Termékenység

Hogy megfelelj az isteni szeretetnek, légy hű, nagyon hű! És hűséged következményeként vidd el másoknak azt a Szeretetet, amit kaptál, hogy ők is örüljenek az Istennel való találkozásnak.

Uram, Jézus: add, hogy érezzem, annyira támogat kegyelmed, hogy kiüríti a szívemet…, hogy betölthesd azt Te, Barátom, Testvérem, Királyom, Istenem, Szerelmem!

Ha nem teszel tanúságot – imádságoddal, áldozatoddal, tevékenységeddel – állandó apostoli igyekezetről, ez nyilvánvaló jele annak, hogy nem vagy boldog, és hogy fokoznod kell hűségedet.

– Aki birtokolja a boldogságot, a jót, az törekszik átadni azt másoknak.

Mikor majd valóban lábbal tiprod saját énedet, és másokért fogsz élni, akkor leszel alkalmas eszköz Isten kezében.

Ő hívta – hívja – tanítványait, és küldi őket: „Ut eatis!” – menjetek, és keressetek mindenkit.

Határozd el, hogy lángba borítod a világot – megteheted – tiszta szeretettel, hogy boldoggá tedd az egész emberiséget, valóban közelítve azt Istenhez.

„In modico fidelis!” – a kevésben hű… – Fiam, munkád nem csak a lelkek megmentésében áll, hanem a megszentelésükben is, napról napra, megadva minden pillanatnak – a látszólag banálisaknak is – az örökkévalóság rezgését.

A tanítás magvát nem lehet elválasztani a kegyeletes lelkület magvától.

A tanítás magvát hintő magvetői munkád csak akkor kerülheti el azokat a mikróbákat, melyek hatástalanná tehetik, ha megvan benned a kegyeletes élet.

Ahogyan gyárak tucatjainak nagyszabású gépparkja leáll, ha szünetel a villanyáram, ugyanúgy az apostoli tevékenység is elveszti termékenységét az imádság és az önmegtagadás nélkül, melyek megmozgatják Jézus Legszentebb Szívét.

Ha hűséges vagy a kegyelem indításaihoz, jó gyümölcsöket fogsz hozni: maradandó gyümölcsöket Isten dicsőségére.

– Az életszentség hatékonyságot is jelent, még akkor is, ha a szent esetleg nem tapintja vagy nem látja ezt a hatást.

A szándék helyessége abban áll, hogy „kizárólag és mindenben” Isten dicsőségét keressük.

Az apostoli tevékenység – a lelki élet nyilvánvaló kifejeződése – az az állandó szívdobogás, mely azt eredményezi, hogy természetfelettivé tegyük a nap minden – nagy vagy apró – részletét, Isten szeretete révén, melyet minden dologba beleviszünk.

Azokban a könyvekben, melyeket olvasott, mindig tartott jelzőnek egy papírcsíkot ezzel a nagy és energikus betűkkel írt mottóval: „Ure igne Sancti Spiritus!” – Azt lehetett mondani, hogy inkább belevéste, mint írta: égess a Szentlélek tüzével!

Ezt az isteni tüzet szeretném, ó keresztény ember, bevésve hagyni lelkedben, meggyújtva ajkadon és izzón tetteidben.

Próbálj szentül szemtelen gyermek lenni, aki „tudja”, hogy Atyja, az Isten mindig a legjobbat adja neki.

Ezért akkor is, mikor hiányzik neki, ami szükségesebbnek tűnik, nem szomorodik el, hanem telve békével ezt mondja: megmarad nekem és nálam van a Szentlélek.

Imádkozz mindennap erre a szándékra: hogy mi, katolikusok, mindnyájan hűségesek legyünk, hogy elszánjuk magunkat a küzdelemre azért, hogy szentek legyünk.

– Világos! Mi mást kívánhatunk azoknak, akiket szeretünk, azoknak, akikkel a hit erős köteléke köt össze minket?

Mikor azt mondják nekem, hogy vannak Istennek szentelt személyek, akik nem törekednek többé buzgón az életszentségre, azt gondolom, hogy ez – ha igaz – életük nagy csődjéhez fog vezetni.

