Olvasztótégely

Nem kérem Tőled, Uram, hogy vedd el tőlem az érzelmeket, mert azokkal szolgálni tudok Neked, de finomítsd meg őket olvasztótégelyben.

Isten minden csodás tette és a mi összes csődjeink láttán el kell ismernünk: Te vagy a mindenem: használj engem, ahogy akarsz! – És nem lesz többé magány számodra, számunkra.

A szentség nagy titka ebben áll: egyre inkább hasonlítani Hozzá, Aki az egyetlen szeretetreméltó Minta.

Mikor imádkozni kezdesz, és nem látsz semmit, és nyugtalannak és száraznak érzed magad, ez a helyes út: ne gondolj magadra, hanem fordítsd tekintetedet Megváltónk, Jézus Krisztus Szenvedésére.

Légy meggyőződve róla, hogy mindnyájunktól azt kéri, amit három legszeretettebb Apostolától az Olajfák hegyén: „Virrasszatok és imádkozzatok.”

Mikor a Szent Evangéliumot kinyitod, gondold meg, hogy amiről ott szó van – Krisztus tetteit és szavait – nem csupán tudnod kell, hanem élned is. Mindent, minden egyes előadott szakaszt azért gyűjtöttek össze, részletről részletre, hogy te megtestesítsd életed konkrét körülményei között.

– Az Úr meghívott minket, katolikusokat, hogy közelről kövessük Őt, és ebben a Szent Szövegben megtalálod Jézus Életét; de meg kell benne találnod a magad életét is.

Te is meg fogod tanulni feltenni azt a szeretetteljes kérdést, amit az Apostol: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?…” – Isten akaratát! – fogod hallani ellentmondást nem tűrő módon lelkedben.

Vedd hát naponta az Evangéliumot, olvasd, és élj szerinte, mint konkrét vezérfonal szerint. – A szentek így tettek.

Ha valóban azt akarod, hogy szíved biztosan reagáljon, azt tanácsolom, helyezd magad az Úr valamelyik Sebébe: így bensőséges kapcsolatba kerülsz Vele, Belé kapaszkodsz, hallod Szíve dobbanását…, és követni fogod mindenben, amit kérni akar tőled.

Számunkra, akik szeretjük Jézust, a „gondűző” kétségtelenül az imádság.

A Kereszt Krisztus apostoli életét jelképezi olyan erővel és igazsággal, mely lelket és testet elbűvöl, még akkor is, ha néha erőfeszítésbe kerül, és érezzük a súlyát.

Megértem, hogy Szeretetből együtt kívánsz szenvedni Krisztussal: odatenni válladat Közé és az Őt ostorozó hóhérok közé; a te fejedet tartani a töviskorona alá az Övé helyett; a te kezedet, a te lábadat a szögezésre;… vagy legalább Szent Anyánkkal, Máriával állni a Kálvárián, és istengyilkossággal vádolni magad bűneid miatt…, és szenvedni és szeretni.

Azt mondtad: feltettem magamban, hogy gyakrabban látogatom a Vigasztalót, és kérem megvilágosításait.

– Jól van: de ne feledd, fiam, hogy a Szentlélek a Kereszt gyümölcse.

A jóízű, a lelket boldoggá tevő szeretet a fájdalmon alapul: nincs szeretet lemondás nélkül.

Krisztus a Keresztre szegezve. És te?…: még mindig teljesen kedvteléseid foglalnak el? Jobban mondva: kedvteléseid tartanak odaszegezve!

Nem lehetünk édeskés keresztények, nem szabad, hogy azok legyünk: logikus, hogy a földön legyen fájdalom és kereszt.

Életünkben számot kell vetnünk a Kereszttel. Aki nem veszi számításba a Keresztet, nem keresztény…, és nem fogja tudni elkerülni a találkozást a „maga keresztjével”, melyen kétségbe fog esni.

Most, amikor a Kereszt komoly, súlyos, Jézus úgy rendezi a dolgokat, hogy eltöltsön minket békességgel: Cirenei Simonunkká válik, hogy a teher könnyebb legyen.

Mondd hát Neki, telve bizalommal: Uram, miféle Kereszt ez? Kereszt kereszt nélkül. Mostantól, hogy megtanultam a Rád hagyatkozás receptjét, segítségeddel, minden keresztem mindig ilyen lesz.

Újítsd meg lélekben egy barátunk régi elhatározását: Uram, a szenvedést akarom, nem a látványosságot.

