Pesszimizmus

Isten kegyelmével vállalkoznod kell a lehetetlenre, és meg is kell valósítanod…, mert a lehetségest mindenki meg tudja tenni.

Utasítsd el a saját pesszimizmusodat, és ne engedj pesszimistákat magad mellé. – Istennek vidáman és túláradó érzéssel kell szolgálni.

Vesd el magadtól ezt az emberi okosságot, mely annyira óvatossá – bocsáss meg! –, annyira gyávává tesz.

– Nem lehetünk szánalmas emberek, kiskorú férfiak vagy nők, rövidlátók, természetfeletti horizont nélküliek…! Talán saját magunkért dolgozunk? Nem!

Akkor hát mondjuk ki félelem nélkül: Jézusom, Érted dolgozunk, és… megtagadnád tőlünk az anyagi eszközöket? Jól tudod, hogy kevesek vagyunk; mégis, én sem viselkednék így egy cseléddel, aki a szolgálatomra lenne…

Ezért reméljük, sőt, biztosak vagyunk benne, hogy megadod nekünk azt, ami szükséges, hogy szolgáljunk neked.

Indítsd fel a hitet: Őellene nem lehet győzni! És az övéi ellen sem!

– Ezt ne feledd!

Ne csüggedj, előre, előre, egy olyan makacssággal, amely szent és amelyet a lelkiéletben állhatatosságnak neveznek.

Istenem: jöjj mindig segítségemre a valódi szükségekben.

Az állapotod nem rosszabb. – A helyzet az, hogy most több benned a világosság, hogy megismerd magad: kerüld el a csüggedés legkisebb tünetét is!

A személyes megszentelődés útján, néha az lehet az ember érzése, hogy előrehaladás helyett visszaesik; javulás helyett, romlik.

Amíg van belső küzdelem, ez a pesszimista gondolat csak hamis illúzió, csalódás, melyet vissza kell utasítani.

– Tarts ki nyugodtan: ha makacsul küzdesz, előrehaladsz utadon és megszentelődöl.

A belső szárazság nem langyosság. A langyosságban a kegyelem vize nem itatja át az embert, csak tovahalad…, viszont vannak olyan száraz földek, amelyek látszólag szikkadtak, és amelyek néhány csepp esőtől megtelnek – amikor eljön a pillanat – virágokkal és ízes gyümölcsökkel.

Ezért fontos – mikor győzzük meg már magunkat róla? – annyira az engedelmesség a minden pillanatban érkező isteni hívások iránt, hiszen Isten éppen ezekben vár minket!

Legyen meg benned ez a szent ravaszság: ne várd, hogy az Úr kellemetlenségeket küldjön neked; idézd elő őket magad, önkéntes engeszteléssel. – És akkor nem megadással fogod fogadni őket – ez a régi szó rá –, hanem Szeretettel: ez, örökké ifjú szó.

Ma először, az az érzésed volt, hogy minden egyszerűbbé válik, hogy minden kibogozódik: úgy látod, hogy végre elhárultak azok a problémák, amik aggasztottak téged. És megérted, hogy annál inkább és annál jobban fognak megindulni, minél jobban ráhagyatkozol, minél inkább átadod magad Atyádnak, Istenednek karjába.

Mire vársz, hogy mindig úgy viselkedj – ennek kellene lennie az életed értelmének! – mint Isten fia?

Fordulj a Szűzhöz – Isten Anyjához, Leányához, Mátkájához, Édesanyánkhoz –, és kérd őt, hogy eszközöljön ki számodra a Szentháromságtól több kegyelmet: a hit kegyelmét, a reményt, a szeretetet, a megbánást, hogy amikor életedben úgy tűnik, hogy erős szél fúj, száraz szél, mely kiszáríthatja a lélek virágait, a tieid ne száradjanak el… sem testvéreidéi.

Töltekezz hittel, biztonsággal! – ezt mondja nekünk az Úr, Jeremiás ajka által: „Orabitis me, et ego exaudiam vos” – valahányszor Hozzám fordultok, valahányszor imádkoztok, Én meghallgatlak benneteket.

Mindent elmondok Neked, Istenem. Nélküled – aki Atyám vagy – mi lenne belőlem?

