Kudarc

Mikor elhomályosul a látásunk, mikor elvész a tekintetünk világossága, szükségünk van arra, hogy a fény felé forduljunk. És Krisztus azt mondta nekünk, hogy Ő a világ Világossága, aki azért jött, hogy a betegeket meggyógyítsa.

– Tehát betegségeid, bukásaid – ha az Úr megengedi, hogy előforduljanak – ne válasszanak el téged Krisztustól: közelítsenek téged Hozzá!

Nyomorúságomban elsiránkoztam egy barátomnak azt a benyomásomat, hogy Jézus nem akar nálam maradni…, és hogy magamra hagy.

– Abban a pillanatban fájdalmat éreztem; bizalommal telve így reagáltam: Nem így van, Szerelmem: hanem én vagyok az, aki eltávolodtam Tőled: nem teszem soha többé!

Kérd az Úrtól kegyelmét, hogy megtisztulj Szeretettel… és állandó bűnbánattal.

Fordulj a Szűzanyához, és kérd tőle, hogy adja meg neked – irántad való szeretetének jeleként – a bűnbánat ajándékát, hogy megindultságot érezz bűneid miatt és minden idők minden férfiának és asszonyának bűnei miatt, a Szeretet fájdalmával.

És, ilyen felkészülés után, kockáztasd meg, hogy azt is hozzáfűzd: Anyám, Életem, Reménységem, vezess engem kézenfogva…, és ha van bennem valami most, ami nem tetszik Atyámnak, Istenemnek, add, hogy meglássam és, segítségeddel, kiirtsam magamból.

Folytasd félelem nélkül: Ó kegyes, ó jóságos, ó édes Szűz Mária! Imádkozz értem, hogy Fiad legszeretetreméltóbb akaratát teljesítve, méltó legyek elnyerni és élvezni Urunk Jézus ígéreteit.

Mennyei Édesanyám, add, hogy újra buzgó legyek, újra adni tudjam magam, újra visszatérjek az önmegtagadáshoz: egyszóval a Szeretethez.

Ne vedd kényelmesen a dolgot! Ne várd meg az új esztendőt, hogy döntéseket fogalmazz meg: minden nap alkalmas a jó döntésekre. „Hodie, nunc!” – Ma, most!

Általában szerencsétlen defetisták azok, akik az új évet várják a kezdéssel…, mert azután ráadásul… el sem kezdik!

Rendben van, rosszat cselekedtél gyengeségből. – De nem értem, hogy miért nem reagálsz erre világos lelkiismerettel: nem tehetsz rosszat úgy, hogy közben azt mondod – vagy gondolod –, hogy szent, vagy hogy jelentéktelen dolog az.

Emlékezz rá mindig: a lelki képességek azzal táplálkoznak, amit az érzékek adnak nekik. – Jól őrizd őket!

Elveszíted a békét – tudod jól! –, amikor engedékeny vagy olyan pontokban, melyek letérítenek az útról.

– Határozd el magad arra, hogy következetes és felelősségteljes légy!

Az Istentől kapott jótétemények kitörölhetetlen emléke mindig erős ösztönzés kell, hogy legyen; és még inkább annak kell lennie a gyötrődés pillanatában.

Csak egyetlen halálos betegség van, csak egyetlen végzetes tévedés: megadni magunkat a kudarcnak, nem tudni küzdeni Isten fiainak lelkületével. Ha ez a személyes erőfeszítés hiányzik, a lélek megbénul, és elhagyatottan fekszik, képtelen arra, hogy gyümölcsöt hozzon…

– Ezzel a gyávasággal a teremtmény kényszeríti az Urat, hogy kimondja azokat a szavakat, melyeket Ő hallott a bénától az áldozatok mosására való fürdőben: „Hominem non habeo!” – nincs emberem!

– Mekkora szégyen, ha Jézus nem találja meg benned azt a férfit vagy nőt, akit vár!

Az aszkétikus küzdelem nem valami negatív dolog, és így nem valami ellenszenves, hanem inkább boldog állítás. Sport.

A valódi sportember nem azért küzd, hogy egyetlen győzelmet arasson, és mindjárt az első kísérletre. Felkészül, sokáig edzi magát, bizalommal és jókedvvel: megpróbálja egyszer és másodszor, és ha az elején nem sikerül neki, makacsul kitart mindaddig, amíg le nem küzdi az akadályt.

Mindent Tőled remélek, Jézusom: téríts meg engem!

Mikor az a pap, a barátunk, úgy írta alá magát: „a bűnös”, azért tette ezt, mert meg volt győződve, hogy az igazat írja.