Ha Keresztünk van, örömünk van: Te vagy a miénk, Urunk!

Ami az embert igazán boldogtalanná teszi – sőt egy egész társadalmat is –, az a jólét zaklatott és önző keresése: az igyekezet mindennek eltüntetésére, ami kellemetlenséget okoz.

A Szeretet útját Áldozatnak hívják.

A Kereszt, a Szent Kereszt, nehéz!

– Egyrészt, az én bűneim. Másrészt, Anyánk, az Egyház szenvedéseinek szomorú realitása; oly sok katolikus apátiája, akiknek „akarat nélküli akaratuk” van; az elválás – különböző okokból – a számunkra kedves személyektől; a betegségek és a bánatok, a sajátjaink és a másoké…

A Kereszt, a Szent Kereszt, nehéz: „Fiat, adimpleatur…!” – Legyen, teljesedjék be, dicsértessék és dicsőüljön meg örökre mindenben Isten legigazságosabb és legszeretetreméltóbb Akarata! Amen, Amen.

Mikor oda megyünk, ahová Krisztus megy, mikor nincs többé beletörődés, hanem a lélek hozzáhasonul a Kereszthez – a Kereszt alakját veszi fel –; mikor az ember szereti Isten Akaratát; mikor szereti a Keresztet…, akkor, csak akkor, Ő hordozza azt.

Egyesítsd a fájdalmat – a külső vagy belső Keresztet – Isten Akaratával egy nagylelkű „fiat”-tal, és el fog tölteni az öröm és a béke.

Krisztus igazi Keresztjének biztos jele: a derű, a béke mély érzése, a bármilyen áldozatra kész szeretet, a magából Jézus Oldalából fakadó nagy hatékonyság, és mindig – nyilvánvaló módon – az öröm: olyan öröm, mely annak tudásából ered, hogy aki valóban odaadja magát, az közel van a Kereszthez, és ezért közel van Urunkhoz.

Ne mulaszd el meglátni és örömmel fogadni annak a Királynak a különös szeretetét, Aki egész életed során folytonosan megjelöli testedet és lelkedet a Szent Kereszt királyi pecsétjével.

„Egy kis Feszületet viselek – írta egy barátom –, a használattól és a csókoktól teljesen elkopott korpusszal, melyet még apám örökölt édesanyja halálakor, aki állandóan használta.

Mivel nem értékes darab, és nagyon kopott, nem merném senkinek odaajándékozni, és így – mikor nézem – növekszik szeretetem a Kereszt iránt.”

Egy szomorú pillanatban egy pap így imádkozott: „Jöjjön, Jézusom, az a Kereszt, amit Te akarsz: mostantól örömmel fogadom, és megáldom papságom drága áldásával.”

Ha kemény csapás, Kereszt ér, ne szomorkodj! Ellenkezőleg, derűs arccal adj hálát az Úrnak.

Tegnap láttam egy képet a halott Jézusról, mely elbűvölt. Egy angyal, kimondhatatlan bánattal, megcsókolja a bal kezét; egy másik a Megváltó lábánál egy szöget tart, amit a Keresztből húztak ki. A kép előterében pedig, könyökölve egy gyermek angyalka sír Krisztus felé fordulva.

Azt kértem az Úrtól, hogy valaki ajándékozza nekem azt a képet: szép, és vallásos lelkületet áraszt. – Elszomorodtam, mikor megtudtam, hogy valaki, akinek vételre ajánlották ezt a vásznat, elutasította, mondván: „Egy holttest!” Számomra mindig az Élet leszel.

Uram – nem számít, ha ezerszer ismétlem is –: együtt akarok lenni Veled a szenvedésben, a Passió és a Kereszt megaláztatásaiban és kegyetlenségeiben.

A Keresztet megtalálni annyi, mint Krisztust megtalálni.

Jézusom, isteni Véred járja át ereimet, hogy minden pillanatban megéljem a Kereszt nagylelkűségét.

A Kereszten meghalt Jézus színe előtt könyörögj, hogy Krisztus Élete és Halála legyen mintája és ösztönzője életednek és az isteni Akaratra adott válaszodnak.

Emlékezz rá a fájdalom és az engesztelés órájában: a Kereszt a Megváltó Krisztus jele. Megszűnt a rossz jelképének lenni, hogy a győzelem jele legyen.

Ételedet fűszerezd meg az önmegtagadás „finomságával”.