Hadd adjak neked egy tapasztalt lélektől való tanácsot: imádságod – életednek mindig imádságnak kell lennie – „a gyermek imádságának” bizalmával kell, hogy elhangozzék.

Egy beteget visznek Jézushoz és Ő ránéz. – Elmélkedd át jól ezt a jelenetet, és gondolkodj el szavain: „Confide, fili” – bízzál, fiam.

Ezt mondja neked az Úr, amikor érzed a tévedések súlyát: hit! A hit mindenek előtt; azután, hogy engedd vezetni magad, mint a béna: belső és készséges engedelmesség!

Fiam, csak a magad erejéből nem tudsz elérni semmit a természetfeletti síkon; de ha Isten eszközévé teszed magad, mindenre képes leszel! „Omnia possum in eo qui me confortat!” – Mindenre képes vagyok Abban, Aki erőt ad nekem, mert Ő jóságában, olyan alkalmatlan eszközöket akar használni, mint te meg én.

Valahányszor imádkozol, igyekezz, hogy meglegyen benned az Evangéliumban szereplő betegek hite. Biztosnak kell lenned abban, hogy Jézus meghallgat.

Édesanyám! A földi édesanyák nagyobb szeretettel tekintenek leggyengébb, legbetegebb, legkevésbé értelmes gyermekükre, a szegény nyomorékra…

– Ó, Mária! Tudom, hogy te inkább Édesanya vagy, mint az összes anyák együttvéve… – És mivel a fiad vagyok… És mivel gyenge vagyok, és beteg vagyok… és nyomorék vagyok… és csúnya vagyok…

Hiányzik nekünk a hit. Azon a napon, amikor meg fogjuk élni ezt az erényt – bízva Istenben és az ő Anyjában –, bátrak és tisztességesek leszünk. Isten pedig, Aki mindenkor ugyanaz, csodákat fog művelni kezünk által.

– Add meg nekem, ó, Jézusom, ezt a hitet, melyet valóban kívánok! Édesanyám és Úrnőm, legszentebb Mária, add, hogy higgyek!

Szilárd elhatározás: ráhagyatkozni Krisztusra, minden nyomorúságommal. És amit Ő akar: „Fiat!” legyen meg, minden pillanatban!

Ne csüggedj el soha, mert az Úr mindig kész arra, hogy megadja neked azt a kegyelmet, mely ahhoz az új megtéréshez szükséges, mely nélkül nem tudsz előrehaladni a természetfeletti síkon.

Legyen áldott az Isten! – Rögtön ezt mondtad magadnak a szentségi gyónás után. És azt gondoltad: olyan ez, mintha újra születtem volna.

Azután derűsen folytattad: „Domine, quid me vis facere?”

– Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

– És te magad adtad meg magadnak a választ: a Te kegyelmeddel, minden fölött és mindenki fölött, teljesíteni fogom Legszentebb Akaratodat: „Serviam!” – szolgálni foglak Téged feltétel nélkül!

Az Evangélista elbeszéli, hogy a napkeleti Bölcsek „videntes stellam” – ahogy meglátták a csillagot –, nagy örömet éreztek.

– Azért örülnek – fiacskám –, ezzel a mérhetetlen örömmel, mert azt tették, amit tenniük kellett, és örülnek, mert biztosak abban, hogy eljutnak ahhoz a Királyhoz, aki sohasem hagyja el azokat, akik keresik Őt.

Amikor majd valóban szeretni fogod Isten Akaratát, meg fogod látni, hogy a legnagyobb aggódó félelem pillanataiban is mennyei Atyánk mindig közel van, nagyon közel, ott áll melletted örök Szeretetével és végtelen gyengédségével.

Ha belső életed, lelked panorámája sötét, engedd, hogy kézen fogva vezessenek, ahogyan az teszi, aki vak.

– Az Úr idővel megjutalmazza lemondásodat a saját véleményedről és világosságot ad neked.

Félni valamitől vagy valakitől főként attól, aki lelkünket vezeti, nem Isten gyermekének tulajdonsága.

Nem indít meg, ha édesanyádhoz szóló szerető szót hallasz?

Az Úrral is ugyanez történik. Nem választhatjuk el Jézust Édesanyjától.