„Qui sunt isti, qui ut nubes volant, et quasi columbae ad fenestras suas?” – kik azok, akik úgy repülnek, mint a felhők, és mint a galambok fészkükre – kérdezi a Próféta. Ezt egy szerző így magyarázza: „A felhők a tengerből és a folyókból erednek, s egy többé kevésbé hosszú ciklus vagy körforgás után ismét visszatérnek forrásukhoz.”

Én pedig hozzáfűzöm számodra: ilyennek kell lenned: felhőnek, mely megtermékenyíti a világot, hogy Krisztus életét élje… Az isteni vizek meg fogják öntözni – és át fogják járni – a föld belsejét; és egyáltalán nem kimerülve, beszennyeződve át fognak szűrődni a sok tisztátalanságon, és tiszta forrásként bukkannak elő, melyek aztán patakok és hatalmas folyamok lesznek, hogy táplálják az egész emberiséget. – Azután vonulj vissza Menedékedbe, hatalmas Tengeredbe, Istenedbe, tudva, hogy még más gyümölcsöket is fognak érlelni, a te apostoli tevékenységed természetfeletti ösztönzésével, Isten vizeinek termékenységével, és hogy ezek a gyümölcsök az idők végezetéig megmaradhassanak.

Kisgyerek: ajánld fel mások szenvedéseit és fájdalmait is.

Kellemetlenségek? Bajok ilyen-olyan ügyek miatt? Nem látod, hogy Istened, Atyád akarja ezt?… Ő pedig jó…

Vizsgáld meg őszintén, hogyan követed a Mestert. Gondold át, hogy formálisan és szárazon, lendület nélküli hittel adtad-e át magad Neki; nem hiányzik-e az alázat, az áldozat, nem hiányoznak-e a tettek is napjaidban; csak homlokzat van-e benned, és nem hagyod-e figyelmen kívül minden pillanat részleteit…, egyszóval, hogy hiányzik-e belőled a Szeretet.

Ha így van, nem csodálkozhatsz hatástalanságodon. Reagálj azonnal, szorosan megragadva a Szent Szűz kezét.

Mikor valamilyen szükségben, valamilyen kellemetlenségben vagy – kicsiben vagy nagyban –, hívd segítségül Őrangyalodat, hogy oldja meg azt Jézussal, vagy tegye meg neked azt a szolgálatot, melyre éppen szükséged van.

Isten jelen van lelked, az én lelkem és a kegyelem állapotában lévő minden ember lelke közepében. És nem hiába van ott, hanem azért, hogy több legyen bennünk a só, sok világosságunk legyen, és tudjuk kezelni Istennek ezeket az adományait, mindegyiket a maga helyén.

És hogyan kezelhetjük Isten ajándékait? Alázattal, odaadással, Édesanyánkkal, az Egyházzal egységben.

– Emlékszel a szőlőtőre és a szőlővesszőkre? Milyen termékeny a szőlőtővel egyesült szőlővessző! Micsoda dús fürtök! És milyen terméketlen az elválasztott szőlővessző, mely elszárad és élettelenné válik!

Jézusom, add, hogy szegény szívem elteljék Szereteted óceánjával, olyan hullámokkal, melyek kitisztítják és kimossák belőlem összes nyomorúságomat… Öntsd szívembe Szíved legtisztább és égető vizét, míg csak be nem telik vágyam, hogy szeresselek, amíg csak a szívem meg nem szakad, mert képtelen az isteni tűzvészből több érzelmet befogadni, amíg meg nem halok a Szeretettől, és Szereteted elevenítő, ellenállhatatlan és termékeny zuhatagokban mások szívébe nem ömlik, hogy megremegjenek érintésétől, a Hit és a Szeretet rezdüléseivel.

Éld a Szentmisét!

– Segítségedre lesz az az elmélkedés, amelyet egy szeretettől megrendült pap végzett magában: Istenem, hát lehetséges részt venni a Szentmisén és nem szentnek lenni?

– Majd így folytatta: régi jó elhatározásomat megtartva mindennap belehelyezkedem az én Uramnak Oldalsebébe!

– Szánd el magad!

Mennyi jót és mennyi rosszat tudsz tenni!

– Jót, ha alázatos vagy, és örömmel, áldozatos lélekkel tudod átadni magad; jót önmagadnak, embertestvéreidnek és jóságos Édesanyádnak, az Egyháznak.