Nem vall bűnbánó lelkületre, ha egyes napokon nagy önmegtagadásokat végzünk, másokon pedig elhagyjuk azokat.

– A bűnbánó lelkület azt jelenti, hogy mindennap le tudjuk győzni magunkat, nagy és kicsiny dolgokat ajánlva fel szeretetből és színpadiasság nélkül.

Ha apróságainkat – a nagy és a jelentéktelen kellemetlenségeket – egyesítjük az Úr nagy szenvedéseivel, aki az Áldozat – mert Ő az egyetlen Áldozat –, akkor értékük megnő, kinccsé válnak, s akkor szívesen, eleganciával fogjuk magunkra venni Krisztus Keresztjét.

– És így nem lesz szomorúság, melyet nem fogunk gyorsan leküzdeni; és semmi és senki nem fogja tudni elvenni békénket és vidámságunkat.

Ahhoz, hogy Apostol légy – mint Szent Pál tanítja –, a megfeszített Krisztust kell hordoznod magadban.

Igaz! A Szent Kereszt hozza életünkbe a félreérthetetlen megerősítését annak, hogy Krisztuséi vagyunk.

A Kereszt nem szomorúság, nem is kellemetlenség, nem is keserűség… Az a szent fa, melyen Jézus Krisztus győz… és amelyben mi is győzünk, mikor örömmel és nagylelkűen fogadjuk, amit Ő küld nekünk.

A Szent Áldozaton kívül, láttad, hogy Hitedtől és Szeretetedtől – vezeklésedtől, imádságodtól és tevékenységedtől – is jelentős részben függ hozzátartozóid kitartása, és néha még a földi élete is.

– Áldott Kereszt, melyet Uram, Jézus – Ő –, meg te meg én kell, hogy hordozzunk.

Ó, Jézusom, a Szeretet bolondságának máglyája akarok lenni! Azt akarom, hogy puszta jelenlétem lángra lobbantsa a világot, sok kilométeres körzetben, olthatatlan tűzzel. Tudni akarom, hogy a Tied vagyok. Aztán, akár jöjjön a Kereszt…

– Nagyszerű út: szenvedni, szeretni és hinni.

Mikor beteg vagy, ajánld fel szeretettel szenvedéseidet, s azok Isten tiszteletére felszálló tömjénfüstté válnak, mely megszentel téged.

Mint Isten gyermekének, az Ő kegyelmével, vágyaidban és tetteidben erős férfinek vagy nőnek kell lenned.

– Nem vagyunk üvegházi növények. A világban élünk, ki kell, hogy legyünk téve minden szélnek, a melegnek és a hidegnek, az esőnek és a ciklonoknak…, de hűségeseknek kell lennünk Istenhez és Egyházához.

Mennyire fájnak a gúnyos szavak, még ha az alázat igyekszik is szeretni őket!

– Ne csodálkozz: ajánld fel őket Istennek.

Nagyon megbántott téged a gúnyolódás… – Ez azt jelenti, hogy túl hamar elfelejted, ki vagy.

A vádakkal szemben, melyeket igazságtalannak tartunk, vizsgáljuk meg magatartásunkat Isten előtt, „cum gaudio et pace” – vidám derűvel, és igazítsuk helyre azt, ha a szeretet azt sugallja, még akkor is, ha ártatlan dolgokról van szó.

– Küzdjünk azért, hogy napról napra szentebbek legyünk: és aztán „beszéljenek csak”, még ha alkalmazni lehetne is rájuk a boldogságot: „beati estis cum… dixerint omne malum adversus vos mentientes propter me” – boldogok vagytok, ha rágalmaznak titeket miattam.

Valaki azt mondta – nem emlékszem, hogy ki és hol –, hogy az ármánykodás vihara azok ellen dühöng, akik kiválóak, mint ahogyan az orkán is a legmagasabb fenyőket ostorozza.

Intrikák, szennyes félremagyarázások – a magyarázó közönséges szívének mértékére szabva – hitvány suttogások… – Olyan jelenet ez, mely sajnos különféle környezetben megismétlődik: nem dolgoznak, és mást sem hagynak dolgozni.

Elmélkedd át nyugodtan a zsoltár szavait: „Istenem, idegen vagyok testvéreim számára, külföldi anyám fiai számára. Mert buzgóság emészt el házadért, rám hullanak a Téged gyalázók bántalmai”…, és dolgozz tovább.