A kimerültség vagy a halálos unalom pillanataiban fordulj bizalommal az Úrhoz. Mondd Neki, mint az a bizonyos barátunk tette: „Jézusom Te tudod mit tudsz velünk tenni, én már fáradt vagyok, mielőtt elkezdeném a küzdelmet.”

– S Ő meg fogja adni neked a maga erejét.

Ha nincsenek nehézségek, foglalatosságainknak nincs emberi vonzereje… de természetfeletti sem. – Amikor beversz egy szöget a falba, és nem találsz ellenállást, mit akaszthatsz utána arra a szögre?

Lehetetlennek tűnik, hogy egy olyan ember, mint te – aki tudod, hogy semmi vagy, mint mondod –, akadályokat merjen támasztani az Isten kegyelmének.

Pedig ez az, amit teszel hamis alázatosságoddal, objektivitásoddal”, pesszimizmusoddal.

Add meg nekem a kegyelmet, hogy veszni hagyjak mindent, ami az én személyemet illeti. Nem kell, hogy más gondom legyen, mint a Te Dicsőséged… egyszóval a Te Szereteted. – Mindent Szeretetből!

„Ezeknek a szavaknak a hallatára – hogy a Király eljött a földre –, Heródest zavar fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet.”

Ez a mindennapi élet! Ugyanez történik ma is: Isten nagysága előtt, mely ezer módon megnyilvánul, nem hiányoznak olyan emberek – még hatóságok sem –, akik megzavarodnak. Mert… nem szeretik Istent teljesen; hiszen nem olyan emberek, akik komolyan találkozni szeretnének Vele; mert nem akarják követni az Ő sugallatait és így akadállyá válnak az isteni úton.

– Légy hát óvatos, folytasd a munkádat, ne aggódj, keresd az Urat, imádkozz, és Ő győzni fog.

Nem vagy egyedül – se te, se én nem találhatjuk magunkat magányosnak. És legkevésbé akkor, ha Mária által Jézushoz megyünk, mert ő olyan Édesanya, aki soha nem hagy minket el.

Ha úgy tűnik neked, hogy az Úr elhagy, ne szomorodj el: keresd Őt nagyobb igyekezettel! Ő, a Szeretet, nem hagy téged magadra.

– Légy meggyőződve róla, hogy Szeretetből „hagy téged magadra”, hogy világosan lásd életedben azt, ami az Övé, és ami a tiéd.

Azt mondtad nekem: „Nemcsak képtelennek látom magam arra, hogy előrehaladjak az úton, hanem képtelennek látom magam arra is, hogy megszabaduljak – szegény lelkem! – a kegyelem csodája nélkül. Hideg vagyok és – ami még rosszabb – mintegy közömbös: mintha szemlélője volnék „a saját esetemnek”, akinek nem számít semmi abból, amit lát. Terméketlenek lesznek ezek a napok?

És mégis az Édesanyám az én Anyám, és Jézus – merhetem mondani? – az én Jézusom! És vannak szent lelkek most is, akik imádkoznak értem”.

– Haladj tovább Édesanyád kezét fogva – válaszoltam neked –, és „merd” mondani Jézusnak, hogy a tiéd. Ő jósága folytán világosságot fog adni a lelkedbe.

Adj nekem, Jézusom, keresztet Cirenei Simonok nélkül. Rosszul mondtam: szükségem lesz a Te kegyelmedre, a Te segítségedre, mint mindenben; légy Te az én Cirenei Simonom. Veled, Istenem, nincs olyan próba, amitől félnék…

– De ha a kereszt, a halálos unalom, a szomorúság lenne? – Azt mondom Neked, Uram, hogy Veled örömmel lennék szomorú.

Ha Téged nem veszítelek el, nem lesz a számomra olyan büntetés, amely tényleg büntetés legyen.

Jézus senkitől sem tagadja meg igéjét, és olyan szó az Övé, amely gyógyít, vígasztal, megvilágosít.

– Emlékezzünk erre mindig, te és én, akkor is, ha fáradtaknak éreznénk magunkat a munka vagy a viszontagságok súlya alatt.

Ne várd, hogy az emberek megtapsoljanak a munkádért.

– Sőt! Még azt se várd néha, hogy téged más emberek és intézmények megértsenek, olyanok, akik pedig szintén Krisztusért dolgoznak.

