket”. Belép oda… és kész!

Uram, csak Benned fogok bízni. Segíts, hogy hűséges legyek Hozzád, mert tudom, hogy mindent ettől a szolgálatodban való hűségtől remélhetek, a Te kezedre bízva minden gondomat és aggodalmamat.

Köszönjük meg nagyon és gyakran az Istentől kapott csodálatos meghívást: legyen ez igazi és mély hála, mely szoros egységben van az alázatossággal.

Az a kiváltság, hogy Isten gyermekei közé számítunk, a legnagyobb boldogság, mindig meg nem érdemelt dolog.

Szívszaggató Isten Fiának – mindig időszerű kiáltása, mely azt panaszolja, hogy az aratnivaló sok, és a munkás kevés.

– Ez a kiáltás azért hagyta el Krisztus ajkát, hogy te is meghalld: hogyan feleltél rá mostanáig? Imádkozol, legalább naponta, erre a szándékra?

Hogy az Urat kövessük, oda kell adnunk magunkat egyszer s mindenkorra, fenntartás nélkül, férfiasan: habozás nélkül felégetve a hajókat, hogy ne legyen lehetséges a visszafordulás.

Ne ijedj meg, ha Jézus többet kér tőled, akár családtagjaid boldogságát is. Légy meggyőződve róla, természetfeletti szempontból, hogy Neki joga van elvonatkoztatni azoktól, akik kedvesek neked, az Ő dicsőségéért.

Azt állítod, hogy Krisztus apostola akarsz lenni.

– Nagy örömmel hallgatlak. Kérem az Urat, adja meg neked a kitartást. És ne feledd, hogy ajkunkról, gondolatainkból, szívünkből nem szabad másnak fakadnia, mint isteni dolgoknak, a lelkek iránti éhségnek, olyan témáknak, melyek így vagy úgy Istenhez vezetnek; vagy legalább nem távolítanak el Tőle.

Az Egyháznak szüksége van – és mindig szüksége lesz – papokra. Kérd őket mindennap a Szentháromságtól, a Szűzanya közvetítésével.

– És kérd, hogy legyenek vidámak, serények, hatékonyak; hogy legyenek jól felkészültek; és hogy áldozzák magukat szívesen testvéreikért, de ne érezzék magukat áldozatnak.

Folyamodj állandóan a Legszentebb Szűzhöz, Isten Anyjához és az emberiség Anyjához: Ő el fogja vinni, annyi gyengédséggel, Isten szeretetét azokhoz a lelkekhez, akikkel gyakran találkozol, hogy elhatározzák, hogy – rendes munkájukban, hivatásukban – Krisztus tanúi legyenek.