– Istenem, tisztíts meg engem is!

Ha hibát követtél el – kicsit vagy nagyot – fuss vissza Istenhez!

Ízleld a zsoltár szavait: „Cor contritum et humiliatum, Deus, non despicies” – az Úr sohasem veti meg és mindig meghallgatja a megtört és alázatos szívet.

Elmélkedd át újra, fejedben és szívedben: Uram, annyiszor elestem, de újra felemeltél és megbocsátottál, odaszorítottál a Szívedre!

Elmélkedd át újra… és ne szakadj el soha többet Tőle.

Olyannak látod magad, mint egy szerencsétlen inas, akitől a gazdája elvette a libériát – nem érzed magad egyébnek, mint bűnösnek! – és megérted azt a mezítelenséget, amit ősszüleink megtapasztaltak.

– Mindig sírnod kellene, és sokat sírtál, sokat szenvedtél, mégis nagyon boldog vagy. Nem cserélnél senkivel. A te „gaudium cum pace” – békés örömödet immár sok év óta nem veszíted el. Hálás vagy érte Istennek, és mindenkinek el szeretnéd vinni a boldogságnak ezt a titkát.

– Igen: érthető, hogy miért mondták sokszor – még ha neked nem számít is „hogy mit mondanak” – hogy a „béke embere” vagy.

Egyesek csak azt teszik, ami a szegény teremtmények hatókörébe tartozik, és elvesztegetik az idejüket. Szó szerint megismétlődik Péter tapasztalata: „Praeceptor, per totam noctem laborantes nihil cepimus!” – Mester, egész éjjel fáradoztunk, és semmit sem fogtunk.

– Ha a maguk erejéből fáradoznak, az Egyházzal való egység nélkül, az Egyház nélkül miféle hatékonysága lesz ennek az apostolkodásnak? Semmilyen!

– El kell jutniuk a meggyőződésre, hogy a saját kontójukra nem fognak elérni semmit. Neked segítened kell őket, hogy előrehaladjanak az evangéliumi elbeszélés hallgatásában: „In verbo autem tuo laxabo rete” – a te szavadra kivetem a hálót. Akkor a fogás bőséges és hatékony lesz.

– Milyen szép dolog helyreigazítani, hogyha bármi okból a saját kontónkra apostolkodtunk!

Azt írod és én is leírom: – Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged! Jézusom, hányszor ismétlem és újra ismétlem mint egy keserű-édes litániát a te Kéfásodnak ezeket a szavait: mert, tudod, hogy szeretlek Téged, de olyan kevéssé vagyok biztos magamban, hogy nem merem világosan megmondani Neked, annyi tagadás van az én kifordult életemben! – Te tudod, hogy szeretlek Téged! – Hogy a tetteim, Jézusom, ne cáfolják meg soha a szívemnek ezeket a kitöréseit”.

– Tarts ki ebben az imádságodban, s Ő biztosan meg fogja hallgatni.

Ismételd bizalommal: Uram, bárcsak a könnyeim a bűnbánat könnyei lennének!…

– Kérd Tőle alázattal, hogy adja meg neked azt a fájdalmat, amit kívánsz.

Mennyi alantasság a viselkedésemben és mennyi hűtlenség a kegyelemhez!

– Édesanyám, bűnösök Menedéke, könyörögj értem; hogy soha ne akadályozzam többé Isten munkáját a lelkemben.

Annyi éven át, olyan közel Krisztushoz… és olyan bűnösen!

– Jézus bensőséges közelsége hozzád nem fakaszt zokogásra?

Nem hiányzik nekem az igazi öröm, sőt… és mégis a saját alantasságom ismeretében logikus, hogy Szent Pállal így kiáltsak: „Én szerencsétlen ember!”

– Így növekszik bennem a vágy, hogy gyökerestől kitépjem azt az akadályt, amit a saját énem támaszt.

Ne rémülj meg, ne bátortalanodj el, ha fölfedezed, hogy hibáid vannak… és micsoda hibáid!

– Küzdj, hogy kiirtsd őket. És amíg küzdesz, légy meggyőződve, hogy jó kiállni mindezeknek a gyöngeségeknek a próbáját, mert másként gőgös lennél: és a gőg eltávolít Istentől.

Töltsön el a csodálat Isten jósága láttán, mert Krisztus benned akar élni… akkor is, amikor érzed szegény tested egész nyomorúságának teljes súlyát, a súlyát ennek az alantasságnak, ennek a szegény sárnak.

– Igen, akkor is, tartsd szem előtt Isten meghívását: Jézus Krisztus, aki Isten és Ember, megért engem, gondja van rám, mert Testvérem és Barátom.