– És mennyi rosszat, ha kevélységedet követed!

Ne válj nyárspolgárrá, mert ha ilyen vagy, akadály leszel, holt teher az apostoli munka számára, és főként, fájdalmat okozol Krisztus Szívének!

Ne hagyj fel az apostoli munkával, ne szűnj meg azon igyekezni, hogy a lehető legjobban dolgozz, ne hanyagold el áhítatgyakorlataidat.

– A többit megteszi az Úr.

Időről időre úgy kell tenni a lelkekkel, mint a tűzhely parazsával szokás: megrázni piszkavassal, eltakarítani a salakot, ami a legjobban csillog, és amelytől az istenszeretet tüze kialszik.

Járuljunk Jézushoz, a Tabernákulumhoz, hogy megismerjük Őt, hogy átjárjon minket tanítása, hogy ezt a táplálékot adjuk a lelkeknek.

Mikor szívedben van az Úr, és Szeretete önkívületét ízleled, ígérd meg Neki, hogy igyekszel megváltoztatni életed folyását mindabban, ami szükséges ahhoz, hogy elvidd Őt azokhoz a tömegekhez, akik nem ismerik, akiknek nincsenek eszményeik, akik sajnos elállatiasodva járják útjukat.

„Ahol szeretet és jóakarat, ott az Isten”, énekli a liturgikus himnusz. És így egy lélek ezt a megjegyzést tehette: „Nagy és csodálatos kincs a testvéri szeretet, mely nem szorítkozik a – néha szintén szükséges – szórványos vigasztalásra, hanem azt a biztonságot közvetíti, hogy közel van az Isten, és megnyilvánul azok szeretetében, akik körülvesznek minket, s a mi irántuk való szeretetünkben is.”

Menekülj a látványosságtól! A te életedet Isten ismerje, mert az életszentség feltűnés nélkül jár, ám telve van hatékonysággal.

Azon légy, hogy észrevétlenül segíts, anélkül, hogy dicsérnének érte, anélkül, hogy bárki is látna… Így észrevétlenül hatva, mint a só, adj ízt a környezetednek, amelyben mozogsz, és járulj hozzá, hogy – hála a te keresztény érzékednek – minden természetes, szeretetreméltó és ízléses legyen.

Hogy világunk keresztény mederben – az egyetlenben, amelyben érdemes – haladjon előre, tisztességes barátságban kell élnünk az emberekkel, mely előzőleg Isten iránti tisztességes barátságon alapul.

Sokszor beszéltem neked az „ad fidem” apostoli munkáról.

Nem változtattam meg a véleményemet: milyen csodálatos munkaterület vár ránk az egész világon: azokkal foglalkozni, akik nem ismerik az igaz hitet, és mégis nemesek, nagylelkűek és vidámak!

Gyakran vágyat érzek, hogy a fülébe kiáltsam sok embernek, férfiaknak és nőknek, hogy a hivatalban és a kereskedelmi tevékenységben, az újságoknál és a tribünön, az iskolában, az üzletben, a bányában és a földeken, a belső élet által és a szentek egyességétől védelmezve, Istent kell hordozniuk minden környezetben az Apostol tanítása szerint: „Dicsőítsétek Istent életetekkel, és hordozzátok Őt mindig magatokkal.”

Nekünk, akik Krisztus igazságát hordozzuk szívünkben, bele kell plántálnunk ezt az igazságot a többiek szívébe, fejébe és életébe. Az ellenkezője kényelemszeretet, hibás taktika lenne.

Gondold csak meg: Krisztus engedélyt kért tőled, hogy lelkedbe költözzön? – meghagyta neked a szabadságot, hogy kövesd Őt, de Ő keresett téged, mert így akarta.

A szolgálat tetteivel nagyobb diadalmenetet készíthetünk az Úrnak, mint az volt, amiben jeruzsálemi bevonulásakor volt része… mert nem fog megismétlődni sem Júdás, sem az Olajfák hegye jelenete, sem az a sötét éjszaka… Részünk lesz abban, hogy a világ annak a tűznek a lángjában ég, melyet Ő jött hozni a földre!… És az igazság fénye – Jézusunk – megvilágítja az értelmeket egy véget nem érő napon.