– Keresd egyedül az Isten dicsőségét, és mindenkit szeretve ne törődj azzal, ha valaki nem ért meg téged.

Ha hegyek tornyosulnak, ha akadályokba, meg nem értésbe, csapdákba ütközöl, melyeket a sátán akar, és az Úr megenged, legyen benned hit, tevékeny hit, áldozatos hit, alázatos hit.

Az apostoli munka látszólagos terméketlensége láttán a csüggedés hullámának tünetei rohannak meg téged. Hited utasítsa el ezeket határozottan… – de vess számot azzal, hogy több hitre van szükséged, alázatos, eleven, tevékeny hitre.

Te, aki a lelkek üdvösségét kívánod, kiálts fel, mint annak a beteg fiúnak az édesapja, akit a démon szállt meg: „Domine, adiuva incredulitatem meam!” – Uram, segíts hitetlenségemen!

Ne kételkedj: a csoda meg fog ismétlődni.

Milyen szép az az imádság, amelyet gyakran kellene ismételned, azé a barátunké, aki a vallás elleni gyűlöletből bebörtönzött egyik papért imádkozott: „Istenem, vigasztald meg őt, mert üldözést szenved Érted. Mennyien szenvednek azért, mert Neked szolgálnak!”

– Micsoda örömet ad a Szentek Egyessége!

Azok az intézkedések, amelyeket az egyes kormányok foganatosítanak, hogy garantálják országukban a hit elhalását, azokra a pecsétekre emlékeztetnek, amelyeket a Vének Tanácsa tétetett Jézus Sírjára.

– Ő, aki nem volt alávetve semminek és senkinek, az efféle akadályok ellenére feltámadott!

A megoldás az, hogy szeretni kell. Szent János Apostol írja azokat a szavakat, melyek szíven találtak: „Qui autem timet, non est perfectus in caritate.” Én úgy fordítom ezt, szinte szó szerint: aki fél, nem tud szeretni.

– Így hát te, aki szerelmes vagy, és tudsz szeretni, nem félhetsz semmitől! – Előre!

Isten veled van. Lelkedben a kegyelemben ott lakik a Legszentebb Háromság.

– Ezért, nyomorúságaid ellenére, állandó társalgást tudsz folytatni és kell is folytatnod az Úrral.

Imádkozz mindig, mindig.

Szükségét kell érezned, hogy az Istenhez fordulj, belső életed minden sikere és minden kudarca után.

Imádságod legyen mindig az Isten őszinte és reális imádata.

Mikor meghívott téged az Egyházba az Úr, eltörölhetetlen pecsétet nyomott a lelkedre a keresztség által: Isten fia vagy. – Ezt ne feledd.

Nagyon köszönd meg Jézusnak, hogy Általa, Vele és Benne Isten fiának nevezheted magad.

Ha mennyei Atyánk kedvelt fiainak érezzük magunkat, – és azok is vagyunk! –, hogyan ne volnánk mindig vidámak? – Gondold meg.

Miközben áldoztatott, a papnak kiáltani lett volna kedve: a boldogságot adom neked!

Növeld óriásira hitedet a Szent Eucharisztiában. Telj el ámulattal ennek a kimondhatatlan valóságnak a színe előtt!: Isten itt van velünk, magunkhoz vehetjük Őt mindennap, és ha akarjuk, beszélhetünk Vele bizalmasan, mint ahogy barátjával beszél az ember, vagy testvérével, mint ahogy az Atyával beszélünk, mint ahogy a Szeretettel beszélünk.

Milyen szép a mi keresztényi – istengyermeki! – hivatásunk, mely megadja nekünk a földön az örömet és a békességet, amit a világ nem tud megadni!

Uram, add meg nekem azt a szeretetet, amellyel akarod, hogy szeresselek Téged.

Azon a reggelen – hogy elűzd a pesszimizmus árnyékát, mely megrohant téged – továbbra is kitartóan folytattad, mint mindig…, de „komolyabban vetted a dolgot” az Őrangyaloddal. Néhány bókot mondtál neki, és arra kérted, tanítson meg szeretni Jézust… legalább, legalább úgy, amint ő szereti… és megnyugodtál.

Édesanyádtól, Szent Józseftől, Őrangyalodtól… kérd, hogy beszéljenek az Úrral, hogy mondják meg Neki azt, amit te a magad esetlenségében nem tudsz kifejezni.