Élj elégedetten, nagyon boldogan, akkor is, ha néha meglegyint a szomorúság, akkor is, ha szinte állandóan a kezeddel érinted az undorító hulladékot.

– Ez a vidámság és ez a szorongás egyszerre meglehet benned, mindegyik a maga „emberében”: az első az új emberben, a másik a régi emberben.

Az alázat, az istenismeret és az önismeret gyümölcseként születik.

Uram, egy ajándékot kérek Tőled: Szerelmet… egy olyan Szerelmet, amely tisztán őriz meg engem. – És még egy másik ajándékot: az önismeretet, hogy elteljek alázattal.

A szentek azok, akik életük végéig küzdenek: azok, akik minden kudarc után, újra föl tudnak kelni. Minden elbukás után, hogy bátran folytassák az alázat útját szeretettel, reménységgel.

Ha tévedéseid alázatosabbá tesznek téged, ha arra indítanak, hogy nagyobb erővel keresd az Isten kezének kapaszkodóját, akkor ezek a szentség útját jelentik számodra: „Felix culpa!” – áldott bűn, ahogyan az Egyház énekli.

Az imádság – még az enyém is! – mindenható.

Az alázatosság megadja minden léleknek, hogy ne csüggedjen el a saját tévedései láttán.

– Az igazi alázatosság arra vezet…, hogy bocsánatot kérjünk!

Ha leprás volnék, az édesanyám akkor is megölelne. Félelem nélkül és minden habozás nélkül megcsókolná a sebeimet.

– Hát akkor a Szent Szűz? Mikor úgy érezzük, hogy leprásak vagyunk, hogy sebek borítanak, azt kell kiáltanunk: Édesanyánk! És Anyánk pártfogása olyan, mint egy csók a sebre, amely eléri számunkra a gyógyulást.

A Bűnbánat szentségében Jézus megbocsát nekünk.

– Ott ránk alkalmazódnak Krisztus érdemei, Aki irántunk való szeretetből áll a Kereszten kitárt karral, rászögezve a fára – jobban, mint a szögekkel – az irántunk való Szeretettel.

Fiam, ha néha elbuksz, folyamodj azonnal a gyónáshoz és a lelkivezetéshez: mutasd meg a sebedet, hogy gyökerestől meggyógyítsák, hogy kizárják a fertőzés minden lehetőségét, még akkor is, ha ez fájdalmas, akár egy sebészi műtét.

Az őszinteség nélkülözhetetlen, hogy előrehaladjunk az Istennel való egységben.

– Ha „varangyos béka” van benned, fiam, köpd ki! Mondd meg rögtön – ezt tanácsolom neked mindig – azt, amiről nem szeretnéd, ha tudnék. Ha kiköpted a „varangyot” a gyónásban, milyen jól érzed magad utána!

„Nam, et si ambulavero in medio umbrae mortis non timebo mala” – Még ha a halál árnyékában kellene is járnom, nem félnék semmi rossztól. Sem a saját nyomorúságaim, sem az ellenség kísértései nem kell, hogy aggasszanak, „quoniam tu mecum es” – mert az Úr velem van.

Mikor az imént nyomorúságaimat szemléltem, Jézusom, azt mondtam Neked: hagyd, hogy becsapjon a fiad, mint azok a jó, gyengéd édesapák, akik gyermekük kezébe teszik az ajándékot, amit kapni szeretnének tőle…, mert nagyon jól tudják, hogy a gyerekeknek nincs semmijük.

– És milyen nagy ünnep ez az apa és a fiú számára egyaránt, még akkor is, ha mindketten ismerik ezt a titkot!

Jézusom, Szerelmem, szörnyű elgondolni, hogy újra megsérthetlek téged!… „Tuus sum ego…, salvum me fac!” – tiéd vagyok, szabadíts meg engem!

Neked, aki olyan szegénynek érzed magad erények, tehetség, körülmények dolgában…, nem támad kedved, hogy úgy kiálts fel, mint Bartimeus, a vak: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!?

– Milyen szép fohász, gyakran ismételni: Uram, irgalmazz!

– Meg fog hallgatni, és meg fog gyógyítani téged.

Tápláld lelkedben a jóvátétel vágyát, hogy napról napra nagyobb bűnbánatra juss.

Ha hűséges vagy, győztesnek mondhatod magad.

– Életedben, még ha néhány csatát elveszítesz is, nem fogsz vereségeket ismerni. Nincsenek sikertelenségek – győződj meg róla –, ha helyes szándékkal és Isten akarata teljesítésének vágyával cselekszel.