Ne ijedj meg! Mint kereszténynek, jogod és kötelességed olyan üdvösséges válságot kelteni a lelkekben, mely arra vezeti őket, hogy Isten színe előtt éljenek.

Imádkozz az egész világért, minden emberért, bármilyen a fajtájuk, a nyelvük vagy a vallásuk. Azokért, akiknek határozatlan képzetük van a vallásról, és azokért, akik nem ismerik a hitet.

– Ez a lelkek iránti szenvedélyes vágy, mely híven és világosan jelzi, hogy szeretjük Jézust, el fogja érni, hogy Jézus eljön.

Hogy ragyogott a szemük, mikor a messze vidékekeken élő lelkekkel végzett munkáról hallottak! Az volt az ember érzése, hogy készek lennének egyetlen szökelléssel átugrani az óceánt. És valóban, a világ nagyon kicsi, amikor nagy a Szeretet.

Egyetlen – egyetlenegy! – lélek sem lehet közömbös számodra.

Krisztus tanítványa soha nem fog így okoskodni: „Igyekszem jónak lenni, a többiek pedig, ha akarnak…, ám menjenek a pokolba.”

Ez a viselkedés nem emberi, és nem felel meg Isten szeretetének, sem annak a szeretetnek, amellyel embertársaink iránt tartozunk.

Mikor egy keresztény megérti és éli a katolikumot, mikor felfogja, hogy milyen sürgős minden teremtménynek hirdetni az üdvösség Jó Hírét, tudja, hogy – mint az Apostol tanítja – „mindenkinek mindenévé” kell vállnia, hogy „mindenkit megmentsen”.

Szeretned kell testvéreidet, az embereket, olyannyira, hogy – ha nem sértik Istent – még a hibáik se tűnjenek hibának szemedben. Ha csak a másokban meglátott jó tulajdonságokat szereted – ha nem tudsz megérteni, mentséget találni, megbocsátani –, önző vagy.

Hanyagságoddal, rossz példáddal nem rombolhatod embertestvéreid lelkét.

– Felelős vagy – szenvedélyeid ellenére – felebarátod keresztény életéért, mindenki lelki hatékonyságáért, életszentségükért!

Fizikailag távol, mégis nagyon közel mindenkihez: nagyon közel – ismételted boldogan.

Elégedett voltál, hála a szeretetközösségnek, amiről beszéltem neked, s amelyet elevenen kell tartanod, fáradhatatlanul.

Azt kérdezed, mit tehetnél barátodért, hogy ne érezze magát egyedül.

– Ismétlem neked, amit mindig is mondtam, hogy csodálatos fegyver áll rendelkezésünkre, mely mindent megold: imádkozni. Mindenekelőtt imádkozni. Azután pedig megtenni érte azt, amit szeretnél, hogy érted tegyenek ilyen helyzetben.

Anélkül, hogy megaláznád, segítened kell őt, hogy könnyű legyen, ami nehéznek tűnik a számára.

Képzeld magad mindig a felebarátod bőrébe: így nyugodtan szemléled majd a problémákat vagy a kérdéseket, nem fogsz nyugtalankodni, megértő leszel, mentséget találsz, javítani fogsz, amikor és ahogyan szükséges, és betöltöd a világot szeretettel.

Nem lehet engedményt tenni abban, ami a hithez tartozik: ám ne feledd, hogy az igazság megmondásához nincs szükség arra, hogy bárkit is megbántsunk.

Mikor embertársad java megkívánja, ne hallgass, de beszélj szeretettel, féktelenség és ingerültség nélkül.

Nem lehetséges eseményeket vagy tanításokat ismertetni személyekre való utalás nélkül… De ne ítélj: „Qui iudicat Dominus est” – Isten az, aki ítél.

– Ne aggódj tehát, ha néha olyan helytelen lelkiismeretű beszélgetőtársra akadsz, aki – rosszhiszeműségből vagy az ítélőképesség hiánya miatt – szóbeszédnek tekinti, amit mondasz.

Vannak olyan szerencsétlenek, akiket zavar, ha jót teszel, mintha a jó nem lenne jó, ha nem ők teszik vagy ellenőrzik…

– Ez a meg nem értés ne szolgáljon neked kifogásul, hogy munkádat lelassítsd. Tűzz ki magad elé, éppen most, nagyobb teljesítményt: mikor a földön nem tapsolnak meg, munkád kedvesebb az Égben.