Nem lehet jót tenni, még ha mindenki jó lélek is, a pletykák szent Keresztje nélkül.

„In silentio et in spe erit fortitudo vestra” – a csendben és a kitartásban lesz a ti erőtök…, biztosítja övéit az Úr. Hallgatni és bízni: két alapvető fegyver a viszontagságok idején, mikor emberi erőforrásaid felmondják a szolgálatot.

A siránkozás nélkül viselt szenvedés is – nézd Jézust Szent Szenvedésében és Halálában – a Szeretet mércéje.

Egy lélek, aki teljesen Istené és Őérte minden léleké kívánt lenni, így imádkozott: Uram, kérlek, működj bennem, bűnösben, igazítsd helyre, tisztítsd meg és tedd olvasztótégelybe a szándékaimat.

Meglepett annak a tudós és szent embernek az engedékenysége – türelmessége és hajthatatlansága –, aki ezt mondta: mindennel egyetértek, csak ne sértse Istent.

Nézd, milyen jót tettek a lelkednek azok, akik életed során megkárosítottak, vagy meg akartak károsítani.

– Az ilyeneket mások ellenségnek hívják. Te viszont, legalább ebben igyekezve követni a szenteket, és mivel igen kicsi vagy ahhoz, hogy ellenségeid lehessenek vagy lehettek volna, nevezd őket „jótevőknek”. És a végén, mivel Istennek ajánlod őket, még rokonszenvessé is válnak számodra.

Fiam, jól figyelj rám: légy boldog, mikor bántalmaznak és rossz híredet keltik; mikor sokan támadnak rád, és divat lesz leköpni téged, mert omnium peripsema” – mintegy mindenki söpredéke vagy…

– Kerül, sokba kerül. Nehéz ez, amíg csak – végül – nem megyünk a Tabernákulumhoz, olyannak látjuk magunkat, mint akit a világ mocskának tekintenek, szegény féregnek, és őszintén ezt mondjuk: „Uram, ha Neked nincs szükséged az én jó híremre, én mit kezdjek vele?”

Addig a pillanatig Isten gyermeke nem tudja, mi a boldogság: addig, amíg nem jut el erre a mezítelenségre, erre az önátadásra, de amely az önmegtagadáson, a fájdalmon alapszik.

A jó emberek ellenkezése? – Az ördög dolga.

Mikor elveszíted nyugalmadat, és ideges leszel, olyan ez, mintha elvennéd az értelmét a magad igazának.

Ezekben a pillanatokban, újra halljuk a Mester hangját, mely a békétlensége és idegessége vizeibe merülő Péterhez szól: „Miért kételkedtél?”

A rend harmóniát fog adni életednek és meghozza neked a kitartást. A rend békét ad szívednek és összeszedettséget viselkedésednek.

Ideírom ezeket a szavakat, mert békét adhatnak lelkednek: „Szorongatóbb anyagi helyzetben vagyok, mint valaha. Nem veszítem el békémet. Abszolút bizonyos vagyok benne, hogy Isten, az Atyám végül meg fogja oldani ezt az egész dolgot.

A Te nagylelkű kezedbe akarom letenni, Uram mindennek a gondját. Édesanyánk – a Te Édesanyád – már füledbe súgta, mint Kánában: nincs nekik!… Jézusom, hiszek Benned, remélek Benned, szeretlek Téged: nekem semmit; nekik.”

Szeretem Akaratodat. Szeretem nagy úrnőmet, a szent szegénységet.

– És irtózom mindentől, ami akár csak távolról is a Te legigazságosabb, legszeretetreméltóbb atyai Akaratoddal való ellenkezést jelenti.

A szegénység szelleme, a földi javaktól való elszakadásé, teljes egészében az apostoli munka hatékonyságának javára válik.

Názáret: a hit útja, az elszakadásé, melyben a Teremtő aláveti magát a teremtményeknek éppúgy, mint Mennyei Atyjának.

Jézus mindig szeretettel beszél…, akkor is, amikor helyreigazít minket, vagy amikor megengedi a kínlódást.

Azonosulj Isten Akaratával…, és így a kellemetlenség nem kellemetlenség.

Isten végtelenül jobban szeret minket, mint ahogy te szereted saját magadat… Engedd hát meg Neki, hogy igényes legyen veled szemben!

Fogadd el félelem nélkül Isten Akaratát; alakítsd ki habozás nélkül a szándékot, hogy egész életedet aszerint építed fel, amit hitünk tanít, és kíván tőlünk.

