A Názáreti Jézus, a zsidók Királya, már előkészítette a győzelmi trónust. Te és én, mi látjuk, hogy nem görnyed össze, amikor fölfeszítik: a fájdalmak fájdalmát viselve tárja szét karját az Örök Főpap mozdulatával.

A katonák fogják szent ruhadarabjait és négy részre osztják. – Hogy ne hasítsák szét a köntösét, sorsot vetnek rá, kié legyen. – Így újfent beteljesedik az Írás, miszerint: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. (Jn 19, 23–24)

A magasban van… – Fia mellett, a Kereszt lábánál, Szűz Mária… és Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. És János, a tanítvány, akit Jézus szeretett. Ecce mater tua! – Nézd, a te anyád!: Anyját adja nekünk, a mi Anyánkká teszi őt.

Előbb epével kevert bort adtak neki, de amikor megízlelte, nem akarta meginni. (Mt 27, 34)

Most… a szeretetre, a lelkekre szomjazik.

Consummatum est. – Beteljesedett! (Jn 19, 30)

Oktalan gyerek, nézd: mindezt… mindezt érted szenvedte el… és értem. – Meg tudod állni könnyek nélkül?