Néha egy tevékenység ötven százaléka belső küzdelmekre fecsérlődik, melyek a szeretet hiányából fakadnak, meg az akadékoskodásból és a testvérek közötti pletykákból. Másrészt a tevékenység huszonöt százaléka elvész az apostolság számára nem szükséges épületek kialakítása során. Soha nem szabad megengedni a pletykát és nem szabad időt pazarolni annyi ház építésére, és így az emberek száz százalékig apostolok lesznek.

Imádkozz a papokért, a mostaniakért, és azokért, akik majd jönnek, hogy mindennap jobban és hátrányos megkülönböztetés nélkül, valóban szeressék embertestvéreiket, és meg tudják magukat szerettetni velük.

Az egész világ papjaira gondolva, segíts nekem imádkozni apostoli munkájuk eredményességéért.

– Paptestvérem, beszélj mindig Istenről, mert ha az Övé vagy, nem lesz egyhangúság beszédeidben.

A prédikáció, a „Megfeszített” Krisztus hirdetése, Isten szava.

A papoknak a lehető legjobban fel kell készülniük, mielőtt ezt az annyira isteni szolgálatot végeznék, a lelkek üdvösségét keresve.

A világiaknak egészen különleges tisztelettel kell hallgatniuk.

Örömmel hallottam arról a papról: „Egész lelkével… és egész testével prédikál.”

Ha van benned apostoli lelkület, így imádkozz: Uram, add, hogy „sarokba tudjam szorítani” az embereket, és fel tudjam kelteni mindnyájukban a Szeretet tüzét, hogy tevékenységeink egyetlen motorjává váljanak.

Nekünk, katolikusoknak, apostolként kell élnünk: Isten világosságával, Isten sójával. Félelem nélkül, természetesen, de olyan belső élettel, Istennel olyan egységben, mely megvilágosít, mely elkerüli a romlást és az árnyékot, mely a derűnek és a keresztény tanítás hatékonyságának gyümölcsét osztja.

A magvető kiment vetni, szórni a magot a föld minden útkereszteződésében… – Áldott munka a miénk: azon lenni, hogy az Isten szava mindig és mindenütt, bármilyenek a körülmények, gyökeret verjen, kihajtson és gyümölcsöt hozzon.

„Dominus dabit benignitatem suam et terra nostra dabit fructum suum” – az Úr megadja áldását, földünk pedig meghozza gyümölcsét.

– Igen, ez az áldás az eredete minden jó gyümölcsnek, ez az a klíma, mely szükséges ahhoz, hogy világunkban szenteket, Istenhez tartozó férfiakat és nőket művelhessünk ki.

„Dominus dabit benignitatem” – az Úr megadja áldását. – De, jól figyelj, rögtön utána jelzi azt is, hogy várja a mi gyümölcsünket – a tiedet, az enyémet –, és nem egy csenevész, fejletlen gyümölcsöt, mert nem tudtuk átadni magunkat; bőséges gyümölcsöt vár, mert elhalmoz minket áldással.

Olyannak láttad a hivatásodat, mint a magokkal telt gubót. Eljön a terjedés pillanata is. Egyszerre sok mag fog gyökeret ereszteni.

A nagy embertömeg között – minket minden lélek érdekel – kovásznak kell lenned, hogy az isteni kegyelem segítségével, és a saját engedelmességed révén mindenütt úgy működj, mint az élesztő, mely minőséget, ízt, kiterjedést ad, hogy Krisztus kenyere más lelkeket is táplálhasson.

Jézus ellenségei – és néhányan, akik barátainak mondják magukat – az emberi tudomány fegyverzetében, a hatalom kardjával kezükben nevetnek a keresztényeken, ahogyan a filiszteus megvetően kinevette Dávidot.

Ma is földre fog zuhanni a gyűlölet, a hamisság, a zsarnokság, a világiasság, a közömbösség Góliátja… És akkor, mikor a hamis ideológiák nagy bábja a keresztény szellem látszólag gyenge fegyverei – az imádság, az engesztelés, a cselekvés – által vereséget szenved, megfosztjuk hamis tanainak fegyverzetétől, hogy embertestvéreinket valódi tudományba öltöztessük: a keresztény kultúrába és gyakorlatba.