– Így biztos lehetsz benne, hogy még a bajok, sőt a rágalmak közepette is boldog leszel, olyan boldogsággal, mely a mások szeretetére ösztönöz, és arra, hogy részesítsd őket természetfeletti örömödben.

Ha bajok jönnek, légy biztos benne, hogy annak az atyai szeretetnek a bizonyosságai, melyet az Úr táplál irántad.

A minden szerető ember életét kísérő fájdalom kovácstűzhelyén az Úr megtanítja nekünk, hogy aki – még ha erőfeszítésbe kerül is – félelem nélkül halad a Mester nyomában, megtalálja az örömet.

Erősítsd meg lelkedet vezekléssel, hogy amikor a baj jön, soha ne veszítsd el bátorságodat.

Tedd fel magadban határozottan végre valahára, hogy azonosulsz Krisztussal, Aki az Élet!

Hogy kitarthass Jézus nyomában, állandó szabadságra, állandó akarásra, szabadságod állandó gyakorlására van szükség.

Csodálattal fedezed fel, hogy a javulás minden lehetőségében sok különböző cél van jelen…

– Az „úton” belül vannak más ösvények, melyek elkerülik a mindig lehetséges megszokást, és közelebb visznek az Úrhoz.

– Törekedj nagylelkűen a legmagasabb célokra.

Dolgozz alázatosan, vagyis mindenekelőtt Isten áldására számíts, mely nem fog hiányozni; azután a jó vágyaidra; aztán a munkaterveidre; és a nehézségekre, nem feledve, hogy a nehézségek közé kell mindig számítanod a saját életszentséged hiányát is.

– Jó eszköz leszel, ha mindennap harcolsz, hogy jobb légy.

Bizalmasan elmondtad nekem, hogy imádságodban ezekkel a szavakkal nyitottad meg szívedet az Úr előtt: „A saját nyomorúságaimat nézem, melyek úgy tűnik kegyelmeid ellenére is növekszenek, kétségkívül az én megfelelő magatartásom hiánya miatt. Elismerem, hogy hiányzik minden felkészültségem a vállalkozáshoz, melyet kérsz tőlem. És amikor azt olvasom az újságokban, hogy annyi és annyi megbecsült, tehetséges, anyagi erőforrásokkal rendelkező beszél, ír és szervez országod védelme érdekében…, magamra nézek, és olyan senkinek, olyan tudatlannak és olyan szegénynek találom magam, egyszóval olyan kicsinek…, hogy zavar és szégyen fogna el, ha nem tudnám, hogy Te így akarsz engem. Ó, Jézusom! Másrészt jól tudod, milyen szívesen helyezném lábad elé ambíciómat… Hit és Szeretet: Szeretni, Hinni és Szenvedni. Ebben igenis gazdag és bölcs akarok lenni, de nem bölcsebb és gazdagabb, mint ahogyan Te határtalan Irgalmadban rendelted: mert egész megbecsülésemet és egész jó híremet legigazságosabb és legszeretetreméltóbb Akaratod hűséges teljesítésében kell keresnem.”

– Azt tanácsoltam neked, hogy ne állj meg ezeknél a puszta jó kívánságoknál.

Isten szeretete arra indít bennünket, hogy növeljük a Kereszt súlyát…, hogy vállunkon érezzük az egész emberiség terhét, és hogy megvalósítsuk, ki-ki a maga helyzetének és munkájának megfelelő körülmények között, az Atya Akaratának – egyszerre világos és szeretetteljes – terveit.

A legnagyobb bolond, aki valaha volt, és aki valaha lesz, Ő. Van nagyobb bolondság, mint úgy és azoknak odaadni magát, ahogyan Ő teszi?

Mert már az is bolondság lett volna, hogy valaki védtelen Gyermek lesz és az is marad; de ebben az esetben még sok rossz ember is ellágyult volna, és nem merték volna bántani. Ez kevésnek tűnt Neki: még jobban meg akarta semmisíteni és oda akarta adni magát. Táplálékká lett, Kenyérré lett.

– Isteni Bolond! Hogyan bánnad Veled az emberek?… És én magam?

Jézusom, a Te szerető bolondságod rabul ejti szívemet. Gyenge és kicsiny vagy, hogy naggyá tedd azokat, akik Veled táplálkoznak.

El kell érned, hogy életed lényegileg és teljesen eucharisztikus legyen!