Töltsön el a biztonság: a mi Édesanyánk az Isten Anyja, a Szentséges Szűz Mária, az Ég és a Világ Királynéja.

Jézus Betlehemben barlangban született, mondja az Írás, „mert nem volt hely számukra a szálláson”.

– Nem szakadok el a teológiai igazságtól, ha azt mondom neked, hogy Jézus még mindig szállást keres a szívedben.

Az Úr ott van a Kereszten, és azt mondja: Azért szenvedek, hogy az emberek, a testvéreim boldogok legyenek, nem csupán a Mennyben, hanem – amennyire lehetséges – a földön is, ha alávetik magukat mennyei Atyám Legszentebb Akaratának.

Igaz, hogy a magadéból nem teszel semmit, hogy lelkedben Isten az, aki mindent művel.

– Mégis, ne a levelezésed tekintetében legyen ez így.

Gyakorold magad a remény erényében, kitartva – az Úrért, és akkor is, ha áldozattal jár – jól végzett munkádban, azzal a meggyőződéssel, hogy fáradságod nem hiábavaló Isten előtt.

Mikor mindennapi küzdelmedben, mely rendszerint sok apró dologból áll, vannak olyan vágyak és valóságok, melyek folytonosan Isten kedvében járnak, biztosítlak: semmi nem vész kárba!

Gondold meg, hiszen pontosan így van: milyen jó az Úr, aki keresett engem, aki megismertette velem ezt a szent utat azért, hogy hatékony legyek, hogy szeressek minden teremtményt, és hogy a békét és az örömet adjam nekik!

– Ennek a gondolatnak azután elhatározásokban kell konkretizálódnia.

Tudod, hogy nem fog hiányozni neked Isten kegyelme, mert Ő választott ki téged öröktől fogva. És ha így bánt veled, meg fog adni neked minden segítséget, hogy fiaként hűséges légy hozzá.

– Járj hát biztonsággal és naprakész levelezéssel.

Arra kérem Isten Anyját, hogy tudjon, hogy akarjon ránk mosolyogni…, és ránk fog mosolyogni.

És ezenkívül nagylelkűségünket a földön ezerszeresen meg fogja jutalmazni: az ezerszeresét kérem tőle!

Gyakorolj vidám szeretetet, édeset és erőset, emberit és természetfelettit; szívélyes szeretetet, mely mindenkit állandó őszinte mosollyal tud fogadni; mely meg tudja érteni a mások gondolatait és érzéseit.

– Így gyengéden és erősen, anélkül, hogy személyes viselkedésedben vagy a tanításban engedményt tennél, Krisztus – jól megélt – szeretete hódító lelkületet fog adni neked: napról napra jobban fogsz éhezni arra, hogy dolgozz a lelkekért.

Fiam, biztonsággal mondtam neked: nem ismeretlenek előttem azok az „akadályok”, melyekbe akkor ütközünk, ha alkalmazni akarjuk a mi „őrültségünket” más apostolokra. Egyes nehézségek leküzdhetetlennek tűnhetnek…, de „inter medium montium pertransibunt aquae” – a vizek átfolynak a hegyeken: a természetfölötti lelkület és lelkesedésünk lelkülete átkelnek a hegyeken, és le fogjuk küzdeni az akadályokat.

„Istenem, Istenem! Mindenkit egyformán szerettem, Érted, Benned és Veled: és most mind szétszóródtak” – így panaszkodtál, mikor újra egyedül és emberi eszközök nélkül láttad magad.

– De az Úr azonnal bizonyosságot öntött lelkedbe arról, hogy Ő mindent megold. Azt mondtad Neki: Majd Te gondoskodsz róla!

– És valóban, az Úr mindent elrendezett előbb, inkább és jobban, mint ahogy remélted.

Méltó, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek az egész teremtett világ Királynéjává és Úrnőjévé koronázza a Szent Szüzet.

– Élj hatalmával! Fiúi merészséggel társulj az Ég ünnepéhez. – Isten Anyját és az én Édesanyámat megkoronázom a magam megtisztult nyomorúságaival, mert sem drágaköveim, sem erényeim nincsenek.

– Bátorság!