Ne felejtsd el barátom, hogy gyerekek vagyunk. Az édes nevű úrnő, Mária, mély imába merült.

Te ebben a házban az lehetsz, aki lenni akarsz: barát, szolga, kíváncsiskodó, szomszéd… – Én most nem merek semmivé sem lenni. Mögéd rejtőzöm és ámulva szemlélem a jelenetet:

A főangyal felfedi küldetését… 

Quomodo fiet istud, quoniam virum non cognosco? – Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek? (Lk 1, 34)

Anyánk hangjára föltorlódik emlékezetemben, mint éles ellentét, minden emberi tisztátalanság…, az enyém is.

És, mennyire gyűlölöm ilyenkor a föld ezen hitvány nyomorúságait! Micsoda fogadalmak!

Fiat mihi secundum verbum tuum. – Legyen nekem a te igéd szerint. (Lk 1, 38) Ezekre az elbűvölően szűzi szavakra az Ige testté lett.

Az első tized végére érünk… Még van annyi időm, hogy odasúgjam Istenemnek, mielőtt más halandó megelőzne: Jézus, szeretlek.