Szívesen nevezem a Tabernákulumot a szeretet börtönének.

– Húsz évszázada ott van… önkéntes fogolyként, értem és mindenkiért.

Gondoltál már néhányszor arra, hogyan készülnél fel az Úr befogadására, ha életedben csak egyszer áldozhatnál?

– Hálásak vagyunk Istennek, mert olyan könnyen odajárulhatunk Hozzá, de… azzal kell kifejeznünk hálánkat, hogy nagyon jól felkészülünk vételére.

Mondd az Úrnak, hogy mostantól fogva, valahányszor Szentmisét mutatsz be, vagy Szentmisén veszel részt, és kiosztod vagy magadhoz veszed az Oltáriszentséget, olyan nagy hittel és izzó szeretettel fogod tenni, mintha ez lenne az utolsó alkalom életedben.

– És töltsön el a fájdalom a múlt hanyagságaiért.

Értem, hogy miért igyekszel annyira mindennap magadhoz venni az Oltáriszentséget, hiszen aki Isten fiának érzi magát, annak parancsoló szüksége van Krisztusra.

Miközben a Szentmisén vagy jelen, gondold – mert így van –, hogy isteni Áldozaton veszel részt: az oltáron Krisztus újra feláldozza magát érted.

Mikor magadhoz veszed, mondd Neki: Uram remélek Benned; imádlak, szeretlek, növeld hitemet. Légy támasza gyengeségemnek, Te, aki védtelenül maradtál itt az Oltáriszentségben, hogy orvosold a teremtmények gyengeségét.

Hasonulással magunkévá kell tennünk Jézusnak ezeket a szavait: „Desiderio desideravi hoc Pascha manducare vobiscum” – vágyva vágytam elkölteni veletek ezt a Pászkát. Sehogy másként nem fejezhetjük ki jobban legnagyobb érdeklődésünket és szeretetünket a Szent Áldozat iránt, mint úgy, hogy pontosan megtartjuk a legkisebb szertartást is, amit az Egyház bölcsessége előírt.

És a Szereteten kívül annak a „szükségletnek” is indítania kell minket, hogy ne csupán belsőleg, de külsőleg is hasonlítsunk Jézus Krisztushoz, mozgásunkban – a keresztény oltár tágas terén – az engedelmes életszentség ritmusával és harmóniájával, mely azonosul Krisztus Jegyesének Akaratával, vagyis magának Krisztusnak az Akaratával.

Úgy kell fogadnunk az Urat az Eucharisztiában, mint ahogyan a földi nagyságokat fogadják, sőt jobban: díszekkel, fényekkel, új ruhákkal…

– És ha azt kérdezed, milyen tisztaságra, milyen díszekre és fényekre van szükséged, azt válaszolom: tisztaság érzékeidben, mindegyikben; díszek képességeidben, minden egyes képességedben; fény egész lelkedben.

Légy eucharisztikus lélek!

– Ha gondolataid és reményeid középpontja a Tabernákulum, milyen bőségesek lesznek fiam, az életszentség és az apostoli tevékenység gyümölcsei!

Az istentiszteletben használt tárgyaknak művészieknek kell lenniük, szem előtt tartva, hogy nem az istentisztelet van a művészetért, hanem a művészet az istentiszteletért.

Járulj kitartóan a Tabernákulum elé, fizikailag vagy szívedben, hogy biztonságban és derűsnek érezd magad: de azért is, hogy érezd, szeretnek…, és hogy szeress!

Leírom egy pap szavait, melyeket azokhoz intézet, akik követői voltak apostoli vállalkozásában: „Mikor a monstranciában az oltárra kitett Szentostyát szemlélitek, gondoljátok meg, micsoda szeretet, micsoda gyengédség a Krisztusé. Az irántatok való szeretetem segítségével magyarázom ezt magamnak; ha távol dolgozva, ugyanekkor mindegyikőtök mellett lehetnék, milyen szívesen megtenném!

Krisztus viszont megteheti! És Ő, aki végtelenül nagyobb szeretettel szeret annál, mint amit a föld összes szívei befogadhatnak, itt maradt, hogy mindig egyesülhessünk Legszentebb Emberségével, és hogy segítsen, vigasztaljon, erősítsen minket, hogy hűségesek legyünk.”