– Tehát, sikerrel vagy anélkül, de mindig győzni fogsz, mert a munkát Szeretettel végezted.

Biztos vagyok benne, hogy Ő meghallgatta alázatos és forró könyörgésedet: – Ó Istenem, nem számít nekem, hogy „mit fognak mondani”: megbocsátok a saját gyalázatos életem miatt: hogy szent legyek!… de csak Érted.

A keresztény ember életében „mindennek” Istenért kell lennie: még a személyes gyengeségeknek is, melyeket az Úr, ha helyrehozzuk őket, megért és megbocsát.

Mit tettem Neked Jézusom, hogy ennyire szeretsz? Megsérteni Téged… és szeretni Téged.

– Szeretni Téged: ebben fog állni az életem.

A Gazdának mindezek a vigasztalásai nem arra valók-e, hogy mindig ráfigyeljek, szolgáljam Őt a kis dolgokban, hogy ugyanígy szolgálhassam a nagyokban is?

– Jó feltétel: szerezz megelégedést a jó Jézusnak a mindennapi élet legapróbb részleteiben.

Szeretni kell Istent, mert a szív szeretetre termett. Ezért, ha nem fordítjuk Isten felé, a Szűzanya felé, a lelkek felé… tiszta érzelemmel, a szív bosszút áll… és átalakul férges hellyé.

Mondd az Úrnak, lelked egész rezgésével: minden nyomorúságom ellenére, megőrülök a Szerelemtől, részeg vagyok a Szerelemtől!

Minden bukást megszenvedve, mostantól fogva – Isten segítségével – mindig a Kereszten leszek.

Amit a test elveszített, a test fizesse vissza: végezz nagylelkű vezeklést.

Hívd segítségül az Urat, kérd Tőle a bűnbánat lelkületét, amely azt az embert jellemzi, aki mindennap le tudja magát győzni, és ajánld fel Neki csendesen és önmegtagadással ezt az állandó győzelmet.

Ismételgesd személyes imádságodban, hogy mennyire érzed a test gyöngeségét: Uram, kereszt ez az én szegény testemnek, mely elfárad és fellázad!

Milyen szép annak a papnak az érvelése, aki így prédikál: „Jézus megbocsátotta nekem bűneim szörnyű sokaságát – micsoda nagylelkűség! –, hálátlanságom ellenére. És ha Mária Magdolnának sok bűnt megbocsátottak, mert nagyon szeretett, nekem, akinek még többet bocsátottak meg, micsoda nagy szeretet-adósságom marad!”

Jézus, az őrületig és a hősiességig! A Te kegyelmeddel Uram, még ha meg kell halnom is Érted, nem hagylak el többé.

Lázár feltámadt, mert meghallotta Isten szavát: és rögtön ki akart menni abból az állapotából. Ha nem „akart” volna mozdulni, újra meghalt volna.

Őszinte elhatározás: mindig hinni Istenben, mindig remélni Istenben, mindig szeretni Istent…, aki nem fog elhagyni minket soha, akkor sem, ha már szagunk van, mint Lázárnak.

Töltsön el csodálattal a keresztény ember állapotának ez a szeretetreméltó paradoxonja: maga a mi nyomorúságunk vezet bennünket arra, hogy Istenbe meneküljünk, hogy „megistenüljünk”, és Vele mindenre képesek vagyunk.

Ha elbuktál, ha úgy érzed, nyomorúságod súlya lenyom, ismételd biztos reménységgel: Uram, nézd milyen beteg vagyok; Uram, Te, aki szeretetből meghaltál a Kereszten értem, jöjj és gyógyíts meg.

Bízzál, ismétlem: kopogj tovább az Ő szerető Szívén. Megadja neked az egészséget, mint az Evangélium leprásainak.

Töltsön el a bizalom Isten iránt, és legyen benned napról napra mindig mélyebb vágy, hogy ne fuss el sohasem Tőle.

Szeplőtelen Szűz, Édesanyám, ne hagyj el: nézd, hogy telik meg könnyekkel az én szegény szívem. – Nem akarom megsérteni Istenemet!

– Jól tudom, és úgy gondolom, sosem fogom elfelejteni, hogy nem érek semmit: annyira nyomaszt a kevélységem – a magányom! –, de… nem vagyok egyedül: Te, édes Úrnő, és az én Atyám, az Isten, Ti, nem hagytok el engem.

Testem lázadozásai és a Hitem elleni ördögi gondolataim ellenére, szeretem Jézust, és hiszek: Szeretek és Hiszek.