Az Egyház elleni kampányokban sok szervezet ármánykodik – néha az úgynevezett jókkal karöltve –, melyek újságok, írások, szatírák, rágalmak, szóbeli propaganda útján izgatják a népet. Aztán oda vonszolják, ahová akarják: akár a pokolba. Feltételezik, hogy a tömeg alaktalan, mintha az embereknek nem volna lelkük… Szánalmasak.

De, mivel az embereknek van lelkük, ki kell tépni a gonosz ilyen szervezeteinek karmai közül, és Isten szolgálatába kell állítani őket.

A szentségekhez járuló emberek jelentős százaléka rossz sajtót olvas…

Nyugodtan és istenszeretettel kérnünk és tanítanunk kell, hogy ne olvassák az ördögnek ezt a papírszemetét, melyet, mint szégyenükben mondják, a családtagjaik vásárolnak, még ha esetleg éppen ők maguk teszik is ezt.

Védd az igazságot, szeretettel és határozottan, mikor Isten dolgairól van szó. Gyakorold a szent szemtelenséget a tévedések leleplezésében, melyek néha kis csapdák; máskor gyűlöletes érvelések vagy émelyítő tudatlanságok; és általában az olyan emberek tehetetlenségének kifejezései, akik nem képesek elviselni Isten szavának termékenységét.

Az általános irányvesztés idején, mikor az Úrhoz fohászkodsz – a lelkekért, akik az Övéi –, úgy tűnik, mintha nem hallgatna meg, mintha süket lenne könyörgésedre. Még az a gondolat is felmerül benned, hogy apostoli munkád hiábavaló.

– Ne aggódj! Dolgozz tovább ugyanazzal az örömmel, ugyanazzal a rezgésszámmal, ugyanazzal a lendülettel. – Hadd ismételjem: mikor Istenért dolgozunk, semmi sem terméketlen!

Fiam: a világ minden tengere a miénk, és éppen ahol a halászat a legnehezebb, ott van rá a legnagyobb szükség.

Keresztény tanításoddal, feddhetetlen életeddel, jól végzett munkáddal példát kell adnod hivatásod gyakorlása során, hivatali kötelességeid teljesítésében; jó példát azoknak akik körülötted vannak: rokonoknak, barátoknak, munkatársaknak, szomszédoknak, tanítványoknak… – Nem lehetsz balkezes ember.

Krisztushoz fűződő barátságod miatt köteles vagy gyümölcsöt teremni.

– Olyan gyümölcsöt, mely csillapítja a lelkek éhségét, mikor hozzád folyamodnak, a munkában, a mindennapi életben, a családi körben…

Kötelességed örömteli és nagylelkű teljesítésével bőséges kegyelmet nyersz az Úrtól más lelkek számára is.

Igyekezz elvinni keresztény érzületedet a világnak, hogy a Keresztnek sok barátja legyen.

Bőséges és hatékony kegyelmén kívül az Úr adott neked fejet, kezet, értelmi képességeket is, hogy kamatoztasd talentumaidat.

Isten állandóan csodákat akar tenni – halottakat támasztani, süketek hallását, vakok látását visszaadni, bénákat járóvá tenni… –, a te megszentelt hivatásbeli tevékenységed révén, mely Istennek kedves és a lelkeknek hasznos áldozattá válik.

Azon a napon, mikor nem próbálnál másokat közelebb vinni Istenhez – te, akinek mindig égő fáklyának kell lenned – átalakulnál hitvány széndarabbá, vagy egy kupac hamuvá, melyet egy fuvallat szétszór.

– Tüzet kell hordoznod, égned, lobognod kell, az istenszeretet, a hűség, az apostolság lángjait kell gyújtanod.

Hívd segítségül a Legszentebb Szüzet; kérd állhatatosan, hogy mutatkozzék mindig Édesanyádnak: „Monstra te esse Matrem!”, és hogy eszközölje ki neked Fia kegyelméből a helyes tanítás világosságát értelmedben, a szeretetet és tisztaságot szívedben, hogy Istenhez járulhass, és sok lelket vihess Neki.