Ne gondold, hogy könnyű szolgálattá tenni életünket. Ezt az igen jó szándékot tettekre kell váltani, mert „Isten országa nem szavakban áll, hanem az erényben” – tanítja az Apostol; és mert a többiek állandó segítésének gyakorlása nem lehetséges áldozat nélkül.

Mindig és mindenben ugyanaz legyen az érzületed, mint az Egyházé! – Szerezd meg ezért a szükséges lelki és tanbeli képzettséget, mely a földi döntésekben helyes kritériummal rendelkező személlyé alakít téged, olyanná, aki alázatos és kész helyreigazítani, ha rájön, hogy téved.

– A személyes tévedések nemes helyreigazítása nagyon emberi és nagyon természetfeletti mód a személyes szabadság gyakorlására.

Krisztus tanítása fényének terjesztése sürgető dolog.

Szerelkezz fel képzettséggel, töltekezz világos gondolatokkal, a keresztény üzenet teljességével, hogy átadhasd azt másoknak.

– Ne várj megvilágosításokat Istentől, Akinek nincs miért ilyeneket adni neked, hiszen rendelkezel konkrét emberi eszközökkel: a tanulással és a munkával.

A tévedés nemcsak az értelmet homályosítja el, hanem az akaratokat is megosztja.

– Viszont, „veritas liberabit vos” – az igazság szabaddá tesz titeket a megosztottságtól, mely kiszárítja a szeretetet.

Próbálod látogatni azt a kollégát, aki alig köszön neked…, és ez nehezedre esik.

– Tarts ki, és ne ítéld meg őt; meglehetnek „a maga indokai”, mint ahogyan te is erősítsd meg a sajátjaidat, hogy napról napra jobban az Úrnak ajánld őt.

Ha te négykézláb állsz a világban, hogyan csodálkozhatsz azon, hogy a többiek nem angyalok?

Virrassz szeretettel, hogy megéld a szent tisztaságot…, mert könnyebb eloltani egy szikrát, mint egy tűzvészt.

De minden emberi igyekezet, az önmegtagadással, a vezeklőövvel és a böjttel – ezek szükséges fegyverek – milyen keveset ér Nélküled, Istenem!

Emlékezz rá állandóan, hogy részt veszel azok emberi és lelki képzésében, akik környezetedben vannak, és minden lélekében – ekkora hatása van a Szentek áldott Egyességének –, minden pillanatban: mikor dolgozol, és mikor pihensz; mikor vidámnak és mikor gondterheltnek látszol, mikor munkád folyamán vagy az utcán végzed istengyermeki imádságodat, és lelked békéje külsődön is meglátszik; mikor látják, hogy szenvedtél – sírtál –, és mosolyogsz.

Más dolog a szent kényszer, és igen csak más a vak erőszak vagy a bosszú.

A Mester mondta: bárcsak mi, a világosság fiai fordítanánk annyi igyekezetet és kitartást a jó megtevésére, mint amennyivel a sötétség fiai szentelik magukat a maguk tetteinek!

– Ne siránkozz: dolgozz inkább, hogy a jó bőségébe fojtsd bele a rosszat!

Hamis szeretet az, mely az apostoli munka természetfeletti hatékonyságának árt.

Istennek szüksége van szilárd, biztos nőkre és férfiakra, akikre támaszkodni lehet.

Nem a föld kedvéért élünk, sem a magunk jó híréért, hanem Isten becsületéért, Isten dicsőségéért, Isten szolgálatáért: ez az, aminek mozgatnia kell minket!

Mióta Urunk Jézus Krisztus az Egyházat megalapította, Anyánk az Egyház folytonos üldözést szenved. Talán más korokban az üldözések nyíltan folytak, most pedig nagyon gyakran álcázva szervezik őket; mégis, ma éppúgy, mint tegnap, folyik a küzdelem az Egyház ellen.

– Mennyire kötelesek vagyunk nap mint nap felelős katolikusok módjára élni!

Alkalmazd életedben ezt a receptet: „Nem tartom eszemben, hogy létezem. Nem gondolok a magam dolgaira, mert nem marad rá időm.”

– Munka és szolgálat!

Édesanyánknak, Szűz Máriának hasonlíthatatlan jósága ezeket az irányelveket követi: a végsőkig vitt szeretet Isten Akaratának pontos teljesítésében, és önmaga teljes elfeledése, megelégedés azzal, hogy ott van, ahol Isten akarja, hogy legyen.

– Ezért legkisebb gesztusa sem banális. – Tanulj tőle.